hirdetés

Az alacsony ülémagasságból adódóan az X-City jól manőverezhető

Nem kell mondanom, hogy annyiszor kellett újrafújatnom az
oldalidomot, ahányszor kiderült egy-egy fontos motoros alapvetés, mint
például, hogy a vizes keramit kanyarokban meglehetősen csúszik, a
tárcsafék állóra tudja blokkolni az első kereket, és nem utolsó sorban,
hogy a robogó bár sokban hasonlít a biciklire, mégsem az.

Most meg
itt állok, teljes menetfelszerelésben - csak mert azóta
megtanultam, hogy a motor valóban nem bicikli -, és nem tudom kivenni a
kesztyűm a Yamaha X-City 250 csomagtartójából. De most tényleg. Az
átadáskor felelőtlenül bedobtam a cuccaimat a csomagtartóba, most meg
állok a budaörsi Yamaha udvarán, és a második cigit szívom el, hogy
álcázzam magam, amint körbe-körbe sétálok a motor körül, és keresek
bármilyen nyílást, ahova beillene a kulcs.

Gyújtás, kormányzár, csomagartónyitó egyben

Tanácstalanságomnak végül az egyik szervizes kollega vetett véget,
bízató mosollyal közölve, hogy ez neki is eltartott egy darabig. Szóval
ez egy olyan robogó, aminek
bőrborítású dupla ülése a kulcs gyújtáskapcsolóban történő,
megfelelő szögű tekergetése révén nyitható fel. Az elején nekem
nagyon nem esett kézre, volt ott a kormányzártól a gyújtásig minden
helyette. Talán ezzel akarják elkerülni, hogy az egyetlen kulcsot
bezárd a csomagtartóba, ami - tapasztalatból mondom -, elég
kellemetlen. Tréleres havert hívni, robogót felrakni, szervizben
leszedni, hátsó tengely ki, kerék ki, aksi ki, ügyes tapogatózás a kis
lyukban, és hoppá, már meg is van a bezárt kulcs. Bár egy-két alkalom
után egészen bele lehet jönni.

Így azért egészen csinos, a nagy barna bőrülés pedig vonzza a tekintetet

A Yamaha X-City az X-Max 250 továbbfejlesztett verziója,
elöl-hátul egy collal nagyobb kerekekkel, két literrel kisebb tankkal,
alig valamicskével nagyobb, 20 lóerős, egyhengeres, négyütemű,
vízhűtött blokkal. Ez egy olyan biznisz is, meg nem is, városi is, meg
nem is, motor is meg, nem is koncepció. Biznisz, mert a
modellbemutatóban jól kihangsúlyozzák, hogy a laptop táska remekül
elfér a csomagtartóban. Nem biznisz, mert lötyöghetsz végig a városon
sisakkal a kezedben, mert az bizony nem fér bele. Csak a tökhéj, az meg
ugye nem bizniszhez illő.

Az utas jóval magasbban ül a vezetőnél, ami egyesekben az instabilitás érzését kelti

Városi, mert alacsonyan van a lábtartó, széles, valóban kényelmes az
ülés, jól manőverezhető a motor,
egyáltalán nem tűnik fel, hogy több mint 165 kiló szárazon. Nem
városi, mert a szélvédelem álcája alatt a világ legpraktikátlanabb
plexije lóg az arcodba, az első lengővilla pedig parádésan rossz
szögben áll, kimondottan kellemetlenné téve a pesti utakon történő
motorozást. Motor, mert 1 330 000 Ft-ért már motort is lehet
kapni, de nem motor, mert hacsak nem vagy állig felöltözve, akkor csak
a hozzád hasonló félbiznisz, félvárosi járművek vezetői fogadják a
köszönésed.

Teszt: Yamaha X-City

Teszt: Yamaha X-City

Mindössze néhány dolog idegesített az X-Cityvel kapcsolatban, azok
viszont úton-útfélen.
Az első teleszkóp a túlzottan nagy villaszög miatt semmit nem
csillapít az amúgy is kritikán aluli pesti utak egyenetlenségéből.
A sík út egyenetlensége rettenetesen berázza a kormányt, szó szerint
életveszélyessé téve a közlekedést. Tisztában vagyok vele, hogy mekkora
menetstabilitást lehet elvárni egy robogótól, ezt viszonyt az amúgy
rendkívül ronda, egybeöntött szürke villa teljesítménye mélyen
alulmúlja.

Gyerekek, ti is kettőt láttok a buszból?

Teszt: Yamaha X-City

Kár a gyári plexiért is, ami lehetne hasznos és diszkrét, ha már
gyári tartozék, de ehelyett zavaróan közel került a vezető arcához, a
szélei pedig annyira torzítanak, hogy én két napos plexi mögül történő
kihajolgatás után kénytelen voltam imbuszkulcs-készletet ragadni, és
leszerelni, mert életveszélyesen zavarta a látóteremet. 170
centiméteres magasságommal az átlagos 250-es robogót vásárlók
paramétereitől nem állok messze. Ha nagyon kihúztam magam, akkor zéró
lett a szélvédelem és kényelmetlen a motorozás, hogy a látványról már
ne is beszéljünk.

Ha viszont a horizontomat a plexi élének síkja alá akartam
süllyeszteni, akkor összegörnyedés közben lefejeltem a plexit. Szóval
vagy jóval alacsonyabbnak, vagy magasabbnak kell lennie a
vezetőnek, mert különben a plexi komolyan korlátoz a látásban. A
Yamaha első nagykerekes robogójához egyébként lehet kapni magasabb
gyári plexit is, de mivel a motor már az eredeti plexivel is 1460 mm
magas, ez már nem túl esztétikus.

16 colos első kerék, szép kidolgozású felni

A Pirelli Demon Sport gumik jól tapadnak, a kiskerekű robogózás
élményéhez képest
meglepően stabil és jól manőverezhető a lett az X-City, de ez
csak akkor derült ki, amikor tökéletesen egyenletes aszfalton
kanyarogtam vele. A fékekre nincs panasz, az elöl-hátul úszónyerges,
kétdugattyús fékek bőven elégségesek ahhoz, hogy megállítsák a teli
tankkal is kevesebb, mint 180 kilót.

A részletek kidolgozottsága minőségi, a króm kormányvégsúlyok, a
kényelmes és meglehetősen karakteres bőrülés, az igényes felnik jó
benyomást keltenek. Az oldalidom melletti
idomvédő csík puha műanyagból készült, és önmagában is
cserélhető, ha esetleg a nagy városi cirkálás közepette valami
gikszer adódna.

A városi cirkáláshoz elegendő infót szolgáltat az X-City

A műszerfal nem túl komplikált, analóg sebességmérő órája van
két nullázható kilométer számlálóval, ami kis ikonnal figyelmeztet, ha
esedékes az olajcsere, vagy a tankolás. Van digitális óra és külső
hőmérsékletmérő is.

A Yamaha új robogója
120-ig egészen kényelmes, ennél sokkal többet nem is megy. Az
első telók fogyatékosságának tudatában nem is akartam nagyobb
lendületet venni, de így barátságos, 3,5 literes fogyasztással
motoroztam.

Van hátsó kapaszkodó, és az ülés is osztott

A kiegészítő szolgáltatásokról szólva, van itt egy pár kesztyűnyi
tárolókapacitással rendelkező kesztyűtartó, a kihagyhatatlan
szatyortartó fül és egy meglehetősen laposra sikerült csomagtér, ami
szükség esetén egy kicsi robogós sisak tárolására alkalmas. Jó hír,
hogy ha már nem fér el egy rendes sisak a csomagtartóban, akkor
legalább a szatyortartó fül olyan kialakítású, hogy a ráakasztott
sisak nem veri össze az idomot.

A dob csöndes, és a borító műanyag is külön cserélhető

Motorikusan az X-City hozza a 250-es Euro3-as károsanyag-kibocsátási
előírásokat is teljesítő motortól várt teljesítményt, de
a 20 lóerős maximális teljesítmény, és az 5800 1/perces
fordulatnál leadott 21,5 Nm-es nyomatékcsúcs ismeretében nem
vártam csodát. Nem ágaskodik két kerékre induláskor, de ha egyszer
lendületet kaptunk, akkor már akadálytalanul roboghatunk el a belvárosi
dugó kocsisorai között. Kár, hogy a fenn említett apró, de fontos
részletek hibáit ennyire megsínylette a Yamaha új nagykerekű robogója,
de reményeim szerint ezek kijavításával tényleg megkapjuk majd tőle a
beígért korlátlan mobilitást.