Évekkel ezelőtt még nem ilyen volt az olcsó autó
Tévedés, ha az olcsó autó hallatán valóban érezhetően alacsony árakra készülsz, ma már nincs olyan. Lehetetlen, miután már számos felszereltség kötelező, ezért a Frontera is csak arányaiban kedvezőbb árú, valójában pedig egy korrekt személyautó.
Közzétéve:
2025. 08. 07. 06:02
Ha az elmúlt 10-15 éves távlatban visszatekintünk az autópiacra, sokszorozódott árakat és vele egyenesen arányosan összetettebb modelleket látunk. Az olcsó autó ma már elképzelhetetlen. Nem lehet modell tolatóradar, tempomat, vészfék-asszisztens, táblafelismerő, ABS, menetstabilizáló, visszagurulás gátló, sávtartó vagy legalább figyelmeztető és előfeszített biztonsági övek nélkül, de a fedélzeti vészhívó is kötelező elem. Ezek pénzbe kerülnek, és hiába kérnéd vagy sem, megkapod.
Végső soron minden téged szolgál és jellemzően minimális felárat kell fizetni egy olyan csomagért, amiben már elöl is van radar, van tolatókamera, rendes kijelző a műszerfal közepén, meg mondjuk távolságtartó tempomat. Ezzel nem csak az olcsó, de az egyszerű autó fogalma is megszűnt. És akkor még nem beszéltünk a fejlett biztonsági utascelláról, tisztességes, minden irányban tartó ülésekről, hang és hőszigetelésről, meg az apróságokról.
Szóval, amikor olcsó Opelről beszélünk, mint a 8,8 millió forintról startoló Fronteráról, akkor érdemes észben tartani az említett felszereltségeket, amik egy része 10-15 évvel ezelőtt a legtöbb belépő szintű modellhez még csak elérhetőek sem voltak. Tudom, ki kérte ezt? Tudatosan senki, ezek viszont sok esetben megvédhetik a fenekedet egy kellemetlen anyagi kárral járó koccanástól kezdve a halálos balesetig. Egy ilyen piacon, mint a miénk, ahol rettentő sok esetben még a biztonsági övet sem kapcsolja be a delikvens, mert majd ő eldönti, van-e rá szüksége, elhiszem, hogy feldolgozhatatlan, de bízom a felfogás fejlődésében.
Terepjáró helyett crossover
Jó eséllyel a célközönségnek már semmit nem mond a Frontera név, amit 1991-2004 között az Opel terepjárója viselt. Tévedés lenne azt hinni, hogy “Bezzeg az még igazi Opel volt!”, hiszen az Isuzu modelljét emblémázták át Európa számára, Angliában gyártották, de azért a németek adtak hozzá benzinmotorokat is. Ezzel szemben az új Frontera fejlesztésében már az Opel is részt vett, így a Stellantis csoportban mindenki kicsit magáénak mondhatja a Smart Car Platformot. Citroen és Fiat is készül rá, és még ki tudja, mi érkezik.
Formára a Frontera teljesen általános, ha a Grande Pandához hasonlítjuk, egyenesen biztonsági játékos. Ezzel a zöld színnel mondjuk nálam betalált, az egyik kedvenc árnyalatom és eleget nézegettem ahhoz, hogy meglássam a jó formáit. Domborodnak az első sárvédők, tetszik a közel vízszintes géptető és sok egyéb apróság is. Hozzáteszem, a ballonos gumik és a fehér felnik nélkül nem működik ennyire. Nem gondolnád, de ezek feláras csomag részei a tetővel együtt. Alapból is lemezfelnis, csak fényezés helyett dísztárcsákat kap.
460 liter, vagy hét ülés
4,4 méteres hosszon belül tisztességes a 460 literes raktér és szokatlan opció, hogy hét üléssel is rendelhető. Ez az elektromos verzióban nincs meg, kizárólag a hibrid változat kiváltsága, benzinmotorral viszont tényleg lehet hétüléses a Frontera. Hogy valójában mennyien, mekkora emberek és hogyan férnek el benne, személyesen is rettentően érdekel, úgyhogy várom már a tesztautót belőle, de egyelőre csak az ötüléseshez volt szerencsém. Két szinten rögzíthető a raktér padlója, tágasra nyílik az ajtó, nem nagy kihívás benne elrejteni egyheti nyaralós cókmókot.
A hátsó ülés sajnos nem tologatható, így csak lehajtással növelhető 1600 literre a poggyásztér, cserébe mindenki kap USB-C csatlakozót és elektromos ablakot. Anyagaiban valahol a minimális és az éppen egy kicsit jó között mozog a szint a hátsó sorban. A teli fröccsöntött műanyagból készült ajtókárpit mellett az összetett, szürke szövet üléshuzat már-már üdítő részlet. Az ülőlap tömésétől és formázásától szintén ne várjunk sokat, itt érezhető a spórolás.
Sokkal jobb a helyzet elöl, a két ülés formázása messze nem olcsóautós, legfeljebb a tömésén érezni a spórolást, mégis, ha ültél már Suzuki vagy Dacia ülésében hosszan, a Fronteráé maga lesz a megváltás. Jut középre pici könyöklő, a pohártartós doboz köré pedig egy Fronterával hímzett gumi rögzítő szalag a praktikum jegyében.
Mobiltartótól kijelzőig
Alapáron nincs középső kijelző - láttunk már erre példát - csak egy telefontartó és a letölthető applikáció, amivel egy minimális multimédia kezelőfelületet kapunk a telefonunkra. Működik róla a hifi, mert Bluetooth és hangszórók ebben is vannak, a klímakonzol pedig mindenképp fizikai, ennek is lehet örülni. Egy szinttel feljebb érkezik a 10,25 colos monitor középre elég jó képminőséggel és vezeték nélküli CarPlayjel meg Android Autóval, használni tökéletes.
Vezeték nélküli töltőpad csak a kijelzős csomaggal együtt jár, USB csatlakozókat azért mindenképp szerelnek bele. Tele a kormány normális kattanási érzetű gombokkal és ott a klímakonzol is, amit lehet nyomkodni, de bal oldalt van gyorsgomb a táblafelismerő pittyegésének deaktiválására is, ez mindenképp örvendetes. Maga a volán kialakítása szemre furcsa, az opeles Vizor formáját követi és a vastag küllők miatt forgatni nem a legjobb, minőségérzetre viszont nincs vele gond.
A legtöbb anyag egyszerű, itt-ott sprőd és kopogós, az ajtók felső éle pedig a dizájn asztalon biztosan jól nézett ki, az anyaga már kevésbé tetszetős. Jó hír, hogy ezek ellenére és a masszív karosszériának köszönhetően egy pillanatra sem szólalnak meg, így az összeszerelés érzetre tökéletesen elfogadható.
Villannyal is tud menni!
Olyan 48 voltos könnyű hibridet faragott a Stellantis, ami képes elektromosan is mozogni. Ehhez egy 28 lóerős villanymotort használnak a hatfokozatú duplakuplungos automata váltóba építve, ami fékezéskor visszatermel, gyorsításkor besegít, lassú manőverezéskor és egyenletes haladáskor pedig át is tudja venni a hajtó szerepet. Az 1,2-es háromhengeres turbómotor a fogyasztása miatt ennek nagyon örül, nem nehéz 6 liter alatt tartani az átlagot.
110 vagy 145 lóerős változatban készül, tesztautónk az erősebbik és ez sem érződik átütően soknak, de várostól autópályás tempóig mindenre tökéletesen elég. Egy ilyen autótól amúgy se várjunk sportos viselkedést, éppen elég, hogy még 130-ról is képes rövid időn belül gyorsítani, ha arra lenne szükség, és erre tökéletesen alkalmas. Váltója menet közben teljesen észrevétlenül dolgozik, már-már DSG-sen mesterien tünteti el a váltásokat, egyedül induláskor és araszoláskor engedi rá a kuplungot kicsit hirtelen.
Kifejezetten kellemes tapasztalat, hogy a Stellantisnak sikerült túllépnie a bukdácsolós csatolt lengőkaros futóművön, és bár felépítésében nem változott, a hangolása sokkal jobb, mint a korábbi modelleknél. A Frontera már nem csinál úgy induláskor, mintha a fenekét húzná maga után és a keresztbordás botladozásokat is kinőtte. Milyen most? Egyszerűen rugózik, kellőképpen masszív és a ballonos gumik miatt az úthibákkal is boldogul, a legtöbből csak puffanások jutnak el az utastérig.
Nyitása és indítása mindenképp kulcsos, amikor már azt gondoltuk volna, hogy a kulcs nélküli rendszer sztenderddé vált. Akárcsak a le- és felfelé is automata ablakok, amikből a Fronterában csak lefelé automata jutott. Előbbi az elektromos változatban sokkal zavaróbb, a hibridhez még passzol, az ablakokon már érződik a spórolni akarás. Az Edition alapváltozathoz még nem járnak az IntelliSeat ergonomikus ülések, de rendelhető, a GS-hez mindenképp jár, az ülés-, kormány, szélvédőfűtés felára felszereltségtől függően 390-420 000 forint.
8,8 milliótól kedvezménnyel
200 000 forint kedvezménnyel indít a listaárhoz képest, így 8,8 millió forint a start 110 lóerős motorral, 145 lóerőssel 9,22 millió forint a start. 180 000 forint a zöld fényezés, 390 000 az infotainment csomag, ugyanennyi a Gap kárpit a fejlettebb ülésekkel, 180 000 a fehér felni és tető, így a végösszeg a tesztautó esetében 9,97 millió forint. Ezért egy kis családnak nagyon tágas autót ad, nagyobb gyerekekkel is szintén jól használható praktikus autó a Frontera. Itt-ott érezteti, hogy a piac olcsóbbik feléről érkezik, az igényeknek viszont tökéletesen megfelelhet, hasonló áron a legtöbb helyen csak kisebb autót adnak.
Járt nálunk az elektromos is!
-Szentkuti Ákos-
Melegváltásban járt nálam a Frontera elektromos változata, ami az olcsó Stellantis villanyautók sorába áll be, és idén még csak a kisebb, 44 kWh kapacitású LFP akkuval lesz elérhető. A 10,6 millió forintos alapár egy ekkora, új elektromos autóért jól hangzik és a GS Line felszereltségi csomag felára sem húzós, 11,4 millióért már egész tisztességesnek tűnik a felszereltség, de így is olyan, számomra érthetetlenül fontos dolgok maradtak ki belőle, mint a fogyasztásmérő, az autohold, a radaros tempomat, vagy a kormánnyal együtt forgó segédvonalak a tolatókamerán – tehát hiába egy új modell, érzetre jóval régebbi autó érzetét kelti.
113 lóerő és 125 Nm a városban kifejezetten dinamikus közlekedést tesz lehetővé, papíron ugyan ijesztő lehet a 12,1 másodperces 0-100 km/h, de 60-70-ig tisztességesen gyorsul, és a napi ingázásban egész közel tud maradni a 305 km-es WLTP hatótávhoz még klímával is. Aki rövidebb szakaszokon merészkedik ki az autópályára, annak nem kell aggódnia, még 130 felett is marad benne egy kis tartalék, a városban kicsit feszes, hátul pattogós futóműve pedig egészen ügyes a sztrádán, egyedül a táblafelismerő hektikus működése okozhat még fejfájást a sofőrnek.
Hosszú utakon sok a kompromisszum, autópályán óvatos 110 km/h körüli közlekedés mellett is 200-220 kilométer körüli valós hatótávot tapasztaltam az M7-esen, és a hivatalosan 100 kW-os DC töltési maximum helyett is 60-70-et mért az Ionity oszlop, pedig igyekeztem tisztességesen lemerítve odavinni, előzetes akkutemperálás funkció pedig nincs a menüben. Annyit tettem az ügy érdekében, hogy beállítottam a gyári navigációs rendszerben a töltőoszlopot.
Fogyasztásról sajnos tényleg nem tudok ennél többet nyilatkozni, mert az autó semmilyen szinten nem írja, a 26 perces 10-80% töltés viszont nálunk egész biztosan nem jött össze a nyári melegben, inkább 40 perccel kell számolni, ami szűk 200 kilométerenként tényleg elhivatottságot kíván egy hosszú utazás során. Ezen segíthet a később érkező, nagyobb akkus verzió 54 kWh kapacitással és 408 kilométeres WLTP-hatótávval, kíváncsi lennék az árkülönbségre.
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
További cikkeink
