Az egykori kelet-németországi Zschopau-ban gyártott MZ (Motorradwerk Zschopau) motorok körül bizony igen keveseket lehetett megvásárolni Magyarországon. Pedig a Six Days, azaz hatnapos világversenyeket hosszú időn át sorra nyerő márka akkoriban nemzetközileg is igen ismert volt, nem utolsó sorban szintén sikeres gyorsasági pályagépei miatt is.

hirdetés

Üzletben
nálunk megvehető volt a 125-ös és 250-es MZ-Trophy, majd
ezek újabb TS névre hallgató változatai, hogy azután az ETZ újabb
variánsaival a sor be is záruljon. A mai modern MZ-kről már csak
szerény hírlapi cikkecskékből szerezhetünk tudomást úgy-ahogy, nem
lévén a típusnak nálunk komolyabb képviselete.

Az
MHSZ sportklubok akkoriban kaptak a Trophy-125 szerényebb
hatnapos változatából, amely alig különbözött az egyébként igen
szívós utcai alapkiviteltől (terepgumi és -kormány, felhúzott
hangtompító, tankra szíjazott szerszám - és térképtartó).

Bezzeg az NDK-s gyári versenyzők ennél a szerény kis versenygépnél
jóval speciálisabb változatokat - nagyobbakat is - meglovagolhattak. Az
MZ gyorsasági speciálgépek sikerrel indultak, olyan világnagyságokkal a
nyergükbe, mint az angol Mike Hailwood, vagy a szintén angol Alan
Shepherd. A mi Szabó II. Lászlónk is a kor ismert gyorsaságizói közé
számított. Műszaki hiba miatt
többször is első helyről esett ki VB-futamon a gyors, de kissé
megbízhatatlan speciálgépével.

A forgótárcsás szívásvezérlésű, kétütemű versenygépeket Walter Kaaden
mérnök irányításával építették a gyár versenyosztályán. Az onnan
nyugatra szökött egyik versenyszerelő eladta a titkot - a
részadatokat is - a Suzukinak, akik aztán a jelentősebb anyagi
bázisukon továbbfejlesztették a versenymotor konstrukcióját, és egy
időben sorra nyertek vele.

Egyébként a mi Szabó II. Lászlónk versenyzői kvalitására bizonyíték,
hogy nem csak az MZ, de a Honda is hívta gyári versenyzőnek. Az MZ-t
akkori MHSZ-klubbéli intrikák miatt "lőtték el", a Hondához nyugatra
meg politikai okok miatt nem engedték szerződni.

Hasonlóan nem jutott később gyári Yamahához Drapál János sem
(csak a production racer, azaz széria versenymotor változatához), aki
még Szabó II.-nél is jobban szerepelt a VB-ken, ugyanis
VB futamot is nyert.

Az MZ motorok őse a DKW RT 125 sok egyéb
motorkerékpárnak lett a kényszerű őse: lemásolták az oroszok a
Moszkva K-55 néven, az angolok BSA Buntam-ként, a japánok Yamaha
125-ként, minimális módosítással.

A DKW (az MZ ős) is épített többféle
versenymotort, mind kétütemű volt. Ez a kéthengeres 500-as, 40
lóerős gép 1937-ban készült. Két külön, úgynevezett
töltődugattyúval, és vízhűtéssel. (A két töltődugattyú a kartertér
előszívását és elősűrítését növelte).

Az ötvenes években született IFA-MZ BK
(boxer-kardán) 350-ese. Ez a bicaj kétütemű kardánhajtású
boxer-motor volt, amolyan kelet-német BMW. Ez a BK széria volt az
állami tulajdonú gyár első saját konstrukciója.

Az MZ ES 250 a nálunk is forgalmazott MZ Trophy
250 elődje. Volt 175-ös változata is ezzel a küllemmel. Az újabb
125-ös és 250-es Trophy-t jól ismerhettük, mivel nálunk is
árusították. Ez a sikeres modell vezette be a köztudatba az új
márkanevet, az MZ-t.

Ez már egy 1964-es "Hatnapos" versenygép, az MZ
ETS 350-G Cross-Country. Történetesen egy 320 köbcentiméteres
verzió, 27 LE-vel, a széria ES típusból lett továbbfejlesztve még a
kezdetekben.

Az MZ KKM 350 még Németországban is igazi
kuriózum! Bolygódugattyús Wankel- motor a Trophy vázban.
Hengertérfogata 3x175 köbcentiméter, teljesítménye 24 lóerő.
Hazájában is csak prototípus volt.

Néhány darab ebből a nagytankos MZ Trophy Sport
típusból hozzánk is került: az NDK-ban akkoriban vendégmunkásként
dolgozó magyarok jöttek vele haza. A végsebessége 130 km/h volt,
ezzel könnyedén ki lehetett bírni a 2000 km-es utat, a 22 literes
tankba pedig elég volt hazáig ötször tankolni.

Ebből a gyorsasági pályagépből volt 125-ös
egyhengeres, és kéthengeres 250-es is. Többek között ilyennel
versenyzett a mi Szabó II. Lászlónk is. Ezen a képen éppen az angol
Alan Shepherd repeszt.

1975-ös MZ RZ250/2 utolsó generációs pályagép
már öntött alumínium kerékkel és elől dupla, hátul szimpla
tárcsafékkel. A 250 köbcentis gép 62 lóerős volt, és 240 km/h volt
a végsebessége 1975-ben. Ezzel a versenymotorral zárult le az MZ-k
25 éven át tartó sikere.