hirdetés

Nem azért van szükség kétszáz lóerős utcai sportmotorokra, mert azt halandó ember úgy ki tudja használni közúti körülmények között, hogy az akár csak gondolati síkon összeegyeztethető legyen az életben maradással. Sokkal inkább azért, mert egyfajta mércét állít. Egy literes sportmotoron nincs helye olcsóbb alkatrésznek, nem fér bele a picit szarabb fék, nem tűri a kicsit rosszabb futóművet, nem lehet olyan kompromisszumokat kötni, amik csak látszólag jók/kényelmesek. Egy Yamaha R1-hez már lehet és érdemes viszonyítani. Igazán kár, hogy a gyártó megöli.

Jó, persze, nem teljesen. Pontosan ugyanaz történik majd 2025-ben az európai piacon az R1 szériával, mint korábban az R6-tal. Azaz megmarad a kínálatban, meg lehet vásárolni, csak éppen rendszámozni nem lehet a továbbiakban. Igen, azt kell látni, hogy legalább versenypálya használatra megmarad, és lehet ezt úgy is nézni, hogy a Yamaha nem hozott több kompromisszumot a károsanyag-kibocsátás oltárán, de azért mégiscsak kevesebb lehetséges vásárlót érnek így el. Közúti felhasználásra pedig maradnak az R1-nél kevésbé éles szerszámok. Engedtessék meg sajnálni.