Légy különleges, de ne emlékezetes!
Van abban valami furcsán humoros, amikor lézerpontosan összecseng két olyan, totálisan különböző dolog, amiknek normál esetben az égvilágon semmiféle közük nincs egymáshoz. Például gondoltad volna, hogy az Opel Grandlandet szinte már kényelmetlenül tökéletesen jellemzi az Ocean’s Eleven egyik jelenete? Ebben épp Brad Pitt karaktere, Rusty okítja a kommunikációs szempontból kissé suta Linust, akit Matt Damon alakít: „Ne mondj többet, ha kevesebb is elég. Nézz, de ne bámulj. Légy különleges, de ne emlékezetes. Viccelj, de ne nevettess. Kedveljen meg, de felejtsen el, amint eltűnsz a szeme elől.” Na, a plug-in hibrid Grandland ennek a néhány mondatnak a hajszálpontos, autóipari leképeződése.
Közzétéve:
2026. 02. 17. 06:03
Már nem az a Grandland
Valójában ez egészen kinéz – gondoltam a tesztautóra nézve, miközben pontosan tudom, hogy egyik Grandland se szárnyaló stílusikonként vonul majd be dizájntörénelembe. Az előző generációs, már a stellantisosodás előtt is erősen francia Grandland X igazi biztonsági játékos volt, az átlagos, középkategóriás SUV valami ahhoz hasonló illusztrációval szerepelhet a lexikonban. A faceliftes változatra erőltetett Vizorral legalább érdekesebb lett, némi erőltetett mellékízzel.
A második generációnál a platformstratégia maradt, a méret és a piaci pozíció viszont változott. A X-től megfosztott, már csak simán Grandland egy kategóriával nagyobb autó lett: a maga 4,65 méteres hosszával 17 centit ver az elődjére. Optikailag még ennél is nagyobbnak mutatja magát, minden irányból tisztességes hodálynak látszik. Amikor van hely kibontakozni, és a formai elemeket relatíve nagy felületen lehet elosztani, az általában szerencsés.
Ebben az esetben a végeredményt félsikernek mondanám: ez a Grandland tényleg jóval koherensebb és ügyesebben rajzolt tömb, mint az elődje, nekem mégis hiányérzetem támadt. Változatlanul kedvelem az Opel jelenlegi formanyelvét: a szigorú, pengeéles vonalak és az egyszerű, nem túljátszott díszítőelemek kombója kellemesen megnyugtató a sok fullasztóan eklektikus dizájn között.
A Grandland segge kimondottan ütős a széles, egybehúzott lámpával és az abba integrált, háromdés Opel-felirattal. Itt még a Vizor is működik, nem tűnik háztáji megoldásnak, mint néhány korábbi modellnél. Nem tudnám azt mondani, hogy egy rossz fazon, sőt, valójában jónak kéne mondanom, az arányok és az összkép valahogy mégse állt össze. Kellett volna bele valami plusz, valami csípős, hogy emlékezetes maradhasson.
Millenial grey
Szerintem a szerkesztőségben nálam járt a legtöbb Astra tesztautó, így sokszor, sokáig néztem a Grandlandéhez hasonló enteriőröket. Eleinte csíptem az Opel modern egyszerűségét, mostanra viszont megkopott az eleve nem kiugró amlitúdójú varázs. Továbbra is kedvelem a csipetnyi futurisztikus hangulattal felütött, geometrikus megközelítést, ahogy a külsőnél, bent is hiányérzetem támadt.
Pedig vannak tényleg ragyogó ötletek: a mélyre süllyesztett, direkt apró műszeregység nagyon adta, ahogy a régi BMW-khez hasonlóan a vezető felé fordított, extraszéles monitor is elegáns megoldás. Menő az ajtóval együtt nyíló szellőzőrostély, aranyos a középkonzol félig átlátszó telefonkémlelő ablaka.
Valahol a tesztidőszak felénél rájöttem, hogy mi a bajom az egésszel: a sok hülye szürke teljesen agyoncsapja a legkirályabb formai megoldást is. Olyan, mint a manapság sokat emlegetett millenial grey: ahogy a lakásokból, úgy az autókból is kiszívja a lelket ez a hideg színtelenség. Csak képzeld el, mennyivel jobban működne teljesen ugyanez a belső, ha mondjuk sötétbarnát kombinálnának vajszínnel, mint régen a J Astrában. Egyből nem az unalom és az esős időjárás jutna eszedbe.
Ráncolom a homlokom, mégse tudok őszintén haragudni az Opelre: abban a világban, ahol az emberek nem mernek markáns döntést hozni, és színes autót konfigurálni, senki ne várjon a gyártóktól harsány, bohém beltereket. Kereslet és kínálat, ugye. A kijelzők miatt se lehetek morcos – ma már egy furgon is tele van velük –, az ezeken futó fedélzeti rendszer viszont lehetne kifinomultabb. Nálam gyakran döcögött, nem is néz ki igazán jól, az iparág ma már tud ennél sokkal jobbat is.
Ha a hangulatától eltekintünk, létezni egyébként kiváló élmény benne. Nem véletlen, hogy az Opel fejleszti az üléseket a Stellantison belül: a Grandland első ülései fantasztikusak. Sportosnak látszanak, de valójában hosszú távon is kényelmesek, ráadásul tele vannak extra funkciókkal – nyilván extra pénzért. Az egyik ilyen a masszázs: itt érdemes a viccesen elnevezett cicamancs funkciót választani, ami olyan, mintha egy macska dagasztana a hátadon. Merőben egyedi élmény az ilyesmi egy autóban.
A Grandland tisztességes, 2,79 méteres tengelytávjának és a hagyományos tetővonalnak szívből örülhetnek a hátul utazók. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy a hátsó sorban is remekül elférnek a nagyobb kiterjedésű felnőtt emberek. Ugyanakkor a csomagtartó az autó méretéhez képest váratlanul kicsi: alapállapotban 550 literes, lehajtott ülésekkel meg 1645. Összehasonlításképp: a szerényebb méretű Astra kombiba 597 liternyi cuccot lehet pakolni.
Oké, hogy tölthető, de...
A Grandlanddel szemben támasztott elvárásaim között egyáltalán nem szerepelt a klasszikus értelemben vett vezetési élmény. Nem meglepő, hogy utóbbit tényleg nem kaptam meg, az viszont igen, hogy az autó végül mégis túlteljesítette a prekoncepcióimat: zsigeri szinten megnyugtató élmény utazni a Grandlanddel. Őszintén meglepett, hogy mennyire kisimította az idegrendszeremet ahogy a termetes Opel finoman hömpölygött az úton, miközben én egy csodás ülésbe folyva hagytam, hogy macskatalpak masszírozzák a hátamat. Itt tűnt fel először, hogy az Opel magasabbra pozícionálta a Grandlandet, és csont nélkül meg is ugrotta a kategóriaváltást.
Azaz csak majdnem: a hibrid rendszerrel változatlanul akadnak gondok. Az egyhatos, turbós benzines és a hétsebességes, duplakuplungos automata váltó és az elektromos hajtás összhangja rendben van, a rendszer ügyesen és finoman dolgozik. A maximális, 195 lóerő és a 350 Nm bőven elég tűzerő minden helyzetben, ennél normál felhasználáshoz nem kell több. Ugyanakkor azt nem teljesen értem, hogy a Stellantisnál miért képtelenek megoldani, hogy a hibridjeikkel finoman lehessen fékezni. Lassításnál a Grandland saját ízlése szerint kombózza a tárcsafékeket és a visszatáplálást, amivel nem is lenne probléma, ha jól csinálná.
De nem: a fékerő finomabb lassításnál nem egyenletes, rendszeresen bele kellett korrigálnom, és ez rettentő idegesítő. Hatványozottan mérges vagyok emiatt, hiszen ez a probléma már az első tölthető Astra tesztautónál is megvolt, lett volna közel négy évük reszelni rajta. Amit 2022-ben írtam, az most is pontosan ugyanúgy érvényes: Szokható a dolog, de én nem szeretném megszokni, ez ebben a formában egyszerűen rossz.
A fogyasztással se voltam kibékülve: amikor lemerült akkuval használtam a Grandlandet, megkajált 7,5 litert százon. Ez önmagában se impresszív adat, ráadásul kiderült, hogy dacára annak, hogy elvileg a szerkesztőségen belül nekem kimondottan nehéz a lábam, Berci alatt közel 9 litert kért az autó. Cserébe a relatíve nagy, 17,9 kWh-s akku miatt feltöltve tisztességes az elektromos hatótáv: az optimista WLTP szerint 97 kilométert tud. Ez a valóságban télen, városban inkább 70 kilométer, ami még így is egy használható hatótáv. Ahogy sok más tölthető hibridnél, úgy itt is elspórolták a gyorstöltést: a Grandland maximum 6,6 kilowattal tölthető, aminél láttunk már acélosabbat.
Matek
Az alap, Edition felszereltségű, plug-in hibrid Grandlandért kedvezményesen minimum 16,9 millió forintot kérnek. A tesztautó a követkő lépcsőfok, vagyis a GS, ami – szintén kedvezményesen – 17,9 milliónál rajtol. Ha a leendő ügyfél hasonlóan megtömi extrákkal, mint az importőr, akkor már 20 millió környéki összeget kell leszurkolni a Grandlandért.
A 4,65 méteres Grandlandhez hasonló méretű a 4,6 méter hosszú Toyota RAV4: jelenleg a kifutó modellből kapható tölthető hibrid, amiért 20,6 milliót, vagyis közel 4 millával többet, mint az Opelért. A nagyobb, 4,76 méteres Skoda Kodiaq plug-in hibrid változata 18,5 milliónál rajtol, ha bepipáljuk az árkedvezményt a konfigurátorban. Megdöbbentő konklúzió: a Grandland ára korrekt.
Tehát
Elsőre úgy tűnhet, hogy nem zártam a szívembe az Opel Grandlandet, pedig valójában végig szerethető tárgynak láttam, amivel általában könnyű megtalálni a közös nevezőt. Könnyű belesüppedni a lágyan ringató futómű és a pompás ülések komfortjába, ami simára vasalja a júzer idegrendszerét. Akadnak bosszantó tényezők is, amik ellensúlyozzák az előbbit: a töltetlen fogyasztásért és a sután szeszélyes fékezésért kár. Ahogy kár azért is, hogy egy eredendően korrekt autót annyira beleszürkítettek a kategóriájába, hogy ügyfél legyen a talpán, aki megkívánja.
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
