Izgalmas és csodálatos kaland kezdődött a múlt vasárnap, hiszen a pickupok immár a Marsra is eljutottak. A rengeteg tudományos kütyüvel megpakolt, egytonnás JPL Curiosityt egy égi daru tette le a negyedik bolygóra, ahol lassan felélesztik, és jól meghajtják a vörös porban. Mi azonban egyelőre maradunk a Földön, ahol megfingatjuk kicsit a Ford Ranger WildTraket. Ennek ugyan hat helyett csak négy kereke van, és tizenhat helyett mindössze egy kamera működik benne – viszont, a marsjáróval ellentétben felszerelték minden földi jóval.
A 2012-es Ford Ranger WildTrak verziója igazi karácsonyfa edisön – ráaggattak szinte mindent, amit csak a Ford tartozékkészletében találtak. Az eredmény: terepjáró munkagép alapú majdnem luxusautó, amit, annak ellenére, hogy erős, mint a barom, és a platójára felfér a szabványos EUR-raklap, senki, de senki nem fog se terepjárásra, se munkára, pláne nem terepmunkára használni. Felvágós élményautó, amit – ilyet se nagyon tapasztaltam még se Forddal, se pickuppal – irigykedve néznek az autóstársak és a gyalogosok. A tekintetük azt mondja: rohadnál meg ott, ahol a pénzt loptad rá, te pöcs. Vannak, akik szeretik így provokálni a hanyatló magyar alsóközéposztályt, és a behanyatlott szegényrétegeket – nekik a Ranger WildTrak középszintű bosszantógép lehet. Nem Hummer H2, pláne nem egy BMW 645, de a célnak bőven megfelel.
Akit maga az új Ford Ranger érdekel, katt ide, meg ide , olvassa el a nemzetközi és a magyar menetpróbán szerzett tapasztalatainkat. Lusták kedvéért persze két mondatban összefoglalom a lényeget. A markáns arcélű 2012-es modell férfias tekintettel néz a világba. Nagyobb lett, erősebb, a fülkéje tágasabb, no és végre egy alvázas kisteherautó, ami öt csillagot kapott az NCAP törésteszten. A geochallenge versenyen meggyőzően mozgott terepen, a WildTraket azonban nem nagyon viszik majd terepre, ugyebár, nézzük hát először, hogyan mozog épített utakon.
Ami a WildTrak verziót illeti: sem a sportosan elegáns bőrkárpitozás, sem a hatfokú automata váltó, sem a kétzónás, digitális légkondicionáló, sem a belső visszapillantóba integrált tolatókamera-monitor nem feledtetheti velünk, hogy alapvetően egy kéttonnás, egy tonna hasznos teherbírású teherautóban ülünk, alvázas felépítéssel, rendes hasmagassággal, hátul merev tengellyel, 18-as felnikre szerelt nagy abroncsokkal, négykerékhajtású erőátviteli rendszerrel. A középiskolás fizikapélda megoldása az, hogy a Ranger, csakúgy, mint az összes kategóriatársa, imbolyog és bólogat, sűrű keresztbordákon berezeg, és ha ezek a bordák kanyarban vannak, a segge – egyébként élvezetesen – elpattog. Ezek a jelenségek éppúgy hozzátartoznak a pickupokhoz, mint borsóhoz a héja, egyébként pedig hosszabb utakon ugyan kicsit fárasztó, de korántsem lehetetlen velük együttélni. Ráadásul a platót megterhelve a rugózási paraméterek ugrásszerű javulást mutatnak, ezért gyorsan meg is találtam a hatékony és végleges komfortnövelő megoldást: 100 kilónyi ólmot betömködni ide-oda a plató alá.
A magas építésnek ugyanakkor számos előnye van, amit szeretni fognak a WildTrak-tulajok: a volán mögötti trónszékből jól átlátjuk a forgalmat, és abban azért van valami perverz, hogy nemcsak az átlagos magasságú személyautókat, de még a többi pickupot is felülről szemléljük. A 23 centiméteres hasmagasságnak köszönhetően a járdaszegélyek, egy-két lépcsőfok nem jelent akadályt, amit a városi terepezők fognak nagyra értékelni, miként azt is, hogy ez a szteroidokkal felfújt, vastag test meglepően fordulékony. Na jó, mondjuk egy templomtornyon azért a WildTrak is fennakadna – ha nem egy 3.2 literes, turbós Duratorq dízelmotor kerregne az orrában (művésznevével: Global Puma, nem tudok betelni). A 200 lóerő és 470 Nm nyomaték már tud valamit: padlógázra olyan hangot ad ki az öthengeres, mint egy hegyomlás alól kitörő dízelmozdony, aztán meglódul a felcicomázott monstrum, és köd előtte, köd utána.
A mennyei hangorkánt azonban csak lehúzott ablaknál hallani, a remek hangszigetelésnek köszönhetően a beltérbe mindössze némi mormogás szűrődik be, nagyobb sebességnél azt is szinte teljesen elnyomja az IMAX-mozivászon méretű külső visszapillantó-tükrök felől érkező, diszkrét szélzaj. A hatfokú klasszikus automataváltó rángatásmentesen dolgozik, és felfelé ügyesen pakolgatja a fokozatokat, visszaváltáskor azonban egy másodpercig eltöpreng, melyiket is válassza. Nem versenyautó ez, hanem haszonjármű, ennyi tehát belefér. Lehet egyébként manuálisan is kapcsolgatni – de állítom, hogy ritkán fog erre sor kerülni, mert minek felesleges mozdulatokat végezni?
A nagy hengerűrtartalmú motor-automataváltó kombináció az álmoskönyv szerint általában a Toyota Priusét meghaladó fogyasztást eredményez. És tényleg: a mintegy ezer kilométeres tesztelés alatt 11,4 literre jött ki a száz kilométeres átlag. Hogy ez sok, vagy kevés, döntse el mindenki magának. Ahhoz képest, hogy egy bálnát etetünk, tulajdonképpen nem sok, ahhoz képest, milyen pofátlanul drága a gázolaj, nem kevés. Persze aki az üzemanyag árával kénytelen foglalkozni úgysem Ranger Wildtraket fog venni nettó nyolc-, vagyis bruttó tízmillió forintnyi készpénzért -, mert a járműhiteltől valahogy elment mára mind az ügyfelek, mind a bankok kedve.
A pickupok neuralgikus pontja még a zárható csomagtartó hiánya. Nos, mivel ezzel úgysem fognak minden nap építőanyagot, permetlét, műtrágyát, szalmabálát szállítani, a 153 x 145 centis platóra rá kell szerelni egy stílusban passzoló, jól záródó tetőt, és máris elegendő tárolóterünk lesz, miközben a pickup-forma is megmarad.
Ha mégis terepre tévednénk, többféle műszaki részegység biztosítja, hogy csakis olyan rendkívül nehezen megközelíthető helyeken akadjunk el, ahonnan csak egy Urallal tudnak kihúzni. A hajtási üzemmódok között (2H, 4H, 4L) a váltókar melletti forgatógombbal választhatunk, menet közben is. A lejtőkön szépen lehoz bennünket az ereszkedés-segítő, laza talajon a blokkolásgátlót leszedálhatjuk, így a bizonyos nyomatékhatárig csúszó kerekek előtt felgyűrt talaj segít megfogni az autót. Míg országúton zavaró a bólogatás-remegés, addig terepen egészen kellemes együtt élni a Rangerrel. Földutakon a futómű ügyesen átlagolja a kerekekre mért ütéseket, és pattogás helyett inkább bólogat az autó, mintha a tenger hullámait szelné. Nagy ellensége viszont az agyonhasznált, meredek falú kátyúkkal és kráterekkel sűrűn telerondított aszfalt- vagy makadámút: na, azon dobál minden irányba, az egyetlen gyógyszer a sebesség csökkentése. Mentségére szóljon, hogy az általam ismert és tesztelésre használt ilyen útszakaszon még minden autó levérzett, talán egy tankkal vagy egy Sztalinyeccel lehetne komfortosan végigmenni rajta.
Mivel az ilyen agyonextrázott csúcsmodellek a feltűnéskeltés mellett a kényelemről, a kényeztetésről szólnak, nézzük, mit tud ezen a téren a WildTrak kivitel. Úgyszólván mindent. Kiemelem a főbb fícsöröket, a többit meg ki lehet böngészgetni a mellékelt felszereltségi listából.
Személyes kedvenceim a motorosan nyolc irányban állítható vezetőülés, a kormányról szabályozható tempomat, az egészen jó hangú, iPod-kompatibilis hifi, a tolatókamera, a hatalmas visszapillantók, a hűtött rekeszt rejtő középső könyöktámasz, és az esti ki-beszállást segítő, jégkék árnyalatú külső és belső fények. Csicsából kicsit sok van kívül, de ugye látszódnia kell annak, hogy ez egy csúcsmodell. A zongoralakk-szerű felületet imitáló díszítések a fehér karosszérián végül is elmennek, a kabin mögött a platóra szerelt elem is inkább csak jelzésszerű, belegondolva megbocsátható kis bűnök ezek.
Ford Ranger 2012 WildTrak felszereltség
- tanksapka nélküli Easyfuel töltőrendszer
- elektronikus menetstabilizátor (ESP)
- elektronikus, menet közben kapcsolható összkerékmeghajtás
- fokozatos belső fény-elhalványulás és küszöbvilágítás
- magasra épített középső féklámpa
- második elektromos aljzat a műszerfalon
- ISOFIX gyerekülés-rögzítők hátul (csak duplafülkés változatban)
- távirányítós központi zár
- vezető- és utasoldali biztonsági öv figyelmeztetés
- vezető- és utasoldali légzsákok utasoldali légzsákkapcsolóval
- oldalsó légzsákok, oldalsó függönylégzsákok és térdlégzsák
- fűthető első szélvédő,
- fényre sötétedő visszapillantó tükör
- esőérzékelős ablaktörlők
- kormánykerékről vezérelhető rádiós CD-lejátszó Bluetooth® hangvezérléssel, USB csatlakozással és nagyméretű multifunkciós kijelzővel, navigációval
- sebességtartó automatika
- napszemüveg-tartó
- beltéri érzékelős riasztó
- 8 irányban elektromosan állítható fűtött vezetőülés deréktámasszal
- önműködően kapcsoló fényszórók
- sötétített üvegezés
- elektromosan állítható, fűtött, behajtható külső tükrök integrált irányjelzővel és beszállássegítő fénnyel
- kétzónás elektromos automata klímaberendezés
- tolatóradar visszapillantó tükörbe épített tolatókamera-monitorral
- rakományrögzítő rendszer a platón
- harmadik 12 V aljzat a középkonzol hátulján
- bőr üléskárpit
- 18” könnyűfém felnik
- Roll-n-Lock® zárható platófedél
- "Ice Blue" hangulatvilágítás elhalványulással
- fényezett acél lökhárító fellépő
Praktikus viszont a platóborítás, és a rakományrögzítő rendszer – és ez az első kisteherautó, amin át kellett értékelnem a szinte mindenki által joggal utált oldalfellépők szerepét, amik a legtöbb pickupon csak arra jók, hogy csökkentsék a hasmagasságot, és jól összekenjék a nadrágunkat. A magamfajta 170 centis embernek ugyanis szó szerint fel kell másznia a Ranger kabinjába, és miután kidolgoztam egy be- és kiszállási koreográfiát, igen hasznossá vált a jól elhelyezett két acélcső. (Beszállás: bal lábbal fellépni a csőre, kormányt megragadni, jobb lábbal belépni a kabinba, lehuppanni az ülésbe, bal lábat behúzni, ajtót becsapni. Kiszállás: az ülésben kifordulni, bal lábbal a fellépőn megtámaszkodni, jobbal megcélozni a talajt, és lecsúszni. Kedves leendő WildTrak-tulajok, örülök, hogy segíthettem.)
És akkor összegezzünk: a Ford Ranger WildTrak egy olyan teherautó, amivel nem fognak terhet szállítani, egy olyan terepjáró, amit nem visznek terepre, és végképp nem fognak vele terepen terhet szállítani. Feltűnési faktora viszont erős, az extralistája imponáló, utastere kényelmes, csendes, biztonsága jó. Gengsztereknek kevés, de plázakutyák magamutogatási kényszerét kiválóan kiszolgálja. De lehet ön akár ötöslottót nyert szemüveges fizikatanár is, vagy CO-hegesztő, akire nagyobb örökség szakadt: ha ilyet vesz, sanszos, hogy imádni fogja.

















