A legmenőbb amerikai vasak, szerintem – Első rész | Totalcar

Sokan élnek a gyanúperrel, hogy elsősorban a német és a japán autóipar termékei indítják be a nyálelválasztásomat. Aki azonban azt hiszi, hogy kizárólag, az téved: valójában mindenért rajongok, aminek négy (esetleg kevesebb, néha több) kereke van, és király. Így talán senkinek nem meglepő, hogy ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel tudok körbeugrálni egy NASCAR versenyautóként hurutosan harákoló amcsi gépet, mint egy 964 Turbót. Összeszedtem a személyes kedvenceim egy részét az Egyesült Államokból. Erősen szubjektív lista következik.

Ford Mustang – A legnagyobb ikon

Még csak véletlenül se maradhat le a listáról az egyik legkirályabb amerikai autó, aminek a létrejöttéhez kellett egy zseniális látnok, egy lélegzetelállító formaterv és egy világkiállítás. Mindenki pontosan tudja, hogy az amerikai autógyártás egyik legnagyobb állócsillagáról – egyben az egyik legnagyobb kedvencemről –, vagyis a Ford Mustangról beszélek.

Szándékosan nem írtam évjáratot és generációt: annyi felháborítóan menő Mustang létezik, hogy modortalanság lenne részemről, ha kiválaszték egyetlen példányt közülük. A Mustang típusjelzés és a vágtató ló mára legendává vált, és bármennyire küzd a Ford, hogy lelakja a nevet, szerencséjükre a Mustang már jóval korábban, kitörölhetetlenül beírta magát a történelemkönyvekbe.

Ahogy sokaknak, nekem is főleg a régi darabok akadtak be: az 1967-es Fastbackért például vallásosan rajongok, a legcsodásabb fazonú kupék egyikének látom. De jöhetne egy marcona kiállású 1969-es Boss 429, egy modernebb SVT Cobra, és volt kollégám csodálatos, Burgundy metál 1965-ös Hard Topjával is bármikor végigkrúzolnék a 66-os úton.

Utóbbiról bővebben is írtam 2024-ben, amikor hatvanéves lett a Mustang. Egyébként annak a konkrét Mustangnak rohadt jó sztorija van, ide kattintva tudod elolvasni.

GM Futurliner – A legszexibb pavilon

Bizonyára nem gondoltad, hogy egy furcsa, kamionra, buszra és szoborra egyszerre hasonlító tárgy is lesz a listán. Pedig de: ez itt a GM Futurliner, ami bár úgy néz ki, mint egy utópisztikus film díszlete, valójában egy létező jármű, ami már bő 80 éves. Ki merem jelenteni, hogy a Futurliner a világ legmenőbb teherautója.

Bár elsőre úgy tűnhet, hogy ez tényleg egy teherautó, valójában sokkal inkább egy pavilon. Elmagyarázom. A General Motors az 1939-es, The world of tomorrow fantázianevű New York-i világkiállítás mellett egy roadshow-val is készült azoknak, akik nem tudtak elmenni a világkiállításra. A Parade of progress, vagyis a haladás parádéja így házhoz vihette a látványos újításokat és a szép jövő ígéretét még több amerikaihoz.

És hogy miért mondom, hogy a Futurliner pavilon? A csodálatos külsejű, art déco szoborra emlékeztető műalkotások belsejében helyezték el azokat a technológiai újításokat, amiket be szerettek volna mutatni az embereknek. A gyönyörű Futurlinerek odavonzották az embereket, a belsejükben lévő menő kütyük pedig csak fokozták az ámulatot. Összesen tizenkét Futurlinert készítettek, ezek egyszerre járták az Egyesült Államokat, és mindig más helyszínen alakítottak ki belőlük egy helyszíni kiállítást, amit az emberek megtekinthettek.

Most legyen elég ennyi a Futurlinerből, viszont, ha mélyebben érdekel a sztori, akkor az a jó hírem van, hogy korábban már bővebben is feldolgoztam. Kattints ide és olvasd el.

Ford GT40 – Amivel megverték a Ferrarit

Fogalmam sincs, hogy hol és mikor láttam először Ford GT40-et, az viszont biztos, hogy gyerekkorom óta – a Porsche 917K-val együtt – be van akadva nálam ez a lemez. Már akkor lenyűgözőnek találtam az apró, áramvonalasnak látszó versenyautót, ami még állás közben is azt sugallja, hogy mindjárt szétpattan az erőtől.

Legkésőbb Az aszfalt királyai óta mindenki ismeri a sztoriját: ez volt az a versenyautó, amivel a Ford lenyomta a Ferrarit a Le Mans-i 24 óráson. A Ford Carroll Shelby segítségével – némi bürokratikus hacacáré közepette – összehozta minden idők egyik legkirályabb versenyautóját, amire a mai napig párás szemmel vágyunk.

Egy darabig azt hittem, hogy csak akkor láthatok élőben GT40-et, ha eljutok Goodwoodba vagy az Egyesült Államokba. Tévedtem: majdnem helyben elolvadtam, amikor a Hungaroring Classic-on a saját szemeimmel nézhettem végig, ahogy egy GT40 full támadásban végigdübörög a Hungaroringen.

Chevrolet Corvette – Az igazi amerikai sportautó

Nem azért került fel a listára a Corvette, mert úgy illik, hanem mert borzasztóan kedvelem a típust. Ahogy a Mustangnál, úgy a Corvette-nél is bajban lennék, ha egyet kéne választanom a tengernyi hihetetlen változat közül. Úgyhogy inkább nem is teszem: a Corvette van akkora ikon, hogy itt és most tiszteljük meg a típus teljes egészét. Különben is, ember legyen a talpán, aki dönteni tud egy C6 ZR1, egy C2 427 vagy egy Callaway C4 között.

A Corvette azért is különösen szimpatikus nekem, mert a későbbi generációk lézerpontosan megmutatják, hogy az amerikaiak mit gondolnak a sportautók műfajáról. Ott van benne a tahóság és a megalománia, de a menést nem kizárólag a lóerőre alapozták. A Corvette-ek azon túl, hogy pokoli erősek, laposak, könnyűek és rendesen kitalálták a futóművüket is. Azt, hogy a típus kanyarokban és féktávon se vérzik el, rengeteg versenysiker is kiválóan bizonyítja.

Persze a Corvette nem mindig volt igazi sportautó: a C1-es még egy éppen a mérnökök keze ügyében lévő alkatrészekből összetákolt, lassú autó volt, amire egy szexi kasznit húztak. A későbbi generációknál folyamatosan fejlesztették a Corvette-eket, most pedig ott tartunk, hogy a legújabb – már középmotoros – Corvette ott van a világ leggyorsabb utcai autói között.

Dodge Viper RT/10 – Megmar, ha nem figyelsz

Ahogy a GT40, úgy a Dodge Viper is valami olyasmi, ami ösztönösen hat a férfiember agyára. Lehettem vagy hétéves, amikor először láttam Vipert – nyilván képen –, és már akkor végtelenül vonzó tárgynak láttam. Olyan érzéseket váltott ki a gyermeki agyamból, mint egy Lamborghini Countach, egy Ferrari Testarossa vagy egy Porsche 911. Ehhez kapcsolódik az is, amit mindig mondok: az autók egyik – ha nem a – legfontosabb része a dizájn.

A tudatosan támadó kígyót formázó orrával, a komikus méretű géptetejével, a hosszan elnyújtott íveivel és a hibátlan arányaival az első generációs Viper még ma is lenyűgöző jelenség. A kígyó, mint motívum nem véletlen választás: a Viper minden aspektusában tudatosan idézi meg az addigra legendává avanzsált Shelby Cobrát.

A frenetikus dizájn mögött a Viper valójában a C1-es Corvette-hez hasonlóan összefércelt cucc, ami valahol félúton van a kész utcai autók és a koncepcióautók között. Rengeteg elemét a Dodge Ramtől örökölte: például valószínűleg keveseknek tűnt fel, hogy a felnik hatcsavarosak, ami szokatlan a személyautóknál. Ez például a pickupból érkező alkatrészek hozadéka.

A Chrysler V8-ason alapuló, 8 literes V10-es fejlesztésében a Lamborghini is részt vett. A kész Viper végül tényleg nagyon hasonlított a Shelby Cobrára: pokoli durva volt, könnyű, nehezen vezethető és irgalmatlanul erős. Nem is tudták sokan rendesen kiautózni, ami nem is meglepő, hiszen a Viper legkornyadtabb változata is 406 lóerőt és brutális 630 Nm-t tudott, miközben a folyamatosan a sofőr életére tört.

Mivel menet közben rájöttem, hogy akad még csomó olyan amerikai autó, amit nagyon csípek, ezért úgy döntöttem, hogy lesz következő rész is.