hirdetés

Örülök, hogy sikerült teljesíteni a Hochalpenstrassét és miután leértünk, a Bogárnak ugyanolyan szép hangja volt, mint mielőtt elindultunk. Ezért hát úgy indultunk tovább, hogy ezek után semmi sem lehetetlen. A másfél órás út Hallstattba már szinte semmi.

Autópályára továbbra sem mentem fel, a navigáció pedig csodálatos kisebb-nagyobb főutakon vitt varázslatos környezetben. A Hallstatti tó körül sok másik tó van, ami nem olyan népszerű, de legalább olyan szép és jesszusom, milyen utak vannak mindenhol. A sebességkorlátokra figyelni kell, erre az osztrák hatóságok különösen érzékenyek, de szerencsére 34 lóerővel nem kellett megfeszülnöm, hogy mindenhol mindent betartsak.

Hétfő reggel mentünk, így alig voltak rajtunk kívül és bár én már egyszer voltam Hallstattban, másodjára is csodálatos volt. Értem, hogy miért ilyen durva arrafelé a turizmus és azt is értem, hogy miért van elege a helyieknek, de lévén, hogy a település bevételeinek bő 90 százaléka a turizmusból származik, kénytelenek tolerálni az embertömeget.

Megnéztük a várost lentről és fentről is, majd továbblobogtunk Salzburgba. Ott kivételesen nem volt szerencsénk, végig esett vagy szakadt az eső, ettől függetlenül némi városnézést és egy jó ebédet lenyomtunk ott. Nem maradtunk sokat, mert nagyon messze volt még a cél, a németországi Geschwandba tartottunk és nem volt egy egyszerű út. A végére tele volt a tököm mindennel.