Az autó nem "használt", hanem "elő-birtokolt", az embereket nem "kirúgják", hanem "cégen kívülre helyezik", a ruha színe nem "gesztenyebarna", hanem "cognac", tehát autónk sem lehet "kék", minimum "távoli űr". Az autóipar marketingesei a rengeteg színárnyalat miatt időnként hihetetlen fordulatokra ragadtatják magukat - veszett vörös, balkánkék vagy freeport zöld gyöngyház, és ez még csak a jéghegy csúcsa.
A színek nem csak puszta fizikai valójukban
tesznek hatást a földi halandókra, hanem erős kommunikatív szerepet
is hordoznak, amellyel az eladni kívánó cég kreatív szakemberei
ruházzák fel őket. Egy
mezei piros árnyalat például a célközönség (feltételezett)
igényeinek megfelelően számos csomagolásban jelenik meg. Elég egy
pillantást vetni a nagy autógyártó cégek színpalettájára, ahol
egyből kiderül, hogy másfajta vásárlórétegnek szánják a
chianti-vörös (elegancia, kifinomultság, ízlés), mint az impulse-,
vagy victory- (győzelem) piros (fiatalság, energia, dinamizmus)
sportautót.
Természetesen ha erőteljesebb hatást szeretnénk
elérni (és feljogosítani magunkat arra, hogy kicsit megdobjuk az
árakat), el kell feledkeznünk anyanyelvünk szavairól, és
hangzatos angol/francia kifejezésekkel kell felcserélni
azokat: bézs, piros, krém, kávé, szürke helyett beige, rouge,
crème, coffe/café, graphite a trendi.
Az egyszerű és unalomig ismert, gyakori
színnevek (piros, zöld, stb.) valóban nem túl fantáziadúsak, de ki
választana magának
vérpiros, halálfekete, vagy akár epezöld gépkocsit? A
megoldásnak a jól bevált középút ígérkezik, olyan jelzőket kell a
színek mellé illeszteni, melyek pozitív és jól célzott üzenetet
kommunikálnak, így a harmónia dinamikus egyensúlya érvényre
juthat.
A döntéseket komoly marketingmunka előzi meg,
melyben a kulturális hatásokat és különbségeket csak akkor lehet
figyelmen kívül hagyni, ha a piaci sikert egyenletünk
elhanyagolható tényezőjeként kezeljük. Amerikában például a
versenyek első helyezettjei kék szalagot kapnak, míg az európai
régiókban a győztesnek piros szalag jár, így ezután nem lepődünk
meg azon, ha
az amerikai piacon inkább a kék autók nevéhez társul a győzelem
fogalma.
Egy rosszul megválasztott szín
könnyen okozhatja a termék bukását. Egy olyan hosszú
fejlesztési időt igénybe vevő árunál, mint a gépkocsi, a cég nem
engedheti meg magának a találomra történő színválasztás (vagy akár
elnevezés) kockázatát.
Ha a vállalati brainstorming és a piackutatások
eredményei már nem tudják felvillanyozni a marketinges és designos
kollégákat, akik egyben a reklámkampány terén is újfajta megoldások
hívei,
választhatják a Pontiac "játékát", ahol a potenciális
vevőjelöltek feladata, hogy a 2002-ben piacra kerülő Vibe-ot
kreatív színnevekkel ruházzák fel. A végső befutókból internetes
szavazás útján választják majd ki az abszolút favoritokat, így
találva meg a tökéletes neveket az autó külső színeinek.
Az autószínek közül a legtöbb és
legváltozatosabb elnevezések a leggyakoribb színeket (kék, piros,
zöld) jellemzik, míg az informatív jelzők talán egyedül a fekete
(de azért noir, black) esetében hagyhatók el, mivel ez szín a
spektrumban kivételezett helyzetet élvez: a színkeverés alfája és
omegája, ezért
ha bármilyen jelzőt illesztenénk hozzá, már nem is lenne olyan
"igazi" fekete (bátortalan próbálkozások ugyan előfordulhatnak,
pl. "fekete homok", "fekete gyöngy", de inkább csak a szabályt
erősítik).
A jelzők többsége besorolható az étel-ital,
egzotikus földrajzi hely, elemek (tűz, víz, levegő, föld, LeeLoo)
kategóriákba:
|
További cikkeink















