Nehogy azt hidd, hogy a német igényesebb a magyarnál
Amikor negyed évszázados alkatrészeket szedek ki az autómból, az a legtöbbször csak elkeserítő, most viszont az arcomat téptem, mert ez okozta a legtöbb gondot. Csakhogy okkal nem gondoltunk rá eddig.
Közzétéve:
2026. 04. 10. 18:09
Két BMW-ből egyelőre kettőnél biztosan állíthatom, hogy nem a magyar tulajdonosaik voltak az igazán trógerek, hanem a németek. Persze, mert a német gazda igényes, hiszen van pénze fenntartani az autóját, azért vett BMW-t. Az E36-om és az E46-om is Németországból érkezett. Az egyik 2013-ban, a másik három évvel később, szóval a kupé 19, a szedán pedig 14 évesen. Ennyit húztak le nyugaton az első pár tulajdonosaiknál, mielőtt a Balkán felvásárolta őket.
Egyik hazai első tulajdonosát sem ismertem, de az E46-ról kifejezetten állították, hogy megvigyázott autó. Az egyik legolcsóbb hathengeres volt itthon, szóval nem voltak illúzióim, és így 5 év után kijelenthetem, hogy a tulaj megvigyázása és igényessége az olajcseréken túl egy pillanattal sem mutatott tovább. Miután tegnap az utolsó olyan futómű alkatrészt is kicseréltük, amit én eddig személyesen nem láttam a két szememmel, mondhatom, hogy már a német első tulajdonosok is vígan vehetnék át a trógerségi bizonyítványukat, de egy magyar szerelőről is biztosan tudom, hogy kiállítanám a nevére.
01 – mutatja összeszakadt, rojtosra gyűrt peremén a toronycsapány, ott, ahol a gyártási évszáma szerepel. Vagyis 2001-ben gyártották, mellette a BMW felirattal, szóval ez itt még a gyári. 2026 van, ez egy 25 éves alkatrész az én 24 éves autómban. Minden rendes autó viszonylag hamar jut el ennek az alkatrésznek a cseréjéig, Magyarországon meg elég sűrűn is. Ez az első futómű felső bekötési pontja, egy vaságyba öntött gumibak a közepén egy golyós csapággyal. Ez a rugóstag teteje és ebben fordul el a lengéscsillapító, a rugó minden berugózáskor nyomorgatja a gumibakot, a futómű meg rázza a csapágyat. Vagyis komoly igénybevételnek van kitéve és kritikus pont a vezethetőség szempontjából.
Hogy 14 évnyi németországi használat alatt nem jutott el ennek a cseréjéig, a tükörsima utak tekintetében hajlamos lennék elhinni, de innen nézve is azért necces. Ez az alkatrész már akkor gatya volt, amikor Magyarországra hozták az autómat, vagyis már kint pont leszarta mindenki ennek a cseréjét – nemcsak ennek, hanem gyakorlatilag mindennek, de erről már írtam korábban. Lehet érezni, ha ez tönkremegy, az egész eleje bizonytalan, a kormányt cibálja a kezedben, nyösszen fékezéskor, zörög rugózáskor, szóval megmondja, ha itt a vége. Az enyém tíz éve mondja, hogy itt a vége, és eddig ez senkinek nem tűnt fel. Nekem sem, mármint a hiba igen, az okát zártam ki tévesen.
Ennek minden futómű eleme el volt már használva, a legnyilvánvalóbb a két első lengéscsillapító volt – gyári volt még benne szintén –, ezért vásárlás után kicseréltettem 2021-ben, innen is bánom, hogy nem saját kezűleg. Miután mindenen rajta volt a csereérett matrica, ezért folyamatosan dolgoztunk rajta. Kicseréltük sorban a futómű elemeket elöl, és legutóbb kicseréltettem az egész hátsó futóművet bölcsővel együtt – a végig érzett bizonytalanság viszont továbbra sem szűnt meg, és ez rendesen felháborított.
Mégpedig azért, mert pontosan tudtam, hogy melyik alkatrésszel nem mi foglalkoztunk személyesen, vagy nem láttam sosem a két szememmel, hogy kicserélték volna: ez pedig a két első toronycsapágy. Ezeket általában szokás cserélni akkor, amikor az első lengéscsillapítókat, mert a gólyalábat ilyenkor szét kell szedni, egy csavar rögzíti felül a toronycsapágyat a lengéscsillapító szárához, ez pedig összefogja a rugót és a lengéscsillapítót. Szóval nem szokás összerakni a régi alkatrésszel, ha már úgyis szét van szedve, a toronycsapágy darabja jelenleg 8000 forint, szóval nem is igazán tétel.
A lengéscsillapítót cseréltettem, a munka után fizettem, akkor még nem tudtam, hogy ez hogyan is működik. Bíztam a szerelő szakértelmében, olyanok ajánlották, akik 20 éve hozzá hordják az autóikat. Nem azt mondom, hogy átvert, ennél jóindulatúbb vagyok, de képes volt összerakni a futóművemet egy 20 éves alkatrésszel, ami nyilván már akkor is láthatóan szar volt. Nem voltam naiv, de nem értettem még a futómű szerelés minden részletét, szerintem ez nem is elvárható senkitől.
Azt viszont elvárom egy szerelőtől és általában külön hangosan kérem is, hogy jelezze a hibákat, hogy tudjak mire készülni a jövőben. Mivel ez itt is megtörtént, bíztam benne, hogy hozzáértően cserélt minden szükségeset, ezért maradt végül a legeslegutoljára a toronycsapágy, mint gyanús alkatrész, és ezért kerestük évekig, honnan jön az autó billegése és bizonytalansága (elhúzódott, nem tudtam vele sűrűn foglalkozni, fiatal voltam, kellett a pénz, meg a szokásosak). Kicseréltük, végre stabil, megoldódott, 26 000 forintomba került szereldmagados szereléssel együtt, boldog vagyok. Boldog vagyok?
Technikailag igen, mert az autó végre úgy mozog, mint egy BMW. Ezzel együtt sokadjára bizonyosodik be, hogy amit nem én csinálok, vagy nem vagyok ott, az nincs megcsinálva. Tisztelet a kivételnek, mert Lóri zseniálisan összerakta a hátsó futóművet megint. De azon túl temérdek olyan javításon vagyok túl, aminek ha már első körben ketten állunk neki a Tárnoki Petivel, már rég túl lettünk volna rajta, vagy közben nem rontunk el mást, ami amúgy jó volt, vagy észreveszünk valamit, amiről nem csak hónapokkal később derül ki, hogy jobb lett volna akkor cserélni, amikor szét volt szedve. Továbbra sem értem, hogy az olajat köpő CCV-t hogy nem lehet észrevenni főtengely szíjtárcsa cserénél sem, de ezt is van, akinek sikerült.
Mintaszerű, hogy ha nem kérem konkrétan egy alkatrész cseréjét, akkor nem is kapok róla tájékoztatást, hogy ki kéne cserélni. Mégis hogy elvárható, hogy tudjak mindenről? Azért viszem szerelőhöz, hogy javítson és tájékoztasson engem az autó állapotáról. És engem még érdekel is az autóm, de sokakat marhára nem, nem is értenek hozzá és nem is kell. Ha anyósom beviszi az autóját a szerelőhöz, az mond neki valamit, miközben tíz másféle fontosabb dologról nem szól neki, ha nem kérdez rá? Ezért ilyen a használt autók állapota Magyarországon, csak hogy tudjál róla.
A tulaj nem feltétlenül tróger, csak nem ért hozzá, ezt pedig nem is lehet elvárni senkitől. Akkor mégis kitől lehetne, ha még én sem bízhatom abban, hogy a szerelő majd mindenről tájékoztat? Biztos vagyok benne, hogy nálatok is milliónyi ilyen sztori van a zsebben és véletlenül sem hiszem azt, hogy ez egy új dolog lenne. Pusztán kénytelen voltam kiírni magamból, mert végtelenül elkeserítő, hogy még úgy sem lehet fenntartani egy autót jó állapotban, ha az ember célzottan megy a szerelőhöz vele.
A megvigyázott, újszerű, karbantartott, igényes gazdás hirdetések mögött általában ott egy autó, ami Hide the pain Harold arccal bámul. Műszaki állapotfelmérés? Útmutatás, leginkább a műszakin nézett kritikus pontokra fókuszál: guruljon, álljon meg, világítson és persze ne rozsdásodjon, ezek a legfontosabbak, ennek pedig egészen könnyű megfelelni.
Hosszú szívás volt ez a futóművel, ha többet tudok vele foglalkozni, lehetett volna rövidebb is, de most a végére értünk. Úgy megy, fordul, rugózik és csillapít, mint újkorában, a futómű tökéletes, végre foglalkozhatunk minden mással, de ez most nagyrészt összeállt. Azóta lett tolatóradarom is, ami az E46 utólagos extrázhatóságának tökéletes példája, de erről majd egy következő cikkben.
További cikkeink
