Élményközeli halál

Vezettem az új GT-t. Pazar volt. Láttam Szalay Balázst, ahogy szervizkamionjával majd lebucskázik a homokbuckáról. Vicces volt. Elmondták, hogyan képzeli az Opel az élményautózást. Meglepő volt.

kozelet
Totalcar

Közzétéve: 2007. 06. 28. 10:17

Közzétéve: 2007. 06. 28. 10:17

Pár éve nehéz volt eldönteni,
ki nyeri az ádáz küzdelmet a Világ Legunalmasabb Autómárkája
címéért: az Opel vagy a Toyota?
Mára a japánok taroltak,
behozhatatlan előnyük meghátrálásra késztette a németeket. Több
versenytársához hasonlóan tulajdonosa vett inkább egy kevésbé elismert
márkát (VW-Skoda; Renault-Dacia; a GM meg a Daewoot), hadd legyen az a
tömegek olcsó fuvareszköze. És a patinásabbra elkezdett költeni.

Nézzük, mire jutottak. Agila: gyorsan felejtsük el, valami
államközi egyezmény eredménye lehet, amiből csak az okinavai bázis
átengedésével lehet kihátrálni.
Corsa: az előbbi
tökéletes ellentéte, izgató, fiatalos, vágykeltő, az OPC szédületes,
nem véletlen, a legújabb modellek egyike.
Meriva: külsőre
mintha átélte volna a cunamit, belülről viszont levegős és ésszerű,
ebből az OPC pedig a legjobb vicc, amit autógyártó kitalálhat.
Astra H: a régi éra
kövülete, sok mindent nem lehetett az ötajtósba beleképzelni, mégis
színes egyéniség a TwinToppal és a magas homlokú GTC-vel.


Zafira: győz ugyan a
praktikum, de dicséretes az igyekezet
az előző széria sallangmentes
unalma után. Vectra/Signum: dolgoztak rajtuk, de a vevők átlagéletkora
nem indokolta a sportosabb formát.
Tigra: nőként
valószínűleg ötmillió Ft legjobb elköltésének látnám.
Antara: még ma is
összeborzadok, ha eszembe jut a Frontera, bezzeg ez csinos, kellemes,
jó motorokkal. És a
GT: bárki büszke
lenne rá, hogy egy ilyen szerepel a kínálatában. Szép, erős, jó
vezetni, és tudásához képest nem drága.

Aszfaltkoptatás

Ha már élményautózás, legyen több az ügyes biciklitartónál meg a
hétszemélyes kisbusznál, így a Corsát és a Zafirát kihagytam. Elég
információt sikerült szerezni
róluk a
szalagkorlát túloldalán.
Persze mindenki a GT-t állta körül, így az 1,6-os Astra GTC
Turbóval kezdtem a menetpróbát. 180 lóerő, amire fanyalog az ember.
Jó-jó, erős, gyors, kívülről is vonzza a tekintetet, mégsem tetszett.
Talán a kétliteres feltöltőssel, mert ezzel kissé tohonya, ha szabad
ilyet mondani 230 Nm-re, 8,2-es gyorsulásra és 223 km/h
végsebességre. Túl hosszú a váltó áttételezése? A futómű is inkább
ideges, mint jó. Vagy tán a divatos, ám annál haszontalanabb
panorámatető miatt nem kedveltem? Amivel már 6,4 millió forint, vaskos
összeg.

Astra TwinTop volt már nálam,
1,8-as szívómotorral , amolyan fapados kivitelben. Na, az a bántóan gyenge
ehhez a tömeghez, itt viszont a közel millióval drágább (7,065) 1,6 T
bizonyított. Ahogy mondom, az előbb leszóltam, most piedesztálra emelem
ugyanazt. Mivel a kabrióval nem az előttünk haladót hajszoljuk, hanem
lehetőséget adunk a közönségnek a figyelem illendő kimutatására.
Nem kell bele jobb motor, a kétliteres túl erős, a dízelt meg
kínos csörgésével traktorral engedi összetéveszteni a háttal állónak. A
kaszni merevsége nyitva kabriósan lötyögős, becsukva normális, csak a
futómű nem találja rossz úton az egyensúlyt.

A Tigra TwinTop kimaradt. Biztosan odaadták volna, ha nagyon
akarom. De én a GT-re vágytam. Szobroztam a tűző napon, emlékeztettem a
szervezőt a régi ismeretségre, utaltam arra (megalapozatlanul, persze),
hogy
azok már másodszorra akarnak menni. Egyedül így sem maradhattam,
a cseh termékfelelős ült be mellém. Sokáig azt hittem, az
elragadtatásomban akar gyönyörködni, de csalódnom kellett. Bár
igyekeztem megtéveszteni a megfordulás okát illetően (miszerint
rendőrök ólálkodnak arrafelé), de éberen figyelt, és visszafelé ő
vezetett.

Igaz, írtam már komplett tesztet úgy, hogy kevesebbet ültem a
vezetőülésben. De egy közönséges autót percek alatt ki lehet ismerni, a
GT-ben meg hetek múlva is a most megpillantott újdonságot látnám.
Köpködni legfeljebb a konkurencia bérencei mernék. Miért? Mert
merev, mint egy tank, lapos, mint lepényhal, erős, mintha
sugárhajtóműve lenne.
És amerikásan egyszerű belseje nem vonja el a
figyelmet a vezetéstől. Kintről meg szerencsére nem látjuk, ha benne
vagyunk - csúnya dolog a nárcizmus. A külvilágból is alig valami
szüremlik be, mintha kapszulába zártak volna.

Sima öt sebesség, mert 264 lóerőhöz, 353 newtonméterhez (2000-5200
között!), szűk 14 mázsához felesleges lenne több. 6 másodperc alatt ér
százra, az utazósebességén sem venni észre, hogy nincs tető felettünk.
Kanyarodni is szeret.
Aki azt állítja, látott már felborult GT-t, benne van egy piszkos
összeesküvésben.
Mert legmagasabb pontja 127 centire van a földtől,
tengelytávja 241,5 centi, szélesebb, és kerekeivel jobban terpeszt,
mint egy limuzin. A futómű? Tökéletes. És ugyanott vezettem, mint az
előbb lehordottakat. Az meg kit érdekel, hogy szűkös, meg hogy nincs
csomagtere? A laklik vegyenek dzsipet, az utóbbira panaszkodók meg ne
fojtsák el vásározói ösztöneiket, tudok nekik tágas kombit.

Buckatúra, porverés

Az Antara hobbiautó, nem hiszem, hogy erdészek és vadászok
tülekednének az Opel-szalonok előtt az őszi szezon kezdetén. Ó, hogyne,
Szalay Balázsnak is
Antarája van, tudom. Aminek annyi köze van a névadójához, mint
pincsinek a rókavadászathoz. Ennek ellenére levittek minket a
biztonságos betonról.
Dízelekkel dombot kellett másznunk, V6-os benzinesekkel meg
dűlőutakra vezényeltek.

Nem is a feljutás az izgalmas a buckára, egy automata dízellel
bárkinek sikerül. Hanem a leereszkedés, na akkor jön a pofára esés, de
szó szerint.
Kivéve, ha van ilyen lejtmeneti biszbasz, ami azt a kereket
fékezi, ami tapad. És teljesen magától. Nem is hittem el, amíg nem én
vezettem, sőt szidtam az ügyetlen sofőrt, hogy állandóan felüti az
alját. Na, az a hang volt a megfogott keréké. Működik, persze a tárcsák
gyilkolása árán, de végre megoldást kapnak az eltervezett garázslejárók
tulajdonosai is.

<section class="votemachine">
</section>

Az Opel

A felhagyott szőlők és a pusztuló gyümölcsösök közötti dűlőn
negyven-ötvennel csapattunk. Őszintén mondom, aggódtam, ennyi 12
milliós autót egyszerre leamortizálni mégis szörnyű pocsékolás. Aztán
kiderült,
nem is esik rosszul az Antarának egy kis átmozgató edzés. Szépen
hintázik, a sebességet leginkább a felvert por sűrűsége jelzi. Kicsit
zörög ugyan, a hallatlanul csendes benzinmotor miatt venni észre. Az
árát már mondtam, nem lesz tömegautó. A 150 lóerős dízel 8,9 millióért
megvehetőbb. Hamarosan jön a 127 LE-re butított 8,15-ért,
ugyanolyan feleslegesen, mint a 2,4-es benzines 7,6-ért. Persze a kis
dízelre is lesz kapás, de hogy nem fogják szeretni, az kétségtelen.

Totalcar
Totalcar