Az ausztriai szállásunkat direkt úgy kerestük, hogy félúton legyen Hallstatt városa és nekem egy régi nagy vágyam, a Hochalpenstrasse között. Egyszer már jártam arra, de akkor még nem vezettem, anyám mellett ültem a jobb egyen egy 1.5 dCi Renault Kangooban, de ennek már bő tíz éve, nem is rémlik milyen volt pontosan. Éppen ezért ideje volt feleleveníteni az élményt immár nem csak a kormány mögött ülve, de a saját autómmal, egyben szerelemprojektemmel, a Bogárral.

A tervet még itthon összeraktam és sokáig biztos voltam a dolgomban, de valahogy, ahogy elértem a panorámaút kapuját egyszerűen elgyengültem. Kifutott a végtagjaimból a vér, csak álltam a sorban, bambán meredtem a 12-18 százalékos emelkedőket előrejelző táblákra és rettegtem. Nem szerettem volna vonattal hazamenni csak azért, mert a Bogár esetleg nem bírja, illetve az autót sem szívesen hagytam volna kint. Nagyon féltem, de elindultam és nem csak a bizonyításvágy motivált, de az a csodálatos új világ is, amit csak az ilyen két-háromezer méter magas hegyek között élhetsz át.