Jéghideg, csontig ható szél fúj, egy kábelkötegdarabot ördögszekérként görget előttem. Állok a telep szélén, és nem merek körbenézni. Érzem a halál szagát. Minden egyes darab valakinek a szíve csücske volt, de mostanra az enyészeté lett. Vajon hogyan jutnak el idáig? Mi kell ahhoz, hogy ilyen helyre kerüljenek? Rossz gazda miatt kisiklott élet, vagy egy baleset, amely végzetes sérüléseket okozott?
Az utóbbi néhány évben jó néhány autóval kapcsolatos szolgáltatás
megváltozott. Néhány változás magától következett be, ahogy a fejlődés
követelte, a többit törvényileg szabályozták.
A rendszerváltás környékén még boldog-boldogtalan nyithatott
autóbontót, nem kellett hozzá tulajdonképpen semmi. Persze akkor is
létezett már néhány, amelynek neve ma is könnyeket csal az ember
szemébe. A Miskolci úti bontó, az M3-as bontó... Haj, régi szép idők,
mikor még mi magunk, a vásárlók bonthattuk ki a szükséges cuccokat!
Már akkor is figyeltek, miből mennyit fizetünk, és néha szóltak,
hogy a kormányoszlophoz nem tartozik hozzá a kormánymű, sem a
kormánykerék. De akkor is jó volt az olajszagú polcok között járkálni,
és guberálni a használt alkatrészek között. Aztán lassacskán megszűntek
az ilyen nagyszabású helyek,
amik megmaradtak, komoly vállalkozássá alakultak, főállású
alkalmazott szerelte szét a roncsokat, és hozta a kívánt alkatrészt.
Nekünk, vevőknek csak a körülnézés és a nosztalgiázás maradt.
Mindig is azon törtem a fejem, honnan van az a sok roncs, amikből
kiszedik a cuccokat.
Honnan tudják, hogy egy karambolos autóból még eladható a biztonsági
öv? Vagy bármi. Mi van, ha sérült? Leginkább semmi sem volt. Nem is
törődött vele senki. Mostanra viszont akkorát változott az egész
bontósdi, hogy tavaly újabb törvény született a működésük
szabályozására. Ami egyébként nem is lenne baj, ha a sok bontós, akik
nem felelnek meg a követelményeknek, és csődbe jutnak, nem mesélne a
háttérben húzódó lobbiról.
Mert természetesen ezt is lentről irányítják. Kezdjük a magánúton
bontóba vitt autókról, mint alkatrészforrásról. Na, ilyen nincs.
Nincs olyan ember, aki beviszi akár működő, akár üzemképtelen
járgányát egy bontóba, hogy tessék, nekem már nem kell. Adjanak
érte pár gombot, és viszontlátásra. Nem innen vannak a romok. Régebben
nagyszabású árveréseken lehetett hozzájuk jutni, mielőtt beindult volna
az import. Az árveréseken az állam adta el a lefoglalt,
bűncselekményből származó vagy talált autókat. Sokat. Olcsón.
Kezdetben az ügyesek előre tudták, mi lesz az árverésen, mi éri meg,
mi nem.
Aztán jöttek a maffiamódszerek. A tehetősebb bontósok nem is
engedték a kicsiket licitálni, később már a bejárattól zavarták el
őket. Aztán már előre megalkudtak az árverezővel, és tizenegynéhányezer
forintos átlagáron (per darab) megvették a készletet. Naná, hogy
exponenciálisan javultak a gazdagodási mutatóik.
A lobbisták összefogtak, és törvényi szabályozást kértek a bontók
üzemelésére, amihez kapóra jött az uniós szabályozás. Ekkor derült ki,
hogy a rengeteg, folyamatosan gyűlő roncshoz nincsenek elegen.
Hiába veszik meg olcsón, nem tudják olyan gyorsan eladni, hogy a
benne álló pénz kipörögjön. Arról nem is beszélve, hogy bármilyen kicsi
az ország, néhányan bontó nem tudja lefedni. Mert - szavam ne felejtsem
- a mai napig nagy a kereslet a használtautó-alkatrészre.
Gyári alkatrészekkel magánjavítás elképzelhetetlen: mindenki az
olcsót keresi. Az eleve eladásra szánt autókat is ilyenekkel rakják
össze, a márkaszervizekről is hallani egyet s mást. Üvegnél, például,
ha nem karcos, senki sem mondja meg, hogy új vagy bontott. Szóval
nagy a kereslet, jönnek be külföldről a donorok, és persze
itthon is az a legkeresettebb típus autótolvajkörökben, amiből a
legtöbb fut, mert azokhoz kell a több alkatrész is.
Tavaly szeptember 23-án kormányrendelet született a "hulladékká vált
gépjárművekről", és emellett a hivatalos bontók létének is részletes
előírásai vannak.
Gondolom, megmaradt rengeteg engedély nélkül üzemelő bontó is,
mivel a KFF listája szerint az egész országban mindössze 80 olyan bontó
van, amelyik rendelkezik minősítéssel. De legalább elindult valami,
hogy a káoszból rend legyen. Ebben a nyolcvanban benne vannak a bontási
tevékenységet nem végző gépjárműátvevő helyek is, így a valós szám még
kisebb. Valamint külön kezelik a bontókat az autók fajtája szerint is
(szgk., tgk., busz, pótkocsi, benzines, gázolajos, gázüzemű).
Nézzük először, mi kell ahhoz, hogy hivatalosan bejegyzett bontó
legyen. Egy használtautóalkatrész-telep.
Először is a telepnek tejesen fedett, betonozott állapotúnak
lennie. Gondoskodni kell a környezetszennyező és a veszélyes
anyagok (akkumulátor, gumi, olaj) kezeléséről (az erről szóló engedélyt
rendszeresen meg kell újítani), vagy megsemmisítési helyükre való
elszállításukról. Bontásra szánt autó átvételekor az eladónak
"bontójegyet" kell adnia, mert csak ezzel tudja majd az okmányirodában
a forgalomból kivonatni az autót. Bontójegyet a KFF-től igényelhet a
bontót üzemeltető. Az 50 lapos tömb ára 2500 Ft. Laponként.
Annak ellenére, hogy a kormányrendelet így szól: "Az átvételért és
az átvételt igazoló bontási átvételi igazolásért a tulajdonosnak érték
nélküli hulladékká vált gépjármű esetében sem számítható fel díj,
kivéve ha a gépjármű valamely alapvető összetevője [a motor, az alváz,
a karosszéria, a váltómű, valamint a katalizátor (ha az típustartozék)]
hiányzik, vagy abban a gépjárműhöz utólag hozzáadott hulladék van."
Kicsit előre gondolkodva
simán elképzelhető, hogy még a 2500 forintnál is nagyobb összeget
fog kérni egy bontó a jegyért, ha valaki szeretné kivonatni az
autóját a forgalomból, főleg, ha megsemmisíttetni nem is akarja. Inkább
a csillagos ég a határ, mivel elég egy kormányvédő vagy üléshuzat, az
máris hozzáadott hulladék.
A tulajnak pedig nagyon kell a bontójegy, hiszen anélkül nem tudja
kivonatni a forgalomból az autót, és fizetheti élete végéig a súlyadót
meg a társait. Még egy, a biztosító által totálkárosra vett karambolos
jármű után is, aminek roncsa az övé marad.
Tehát mindenképp fel kell keresnie egy bontót, vagy a gyártónak,
vagy egy átvevőnek kell átadnia (az átvevő nem bont, csak elszállítja a
bontónak). Látszik ugye, hogy új szakma van kialakulóban?
A bontónak a kibontott alkatrészeket műbizonylattal kell ellátnia,
amely tartalmazza, hogy
az adott alkatrész rögtön felhasználható, vagy felújítás után lehet
csak beépíteni, vagy selejt. Az alkatrészeket egymástól elkülönítve
kell tárolni, ahogy a veszélyes anyagú cuccokat is. Az akksi nem
szennyezheti be savával az önindítót. Ez nem kis feladat, mivel a
kereskedelmi szempontok miatt a típus vagy beépítési hely szerint is
érdemes valahogy katalogizálni őket.
Ha ezek megvannak, mehet is a nagyüzem, és akkor jön a képbe a már
említett 267/2004. (IX. 23.) Kormányrendelet. Ez előírja, hogy
a gyártó kötelessége a gépjárművet úgy kialakítani, valamint
olyan technológia- és termékfejlesztést végrehajtani, amely az anyag-
és energiafelhasználásnál a veszélyes összetevők csökkentésével jár,
továbbá elősegíti a gépjármű karbantartása, javítása, valamint a
hulladékká vált gépjármű bontása során keletkező alkatrészek, anyagok
újrahasználatát, a hulladék hasznosítását, illetőleg környezetkímélő
ártalmatlanítását.
És ez még nem minden, a többi finomság mellett nekünk
tulajdonosoknak még ez is lényeges: "A gyártó - az érintett gazdasági
szereplőkkel együttműködve -
köteles a forgalomból kivont vagy kivonni szándékozott hulladékká
vált gépjárművet az utolsó tulajdonostól visszavenni, valamint az
elérhető legjobb technika [Kvt. 4. § vb)] alkalmazásával olyan
begyűjtőhálózatot szervezni, kialakítani és üzemeltetni, amely a
hulladékká vált gépjárművek visszavételét - közúton legfeljebb 50 km-en
belül - biztosítja; és még a visszavett hulladéknak a külön jogszabály
szerinti bontóhoz történő eljuttatásáról, kezeléséről, ezen belül
legalább az e rendeletben előírt arányok szerinti hasznosítás
teljesítéséről gondoskodni."
Mielőtt elszaladna velünk a ló, és rohannánk megunt családi
kedvencünket a ravatalozóba vinni,
van még egy apróság. "Az érték nélküli hulladékká vált gépjármű
legalább térítésmentes visszavételi kötelezettsége 2007. január 1.
napjáig csak a 2002. július 1. után gyártott gépjárművekre vonatkozik.
A 2002. július 1. előtt gyártott, illetve a már nem létező gyártó által
előállított, érték nélküli hulladékká vált gépjárművek esetében 2007.
január 1-jéig a tulajdonosnak a hulladékkezelés költségével arányos
átvételi-kezelési díj számítható fel."
Az aktuálisan engedéllyel rendelkező bontók listáját minden év
március 31-én teszi közzé a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium,
többek között
saját honlapján is.
