Hazárd vármegye lordja
Kevés autó vált háromszor is filmsztárrá úgy, mint a Dodge Charger. Hogy emellett maga a gördülő Amerika, szinte már egyértelmű.
Közzétéve:
2025. 07. 31. 05:24
Hiszem, hogy az Egyesült Államok zászlaján szereplő ötven csillag egyike a Dodge Charger miatt került fel. Amerika második számú jelképe lehetne a fehérfejű rétisas mellett, és nem úgy, mint a hamburger és a sültkrumpli, hanem valójában. Egy ikon, autótörténelmi vasmacska, ami mindig ott lesz nekünk mentsvárként a Mustangok, Corvette-ek, Firebirdök és Viperek sorában, ha valami igazán tököset keresünk. Imádom a vonalait, hallom a hangját, látom magam előtt, ahogy bálna teste hullámzik az úton és az éles kanyarban elhagyja valamelyik dísztárcsáját.
Annyi szituációban láttuk már, ismerjük és szeretjük mindenével együtt, hogy közel kellett kerülnöm hozzá. Még jó, hogy a Krazy Kuttersnél épp őriznek egyet és felújítás alatt is van náluk több, de én most kifejezetten ezért az autóért vettem célba a Trezort, mert ez egy 1969-es Dodge Charger, méghozzá komplett General Lee replika. Ennél ikonikusabb körítést nem is kaphatna, hiába játszott kulcsszerepet a Bullittban (1968) és a 2001-es Halálos Iramban filmtől kezdve a franchise több részében is, nekem a Tábornok a legfontosabb.
Több száz Chargert nulláztak le
Ha azt mondod, nem láttál még Tábornokot repülni, egyszerűen nem hiszem el. Az eredeti Hazárd megye lordjai tévésorozatot szerintem még mindig adják valamelyik csatornán, pedig az első rész 1979-ben jelent meg. Aztán ott volt a 2005-ös mozifilm is Jessica Simpsonnal, ha a Charger nem lett volna elég emlékezetes. A Tábornok őrült ugratásai és egyébként a kezdetek óta látványos és izgalmas vidéki autós üldözései nekem beleégtek a tudatomba. Lehetetlen szituációkat úszott meg a Charger a képernyőn, miközben a valóságban átlagosan részenként legalább kettő semmisült meg a forgatások alatt. Állítólag legalább 325 darab Chargert használtak el.
Akkor olyan tíz év körüli autókat alakítottak át General Lee-vé, olcsók voltak, sok volt belőlük és a sorozat megkövetelte a látványos autózást. Tulajdonképpen minden rész csúcspontja volt a Charger ugratása, amin a legtöbbször még a jelenetben is látszik, hogy az autó nem élhette túl. A “profi”, sokszor inkább szándékosan komikusnak tűnő vágások után persze Bo és Luke egy hibátlan állapotú autóban folytatták az utat, Rosco meg jól összezúzta a sajátját.
1968-as, 69-es és 70-es gyártású Chargereket is használtak, de mindet 1969-esre alakítottak át. A filmsztárok egyébként így már kicsit elkülöníthetőek, mert a Bullittban egy 1968-ast kerget a felügyelő a Mustanggal, a Tábornok 1969-es, Dominic Toretto szörnyetege pedig mindig 1970-es. A korai első maszkja egyben van és hátul dupla kerek lámpás, a 69-es orra osztott és hátul fektetett lámpás, a 70-es pedig megint egybe maszkos, de körbe vastag króm kerettel.
Ugratástól függően 350-400 kilogrammal pakolták meg a Charger hátulját, hogy ne bukjon orra repüléskor. Mert egy autó, amivel nekifutnak a homokbuckának, az nem így fog repülni, hanem orral beleáll a földbe és megpördül. A Hazárd megye lordjainak persze tökéletes ugratások és landolások kellettek, amiken legalább látszólag négy kerékre érkezik a Charger. Valamiért ez a repülés hozzátartozik a Chargerhez, a Bullitt rosszfiúi San Francisco utcáin ugratnak sorozatosan, a legenda szerint az R/T változatot használták a filmhez és az erősebb rugók miatt állítólag ezeket az ugrásokat kibírták a használt Chargerek, míg a Mustangokat preparálni kellett hozzá. Aztán a Halálos Iramban sem egyszer repül Charger, mondjuk ott el is pusztul.
Mitől General Lee?
Kell hozzá a speckó narancssárga fényezés, ami eredetileg Hemi Orange vagy Orange Flame árnyalatú volt az első General Lee-ken - a kettő nagyjából ugyanaz. Aztán az évek és a műhelyek váltakozásával volt némi szórás, de aki autentikus General Lee-t szeretne, az ilyen Hemi Orange színt kevertet, mint a fotókon szereplő autóé. Kell a rendőrségi lökő az elejére, a déliek konföderációs zászlaja a tetejére, bézs bőr belső, bukókeret és CB rádió, valamint az American Racing felnik.
Motorból nyilván minél nagyobb, annál jobb, de az eredeti autókban sem volt 440-es Magnum vagy Hemi. Az elérhető háttérinfók szerint a forgatásokhoz is a Bullittban használt HEMI hangját vágták a jelenetek alá, ami alapvetően is bevált trükk a filmiparban. Sorhatossal azért nem illik, de bármelyik V8-as már passzol hozzá. A 318-as 230 lóerős Small block és a 383 köbincses 290-330 lóerős Big block mellett a 440-es Magnum és a 426-os HEMI voltak a nagyágyúk 375 és 425 lóerővel.
Ez az autó egy 383-as motort kapott, ami európai mértékkel 6,3 literes, mögötte pedig háromfokozatú automata váltó dolgozik. Miután beérkezett az országba lassan tíz évvel ezelőtt, teljesen felújították a motorját a Krazy Kuttersnél és az esztétikára is figyeltek, a külsőhöz passzoló narancsra fényezték. Miután nem egy megvigyázott autóról beszélünk, váltót is kellett rajta cserélniük rövid időn belül, mert egyszerűen eltört az igénybevételtől.
Amerikából jöttem
“Sok évvel ezelőtt találkoztunk először ezzel az autóval. Már csak azért is maradandó emlék, mert éppen akkor készült nálunk egy General Lee replika, az országban az egyetlen, amikor az üzlettársammal, Balázzsal a Gumball 3000 budapesti állomásán vártuk az autók érkezését. Majd egyszer csak megérkezett a Tábornok. Leesett, hogy nem a miénk, hiszen az nem volt még összerakva. Iszonyatosan hangosan, nagyon csúnya röfögéssel becsörtetett a szupersportautók között. Komoly jelenség volt, de azért nem az igazi. Aznap délelőtt érkezett meg, tulajdonképpen egyenesen a konténerből, elég szürreális sztori, de egyből össze is barátkoztunk és elvállaltuk az autó rendbe tételét.” - Meséli Kiss Ádám, a Krazy Kutters egyik tulajdonosa, miközben az autók között benzingőzbe burkolózva beszélgetünk.
Karosszériamunkák, motorfelújítás, az említett váltócsere, volt itt már minden, hiszen az autót sokat használják. Láthatóan nem kímélve, hiszen sok rajta a kopás, sérülés, elég őszinte, pont hozza a sorozat és a film hangulatát így. Ez nem egy szobor vagy féltve őrzött műszer, sokfelé megfordul vele a tulajdonos, főként veterán ralikon, hiszen azért van, hogy élvezhesse.
Tömény Amerika
Rúgnom kell a gázt indításkor, hogy a kéttorkú karburátor elég benzint kapjon és berobbanhasson a 383-as. Mert ez nem egy finomhangú habkönnyű veterán, hanem az a recsegősen durva vényolcas vas, amilyennek elképzeled. Hozzátesz, hogy semmiféle hangtompító nincs a kipufogórendszerben, a hátsó részek még hiányoznak is, így a hangélmény elég nascaros. Beleremeg a föld, dübörög tőle a tüdőm is, tömény benzin- és kipufogógáz szaga tölti be a környéket. Gázfröccsre megcibálja a karosszériát, látom magam előtt a vas lökhárítóval szerelt focipályányi orr billegését.
Fényszóróinak felkapcsolásával felnyílnak a takarólemezek, vákuumos, ezért csak a motor járásával együtt lehet őket rendesen működtetni. Számolhatom az ütemeket alapjárat mellett, a nyomórudas vényolc egy baltával faragott gép. Egyszerűen imádom! Olyan, mint a filmekben, hozza azt a mocskos, rúgnivaló hangulatot. Húznám is D-be a váltót és taposnám padlólemezig a gázpedált, hogy a kavicsos felhajtón egyhelyben megforduljak és kaparó kerekekkel távozzak a Trezor kapuján. Úristen, mennyire hozza ezt az egész karaktert!
Egy pillanatig nem bíznék abban, hogy löttyintés nélkül rendesen el tudna fordulni szilárd burkolaton, de laza talajon simán elhiszem, hogy tudná a mozgást. Kormányzása hajós, futóműve szintén: megadod az irányt, aztán egyszercsak megtörténik a mozdulat. Ezzel a motorral az erő sem igazán átütő, a Chargerből hamar lesz inkább Gran Turismo, ahogy kigördülünk a kapun. Ügyesen rugózik, amire az epedás üléseivel is rátesz még pár centit. Belülről is akkorának tűnik, mint kívülről, elveszek a nagy térben, és az egész vastömeg fölém tornyosul.
Világgá mennék vele, az az érzésem. Az a súlyos gépszerűség, amit álló helyzetben ont magából, menet közben teljesen eltűnik és csak a zsíros hömpölygés marad utána az egyujjas szervójával együtt. Épp csak kifordultam a mosóból a főútra, de már úgy nézek magam elé összeszűkült tekintettel, mintha a végtelen 66-os út szaladna előttem. Öblöget a V8-as, lágyan dörmög, de amikor odalépek neki, mintha az ég felé küldenék egy sorozatot valami gépkarabéllyal gusztustalanul öntelt ordítással aláfestve. Majd hirtelen vissza a nyugalomba, újra csak krúzolunk. Lehetetlen karakter.
Ádám szerint nincs semmi nehézség a fenntartásában, ha kell valami hozzá, megrendelik valamelyik gyártó katalógusából és pár hét alatt megérkezik. Külső elemek, belső kárpitok, futómű vagy motor alkatrészek, szinte mindegy. Nyilván minden pénz kérdése, ami Amerikában olcsó, vámmal és szállítással együtt már annyira nem lesz az, mire ideér. De a lényeg, hogy minden megoldható és karakterben ez az egész valami elképesztő!
Valamikor olcsó volt, ma inkább ritka és főként a kultusz felértékelte a Chargert. Ha egy jó állapotú kell, 20-25 millió forint alatt nem érdemes gondolkodni, a General Lee külső szintén értéknövelő tényező, és lehet találni már kint épített replikákat, az sem sokkal drágább, mintha itthon adnánk ki egy műhelynek a feladatot. 30-35 millióba simán kerülhet egy ilyen General Lee, az állapot persze csökkenthet az árán, ha annyira használt, mint ez itt, akkor persze nem ennyire kell gondolni. Megéri? Ezt az élményt nem lehet mással átadni, a kultusz értéke valódi, most már biztos vagyok benne.
Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy Te is láthatod élőben ezt az 1969-es Dodge Charger General Lee replikát a szeptember 20-21-én rendezett Red Bull Showrun Budapesten, amin a Totalcar 25. évfordulóját ünnepelve a legkülönlegesebb autókat válogatjuk össze egy giga Parkoló Parádé hangulatú kiállításra. Jegyek már kaphatók!
