Miért buta a nem kanyar-ABS, ha kanyarban kell fékezni?

Tisztelt Motordoktor!

Sokat olvasni mostanában az új modelleknél a kanyar ABS-ről. Nekem még nem volt ABS-es motorom, se kanyarral, se anélkül, de a következő már minden bizonnyal az lesz, így felmerült bennem a kérdés, hogy a régebbi, nem kanyar ABS mégis mit csinál kanyarban? Sajnos nem találtam olyan cikket, ami a kanyarság mennybe menesztése mellett azt is leírná, ehhez képest hogy viselkedik egy régebbi, 3-4 éves technikán alapuló ABS kanyarodás közben... Érdemes spórolni még kicsit az újabb technikára? Kérlek homályosíts fel a különbségekről.

Köszönettel: Gábor

Kedves Gábor!

Az hagyományos, normál ABS működési elve az, hogy figyeli a kerék fordulatát folyamatosan fékezéskor és amikor a szlipje (gördülő csúszása) elér egy előre beprogramozott értéket, akkor a fékerőt mérsékli és visszatér a majdnem teljes forgás, a haladási sebességnek megfelelően, egyformán a két keréknél. Nyilvánvaló, hogy a fékezés hatékonysága függ a szabályzás gyorsaságától, a jelfeldolgozás sebességétől és a programozott maximális szlip értéktől. A régebbi rendszerek lassúak voltak, lassabban szabályoztak, lassabban avatkoztak be, de a kerék irányítható maradt, hiszen gördült, tehát oldalirányú erőt is fel tudott venni. A beprogramozott maximális szlip olyan volt, hogy egyenesen is legyen elég fékhatás, de kanyarban se legyen akkora a szlip, hogy az oldalirányú erő úgy leessen, hogy a motoros kicsússzon az ívről.

Itt jön be a kanyar ABS egyik nagy újdonsága, hogy ezen rendszerek ki vannak egészítve egy marketing elnevezéssel 5D - azaz ötdimenziós - szenzorral, amely érzékeli a motor dőlésszögét, az oldal gyorsulást és még vagy 5-8 egyéb paramétert is, ezért aztán a kivezérelhető fékerőt ennek függvényében tudja korrigálni. Ráadásul még a szabályzási köre is villámgyors, tehát a régebbi, pláne a tizenéves ABS-ekkel szinte nem összehasonlítható.

Mit érez ebből a motoros?

Amikor már bent vagyunk a kanyarban és a motor le van valamennyire döntve, elkezdünk fékezni és a döntéskor kivezérelhető maximális fékerőt az útra teszi, és ahogy csökken a sebesség, kezd a motor felegyenesedni, egyre nagyobb lesz a fékerő. Így a féktávolság (és a fékút) a lehető legrövidebb lesz, de a motor a stabilitását és a kormányozhatóságát megtartja.

Persze a rendszer nem tudja a fizikát átverni, gyorsan változó tapadású részen, extrém dőlésszögnél simán tudunk kicsúszó első kerékkel bukni, de tiszta aszfalton szinte lehetetlen, ezt tapasztalatból mondom.