250 köbcentis sportgép, 75 fokban elékelt V motorral, DOHC szelepvezérlésű blokkal, fordított teleszkópvillával, 300 mm átmérőjű dupla első féktárcsával. Kétségtelen, hogy a Hyosungon kívül nincs Magyarországon másik olyan márka, melynek kínálatában szerepelne hasonló kaliberű 250-es. A koreai gyártó jól érzett rá az európai piac hézagaira.

hirdetés

A GT250R blokkját meghazudtolóan nagyra sikerült, széles tankja,
testes idomzata
ügyesen titkolja, hogy mindössze negyedliteres. Talán még
életemben nem ültem ekkora 250-esen, 155 kilós száraz tömege mellett
teljesíti a kezdő motorosok leghőbb vágyát: sokkal nagyobbnak,
erősebbnek és veszélyesebbnek tűnik, mint amilyen.

Fotó: Illés Zsuzsa és Juhász Péter

Soros négyeshez szokott fülemnek már a beindításkor feltűnik a
felülvezérelt, dupla vezérműtengelyes V motor szép hangja, mely
az utólag felszerelt, karbonborítású GPR végdob tolmácsolásában
kellemesen duruzsolt. A gyári állapothoz képest volt néhány
módosítás a tesztmotoron, ezek közé tartozik ez a GPR kipufogó is. Az
Olaszországban készült tuningelemmel egyébként a vásárló megtarthatja a
garanciát, amennyiben a forgalmazó márkaszervize szereli fel.

A motort eredetileg Shinko Advanced Radial abroncsokkal szerelik, de
ezeket a tesztgépen Heidenau sportgumik váltották le. A tapadási
tulajdonságoktól nem voltam elragadtatva, de mint kiderült,
a gumik nem keveset koptak a Hungaroring kanyarjaiban. Kicsit
meglepődtem, hogy az oldalsztender milyen nehezen hozzáférhető, illetve
lenyitott állapotában is simán sebességbe tehetjük a motort, de aztán
kiderült, hogy a pályán még a koptatócsavar előtt szikrát vetett, így
aztán följebb szerelték, az automatikát pedig kiiktatták.

A néhány nap alatt végigmotorozott több mint 500 kilométer után a kis
Hyosung
legnagyobb erősségének a megbízható blokk, a kellemes rugózás és az
alacsony fogyasztás bizonyult. A fogyasztásról szólva döbbenten
vettem tudomásul, hogy két személlyel, városban, 100 kilométer
megtétele alatt mindösszesen 3 liter benzint sikerült elfogyasztani,
köszönhető többek között a kevésbé pörgős motornak.

Mindesetre pozitív csalódás, hogy létezik még olyan sportmotor, ami
ilyen kondíciók mellett csupán
900 forintba kerül 100 kilométerenként. Autópályán a fogyasztás
gyorsan 5-6 literre emelkedik, bár a két személlyel és 160 km/órás
végsebességgel való tartós száguldozás indokolja a fogyasztás
megduplázódását. A sportmotorok hátsó üléséhez szokott utasom az
autópályán rendesen elgémberedett mögöttem, de kommentárja szerint
látott már kényelmetlenebbet, ez pedig már-már bók egy sportgépnél.

A GT250R technikai megoldásai sokban hasonlítanak a
nagytestvérre, GT650R-re. A 41 mm-es fordított teleszkóp, az
állítható előfeszítésű hátsó rugós tag, a harapós első-hátsó fékek mind
a 650-esről származnak. Ezek egytől-egyig erősségei a motornak, hiszen
ha a 80 lóerős motorral elbírnak, akkor kiemelkedő teljesítményt
nyújtanak a 30 lóerős kistestvéren. A 650-es térhálós acélcső váza
helyett a 250-es motor sajnos csak zártszelvény acél hídvázat
kapott.

A digitális kijelző is a 650-esről származik, bár ennek a
megoldásnak az adaptálása talán nem volt a legjobb ötlet: a nyomógombok
nehezen kezelhetőek, a motor mellett állva,
erős koncentrációval is kihívást jelent a benyomásuk, nem hogy
menetközben, félhomályban vagy kesztyűben. Funkciója nem túl logikus, a
felső gombbal csak a kijelző kontrasztja állítható, az alsóval pedig
minden egyebet lehet, vagy inkább csak lehetne állítani.

Használhatóság szempontjából
a kis Hyo messze legbosszantóbb tulajdonsága, hogy a rajta lévő
tükrök jobban hasonlítanak az elvarázsolt kastély mókás, torzítós
tükreire, mint egy olyan kiegészítőre, ami segíti a tájékozódást a
mögöttes forgalomra vonatkozóan. A koreai fejlesztők fantáziadús,
rombusz alakú tükröket terveztek, melynek legnagyobb hátránya, hogy
pont azt a háromszöget vágja le, amiben látnánk, hogy a srégen
mögöttünk lévő sávokban mi történik. Áldottam a koreai tervezőket,
amikor zárt sisakban ringlispíl módjára forogtam, hátha fény derül
arra, hogy jönnek-e mögöttem. Napokig állítgattam, míg végére a
tükörben a dzsekimmel felesben már a forgalom egy részét is láttam.

Városban, országúton, autópályán, egy és két személlyel is próbáltam a
Hyosung 250-es sportgépét. Tapasztalataim pedig alapvetően pozitívak.
Minimális plusz ráfordítással élvezetes, pályamotorozásra is alkalmas
géppé tehetjük, és jó kis gép a sportbabérokra törő kezdőknek is.
Megbízható blokkja, harapós féke, jó menetstabilitása segíti a motoros
fejlődését, az ára pedig tényleg magáért beszél.