Lefele céloztak, nagyon mégsem lőttek mellé
Sok közös alkatrészből épült fel a Triumph két 400 köbcentis újdonsága. A Speed és a Scrambler is jópofa motorok, de a stílusjegyek nyomán én az utóbbit választanám. Nem csak azért, mert a scramblerek közelebb állnak a szívemhez, hanem ezért is, mert ebben a kategóriában nekem jobban bejött ez a felépítés és karakter.
Közzétéve:
2025. 06. 21. 21:32
A Triumph-ra nem tudnám azt mondani, hogy nincs karaktere. A britek érzik, hogy hogyan legyenek egyediek és bármikor felismerhetők a tömegben. Emögött olyan munka van, amit az alacsonyabb polcon elhelyezett termékeidnél sem szabad megspórolni. Pedig majdnem ebbe a hibába estek, még szerencse, hogy két motort húztak fel egy vázra.
Nekem az új Speed 400 nem jött be. A blokk retró, a váz körülötte nem. A mérete kismotoros, a formavilág pedig az olcsó indiai szükségmotorokéra emlékeztet – amik szeretnének nagymotornak tűnni, de az alkatrészek miatt sosem lesznek azok. Hiába éreztem menet közben korrektnek, ez a felépítés, motor és technika scrambler formában sokkal inkább önazonos. Olyanban, mint a Triumph Scrambler 400 X.
Egy jó Scramblerhöz nem kell sok
Ehhez egyébként nem kellett sok. A váz, a futómű és a motor is ugyanaz, viszont teljesen más a hangolás, a karakter, a kiegészítők és a dizájnelemek. Hátul maradt a 17 colos felni, előre 19-es került helyette, bár én az öntött alumínium kereket elengedtem volna egy szép küllősért – ennyiért valószínűleg ez fért bele. Az egész motort megemelték: elöl 140-ről 150-re, hátul 130-ról 150 mm-re nőtt a rugóút, miközben ugyanolyan Big Piston villák dolgoznak elöl és RSU gátló hátul, mint a Speed 400-ban.
Egy szélesebb kormánnyal oldalirányba is nőtt a motor, illetve az ülésmagasságot a barátságos 790 mm-ről 835-re emelték, így nehezebben tápászkodtam fel a 178 centis magasságommal. Az emelés és a hangolás miatt a tengelytáv bő négy centit nőtt, ezzel együtt változott a kormányszög és a nyomtáv, tehát valamelyest a motor karaktere is.
Hurkás üléssel, gumipárnás tankkal, felhúzott kipufogóval és mézsárgára eloxált első villával szépen eltalálták a scrambler stílus legfontosabb jegyeit és rendesen eltávolodtak a Speed 400 semmilyenségétől. A motorhoz közeledve nem hiányzik belőle az az 500-800 köbcenti, amennyivel a nagyok többet kínálnak, bár azoknak megint más a stílusa és jól néznek ki – a Triumph érzi a scrambler műfajt.
Kicsit harapós
Nehezen húztam fel magam a nyeregbe, az első talppárnáim éppen csak leértek. Az egyhengeres finoman indul, kellemesen böfög alattam a dupla kipufogó, de alacsony fordulaton elég nyomatékszegény, az első dolgom volt lefulladni indulás helyett. Nagyobb gázt igényel ez a manőver, pedig 398 köbcentiből 37,5 Nm nyomaték egészséges.
A motor sem nehéz, 179 kiló – 9 kilóval nehezebb, mint a Speed 400 –, ezért 40 lóerő elég, egész hevesen fordultam ki a Hungária körútra. Vicsorogva morgó Beagleként viselkedik a Scrambler 400 X: a külső miatt nem veszed komolyan, de harap, csak forgatni kell – mármint a motort. A Beagle-lel ellentétben azonban a Scrabmler futóműve emelt, így versenyelőnyben van a Budapesti utakon.
A hátsó segédkerettel megtámogatott acél csőváz elég merev, a futómű pedig igényes. Az emelés nem placebó, tényleg jobban kezeli a Scrambler a rossz utakat, hiába csak 1-2 centivel tud többet, mint a Speed 400. Érezhetően foglalkoztak a hangolással, mert puhán mozognak az első, 43 milliméteres villák, a hátsó gátló pedig állítható. A külső tartály mellett benyúlva lehet a rugó előfeszítést hangolni és ha nem túrjuk meg rendesen egy szerpentinen, akkor érdemes puhább állásban hagyni. Azzal a lényegében a földutakéhoz hasonló adottságokkal rendelkező Gyömrői úton is ideálisan mozog a Scrambler, bár előbbin nem éreztem annyira stabilnak. Oda valószínűleg kéne egy egyel inkább terepre alkalmas gumi, mint az a Metzeler Karoo Street, amivel a Scramblert gyárilag szerelik.
Közben aszfalton sem éreztem akkora ásznak ezeket az abroncsokat, kicsit félve kezdtem el döntögetni a motort – bár sosem futott ki alólam. Egy jó utcai gumival valószínűleg remekül mozogna, bár erre a célra talán inkább a Speed 400-at venném, annak a futóművét is erre hangolták. Ügyesen is húzza a kanyarokat, rendesen buli lefelé tolni a motort, aztán jön egy hosszabb egyenes és ott már nem akkora ász. Nem csak a motor teljesítménye fogy el, de a motor stabilitása is csorbul.
A motorok hangolásában nem éreztem drámai különbséget, nagyon hasonlóan haraptak a kis 400-asok, de a hatsebességes váltóval nem voltam kibékülve. A Triumph-nak jellemzően nagyon finom váltói vannak, öröm pakolászni a zsírosan klattyanó fokozatokat, míg a Scrambler érezhetően egy lazább szerkezet. Ezzel együtt sem egy rossz mechanika, én a ranglétrán még így is feljebb tenném, mint a Husqvarna Svartpilen 401-ét, aminél perceket szerencsétlenkedtem, mire sikerült üresbe tenni.
A stílus és a név feláras
A Scrambler még a Speed 400-nál is drágább, bő 2,75 millió forint. Ez kategórián belül is sok, hiszen a hasonló stílusjegyekkel operáló Svartpilen 401 csupán 2,5 millió – vagy most kedvezménnyel 2,1 –, de az is igaz, hogy kevés hasonló scramblert tudnék mondani ebben a méretben, főleg a nagyobb gyártók palettájáról. Pedig a Speed 400-hoz hasonló kis örömmotorokból sok van: nézhetünk Yamaha MT-03-at szűk 2,5 millióért vagy BMW G310 R-t 2,3-ért. Ha hajlandóak vagyunk feljebb lépni egy egyel komolyabb szintre, akkor már van Honda CB500 Hornet szűk 2,7 millióért is.
Tehát hiába ők a Triumph kisebb és olcsóbb modelljei, ezek a jelzők inkább csak házon belül igazak. Afelől semmi kétség, hogy megadja azt a Triumphoz passzoló stílust és eleganciát, amit elvársz a britektől, én mégis inkább spórolnék addig, amíg össze nem jön legalább a 900-as Scramblerre vagy utcai kivitelben inkább egy Street Triple 765 R-re.
További cikkeink
















