Csak nyernénk vele, ha a motoros programokat összekötnénk egy kis
kalandozással. Meglepő módon a Magyar Turizmus Zrt próbálja felnyitni
az utazók szemét, végre nekik is feltűnt, hogy a belföldi turizmust
legaktívabban talán a motorosok űzik. A Speed Riders tíz éves munkája
nem volt eredménytelen, a kunmadarasi gyorsulási versenyek mostanra
annyira kinőtték magukat, hogy a térség kiemelt turisztikai
látványosságának számítanak. Számoljuk csak meg, azok közül, akik a
„kunmadárra” motoroznak, hányan néznek körül? Megérint valakit a Tisza
szépsége? Sajnos még bennünket, újságírókat is hidegen hagy a
lehetőség: csupán egymagam éltem az invitálással, hogy ne egyből a
reptérre motorozzak, hanem elfogadva a Magyar Turizmus Zrt. meghívását,
körülnézzek a környéken.
Két órás tisza-tavi csónakázás volt a jutalmam. A két Akrapovic
dörgése után jól esett a csend, öröm volt látni és hallani a madarakat.
Réti sas, kormorán, gémek a levegőben, hódok rágása a parton, náddal
kontúrozott vize a Tiszának – amíg a motor kifújta magát a kikötő
őrzött parkolójában, én biológus vezetőmet hallgattam. Gyorsan
megindult lefelé a nap.
Csillagász barátom riasztott, hogy április 30-ára várható az évtized
legerősebb sarkifénye, nyalábjai még a mi égboltunkat is díszíthetik.
Fényképezőgéppel a nyakamban zsizsegve vártam a jelenséget, már a
helyét is kinéztem, hova tolom a tesztmotort, hogy az év fotóját
elkészítsem. A termálhotel alkalmazottjai lelkesen asszisztáltak volna
a motor partra tolásában, ők maguk ajánlották fel, hogy a parti
díszlámpákat is leoltják, ne legyen semmi, ami az expozíciót
megzavarja. Az ég persze beborult, a várt sötétedés nekem álmot,
Tiszafürednek esőt hozott. A nagy fotó elmaradt, reggel tócsák és a
friss levegő emlékeztettek az éjszakai zuhéra.
A szervezők biztosan nem aludtak túl mélyen, mikor meghallották az
eső kopogását, de reggelre igazi motorosidővel indult be május hava:
már kilenckor elkezdtek megtelni a kunmadarasi reptér parkolói. A Honda
Motoros Majális alapos nyújtózás a műhelyben töltött hónapok után, sok
az új motor, türelmesen sorakozik mindenki, hogy a rajtvonalhoz
állhasson. Junior 50, 125,Szoci,Qvad, Supermoto Street 400, Street 600,
750-900, Old.Top, Street 1000, Street 900+Top, D 1000 Plusz, ModiTwin,
Superstreet és Competition kategóriákban zajlott előbb a kvalifikáció,
majd maga a verseny. Párosával indultak a motorok: suhanásuk tiszavirág
életű izgalom – a száguldás másodpercek alatt véget ér, évről évre jobb
időket futnak a versenyzők.
A pályarekord idén ismét megdőlt, ám a csúcsot nem motor, hanem Pat
Schöfer topmethanol dragsterautója döntötte meg. A 3500 lóerő
hangrobbanásként és elmosódott foltként van jelen, mire mozdulna a
nyak, már nyílnak is az ejtőernyők, a levegőben ott rezeg az üvöltés, a
dobhártya agyunkba horpad. Csak két fekete csík marad az aszfalton, és
a viszonyítás: nem is olyan hangosak ezek a versenymotorok.
Hadnagy Józsi évek óta bámulatosan vezeti a műsort, a laposabb
perceket is képes kitölteni. Akik mégis megunják a tribünön bambulást,
választhatnak a programok közül. Lánctalpasozástól streetfighter
show-ig minden van. Hidi Mikiék füstgépként égetik a gumit, Mókus már
megint profibb, és egyre több a feltörő fiatal. A parkoló dugig tömve,
szépen megfigyelhetők a legújabb divatok. Egyértelmű, hogy a király az,
kinek motorjára BMX-ek módjára kilépőket szereltek. Colos cső és billet
alu, mindkét véglet jelen van a sok wannabe stuntrider gépén, remélem,
egyikük sem akarja kipróbálni, vagy legalább nem közúton.
Délután négyre nekem már sok volt a nyüzsgés: vagy félezer kép a
gépben, hosszú még az út, nem vártam meg a
végeredményeket. Néhány kilométerrel odébb, a Tisza
partján még társamul fogadtam egy erdeigombás-velős pacalt. Jó kis
majális volt. Jöttem is, láttam is, valakik győztek is, igaz,
kedvencem, Magyarország leggyorsabb lánykája, Matusik Andrea a
moditwinben csak második lett.
További cikkeink
