Brazil kispálya

hirdetés

Hasonlók egymás közt. A pirosnak jobb a színe

Az egyhengeres, kettőötvenes blokknak nincs nagy respektje
Magyarországon, noha az ilyen gépeket a mienknél régebbi motoros
kultúrákban (Olaszország, Spanyolország, Thaiföld, Japán) teljes értékű
járműnek tekintik. Ezért aztán elismerésre ne számítson az, aki
CBF250-be fekteti pénzecskéjét. Minden idomán látszik, hogy
egyszerű, mezei, egyhengeres munkásmotornak indult, amit aztán
megpróbáltak néhány trendi műanyagpanellel feldobni. Vályogház
parabolaantennával és kerti törpével.

Néhány vonás, egy más színű gyűrű talán költöztetett volna egy kis életet a fáradt designba

Benzincsap á la ötvenes évek.
Nyitni-zárni mindig

Egyszerű, csak mutatóban skálázott műszerek, mindenféle lemezből és
drótból hajlítgatott tartófülek a bowdeneknek és a vezetékeknek,
kőkorszaki,
Danuvia-stílusú
benzincsap (amit mindig zárni kell, mert nem vákuumos), sima, nyúlós
műbőrrel bevont ülés - brrr...

Brazil Honda

Brazília, ó, a könnyes szappanvilág. Azért ez a motor sem rossz

Brazília pedig inkább az
Iguacú-vízesésről és a
bossa nováról vált híressé, nem motorkerékpár-gyártásról -
pedig a CBF250 egyenesen Manausból érkezett hozzánk.

Itt van az, ahogy a váz hétvégi
kerítéseket megszégyenítő flexelt
végben ér véget

A legcsúnyább megoldás azonban a váz elülső része, amely a
kormánynyaktól lefelé csupán szögegyenes zártszelvény, aztán a blokk
aljánál két csőelem indul ki belőle.
És a zártszelvény alulról teljesen nyitott, mint valami házilag
tákolt kerítéskapu.

Inkább nem nézem a spórolós megoldásokat, bízom abban, hogy Honda
úgy gondolta, ilyen kevés pénzből inkább a belső tartalomra
összpontosít. A csingilingiken takarékoskodik.
Kilencszázezer forint ugyanis nem nagy pénz egy garanciális,
elismert márkájú, új motorért. Nagyon sok 125-ös ennek a
másfélszeresébe kerül, de robogók is vannak közel ilyen áron.

Nagy igények félretéve, esztétikai elvárások lekendőzve: ez a motor
jó. Először is
mindene olyan finoman működik, mint az álom. Ilyen váltót rég
kapcsoltam, a hat fokozat szattyánbőr cipőben is végiklattyantható úgy,
hogy meg se látszik rajta a kar nyoma. A kuplunghoz egy babamaroknál
nem kell több, a fék sem az az ujjgyilkos fajta Ehhez jön az alig 140
kilós saját tömeg, no meg a bő
simsonnyi méret. Ezek után
elképzelhető, hogy milyen könnyű vezetni.

Menni, pláne városban, finom dolog vele

A maga módján megy is. Például sokszorosan jobban kilő a lámpától,
mint az autók 99 százaléka, és ha nem zavar, hogy a
Gixerek és a
CBR-ek addigra
még ötször úgy elhúztak, akkor ez is óriási élmény.
Városban pont olyan könnyen lehet vele lavírozni, éppen akkora
helyen elmegy, mint egy kisebb robogóval, csak a nagyobb kerekek, a
finomabb rugózás és a jobb fékek miatt sokkal, de sokkal biztonságosabb
érzést kelt.

Egyhengeres, de közepes fordulaton egyáltalán nem vibrál

Persze 22 lóerő már negyed százada is kiscsoportos produkció volt
még a negyedliteresek között is, hiszen például az ugyanekkora (japán
belpiacos), 1982-es, kéthengeres
Suzuki GSX 250-esem például 29,5-öt tudott. De megkockáztatom, hogy a
Honda egyhengeresének annyival jobb a karakterisztikája, hogy a
legfelső fordulatszám-tartományt leszámítva jobb vele menni.

Kis könnyítéssel derekas lehet a hangja

Teszt: Honda CBF250 - 2007

Finom a rugózás, ráadásul rettentő kezes. De inkább 170 centi alatt kényelmes

Apa ruhája a kislegényen. Valahogy nem áll össze

3000-ig nem történik semmi, ez alá soha, semmilyen szín alatt ne
engedjük a mutatót, mert a blokk kiugrik a vázból. De onnantól
húzathatom 7000-ig,
a vizespohárnyi dugattyú konokul végigkalapálja a
nyomatékgörbét. Gyilkosnak ezt az erőt legfeljebb az nevezné, aki
Komaron nőtt fel, de
becsületére legyen mondva a Hondának, hogy minden fokozatban képes
érezhető - és ami a fontosabb -, kiszámítható gyorsításra.

Az egyhengeres-tulajdonosok rendszerint hamar keresnek maguknak egy
jó fogorvost és egy ügyes csontkovácsot, mert az ideje nagy részében
percenként ötezerszer fel-le ugráló dugattyú iszonyatos vibrációt kelt.
Rövid út: izgató bizsergés az ujjak végében és elhalás az alhasi
szerveknél. Közepes táv: kirázódik a mész a gerincből. Hosszú túra:
inkvizíciós módszer. Kivéve ezzel itt.
A CBF250 négyszelepese 3000-7000 közötti fordulatszám-tartományban
alig rezeg. Bármennyit lehet vele menni, a tipikus
motorosfásultságon túl egyáltalán nem fárasztó. Csak akkor jönnek elő
csúnya rezonanciák, ha megnézed, mi van a fordulatszám-tartomány vége
felé, valahol 8000 1/min környékén. Na ott olyan, mint amikor
kavicsot törnek vödörben, mellesleg az ereje is elmegy.

187 centimnek meglehetősen gubbasztós az üléspozíció, de egy szóval
sem mondanám, hogy kibírhatatlan, inkább csak furcsa. Még ilyen
túlméretes vezetővel is nagyon kezes
a futómű, szerintem dupla ekkora teljesítménnyel is lazán
elboldogulna, legfeljebb a gumikat kellene szélesebbre cserélni.
Ehhez még ott van a motor kellemes dorombolása, ami egy egészen enyhe
kipufogónyitással igazán kellemes hanggá tehető, és minden kezdeti
fenntartás ellenére szeretni kezdtem a kis dögöt.

Ez a fék bőségesen elég ilyen kicsi motornak

Na ja, az országút más tészta. Kimegyek a városból, 100-110, és a
Honda kis szíve megszakad. Százig még elevickél valahogy, de onnan
minden újabb km/h türelem és kegyetlenség kérdése. A vége velem pakkra
százhúsz volt, de ha nem ekkora állat ül szegényen, biztosan elviszi a
125-130-at. Ilyenkor kiderül, hogy a kis tömeg miatt mennyire érzékeny
az oldalszélre is, ezért egy viharosabb napon a vezetése jól leterheli
az agyat. No és
egy kamion megelőzése ennyi tartalékkal - hogy is mondjam - vakmerő
vállalkozás.

Olyan modernke szeretne lenni, de inkább csak szúnyog. A CBF250-et nem a kinézetéért szeretjük

A CBF250 remek kezdőmotor, mert új, garanciális, van rendes
futóműve, jókat lehet vele döntögetni és iszonyú könnyű kezelni. Ami jó
még benne, hogy ha lélekben kinövöd, de pénzben nem érsz fel egy
ötszázas-hatszázas gépig, városban még néhány éven át szeretni fogod.
És ha nagyon, de nagyon muszáj, azért arra is jó, hogy ketten
lehúzzatok vele Balatonra. De esőruhánál és hitelkártyánál azért ne
nagyon vigyetek többet.

Hű de szép ez a lengővilla. De nem. Viszont egész masszív és kiválóan teszi a dolgát