Teljesen meghökkentem, amikor visszanéztem, hogy mikor jelent meg a 308-as. 2007-ben, pedig mintha ma lett volna. Talán nincs belőle elég az utcán, hogy megunjam. Viszont már az elején sem értettem, hogy minek az egész autó formatervét egyetlen hatalmas szájra alapozni. Végül is – nekem mindegy. Aki benne ül, azt amúgy sem zavarja.
Most ennek álltak neki, hogy felfrissítsék. Ahogy lenni szokott, minél markánsabb az orrplasztika, annál kevésbé érinti a lényeget. Természetesen az új embléma is megjelent rajta, amit csak a Peugeot-logó ínyencek vesznek észre. És persze kijátszották LED-sor adut is, bár csak a közepes Active és a csúcs Allure kivitelhez jár a megtört vonalú nappali fény. Van még három új szín, meg gondolom a felnik között is akad néhány új, de nagyjából ennyi. Hátul mintha nem lett volna ott a krómcsík az ötödik ajtón, most meg van. Senki sem fogja azt hinni, hogy vadonatúj a modell.
Mégis megállnék pár szóra itt, hogy megemlékezzek egy fontos műszaki fejleményről. A háttérben a Peugeot mérnökei vért izzadtak, hogy a 308-as súlyából 25 kilót lefaragjanak. Nem igazán részletezik, hogyan érték el, és nem is könnyű felfedezni a nyomait, de ismerjük el: egy meglévő konstrukciónál ennyit leszedni hátborzongató feladat lehet. A versenyautó-építők könnyen vannak, kidobják a klímát, a szőnyegeket, az ajtópaneleket és a hátsó üléseket, és máris megvan a mázsa. Itt viszont szinte minden szerelvény megmaradt. Lemorzsolódó extraként a beépített illatosító tűnt fel, de ez csak tíz deka lehet a huszonöt kilóból. Esetleg még a függönylégzsák, amiért felárat kérnek, pedig ma már szokás odaadni alapáron a kategóriában.
Nem tudom, hogy sikerül-e lepleznem, de valamiért a 308-as nem indított meg bennem semmilyen érzelmet, pedig még csak a külsejénél járunk. Bent aztán végképp nem. Van egy nem túl csicsás szerelvényfal szerény díszítésekkel, jó felső burkolattal. Erre ráültették a műszereket, csináltak lukakat a szellőzőrendszernek, és csókolom. Érdekes, hogy még a Toyota is megpróbált ennél különbet csinálni, csak nem sikerült, lásd Auris.
Viszont a Peugeot elég tisztességes minőségben reprodukálja az unalmat, tényleg jól összerakott, kellemesen tapizható belülről a 308-as, egyedül a hatalmas üvegtető rolója zörgött, ha behúztam. Ellenben az indexkar-tempomat-ablaktörlőkar-rádió távvezérlő együttest kár volt nem felújítani. Egyáltalán, nem tűnt fel, hogy az emberiség feltalálta már a nepper nyelvjárásban multikormánynak hívott izét? Tetszenek emlékezni, hogy mikor jelent meg a Peugeot-kban például ez a fura, bumszli távvezérlő? A 406-os ráncfelvarrásakor, még a huszadik században. És már akkor sem tűnt csúcstechnikának. A finomabban működő indexkar ott van már az 508-asban vagy a testvérmodellben, a Citroën C4-esben – miért nem lehet benne a 308-asban? Az pedig vicc, hogy a 220 ezres navihoz nem tudnak USB-csatlakozót adni, csak RCA-t, holott az alap rádióhoz van. Ellenben határozott fejlődés, hogy az üvegtetővel együtt is lehet Bluetooth a 308-asban. Ne nevessenek, régen nem lehetett.
Ezek az oldscool részletek az új külső ellenére sem feledtetik a 308-as korát, pedig alapvetően a méretei még ma is megfelelnek annak, amit egy ilyen autótól elvár az ember. Az ülések is rendben, az ergonómia pedig példás, egy Golfban sem lehet jobban beállítani az ülés és a kormány helyzetét, le-föl, előre-hátra. Viszont a kárpiton dörzsölődve az ember Van der Graaf-generátorként kezd működni, majd kiszállva tisztességes íveket húz bárhová – érdekes, pedig egyre ritkábbak az ilyen kárpitok.
A 308 fénypontja az 1,6-os HDI motor, ehhez nem férhet kétség. 112 ló, persze ebből is kikönnyítettek nyolc szelepet, de a végeredmény jó, akkor meg kit érdekel, hány szelepes? Kellemesen veszi a gázt, nem hangos, és mind a mai napig meg tudok lepődni azon, hogy a méretéhez képest mennyire jól húz. Nem kérdés, hogy a maga műfajában ez az egyik legjobb motor, alul is elfogadható rugalmassággal, és ez a mérete pont a 308-ashoz való. Nem is csodálom, hogy 11,5-en belül megfutja a százat, bár ez nem lételeme. Akkor a legjobb, amikor békésen elduruzsol az autópályán vagy országúton, és gyakorlatilag váltogatás nélkül gyorsít. Mellesleg, mint kiderült, dízel létére nem is fűt túl lassan.
A 112 lóerős változatot kizárólag e-HDI néven árulják, azaz stop-start rendszerrel, szemben a 92 lóerős verzióval, amit e nélkül adnak. Szeretik az e-HDI-t mikro-hibrid technológiának is hívni, de bennem mindig felmegy a pumpa, amikor ezt leírva látom, egyszerűen azért, mert ez semennyire sem hibrid. Talán írtam is már valahol: mikro-hibrid ugyanúgy nincs, mint mikro-szűz. Mert valaki vagy az, vagy nem az.
A hibrid hajtásláncot úgy szokták meghatározni, hogy az autó többféle hajtásmód kombinációjával halad. Hogy mit csinál, amikor áll, senkit sem érdekel. Attól, hogy nem jár a motorja a pirosnál, még nem lesz hibrid, kicsit sem. Ilyen ostoba marketing miatt nem kellene olyan kocsikkal akaratlanul összeméretni a 308-ast, mint mondjuk egy Toyota Prius, mert kiderül: az benzinből lényegesen kevesebbel is elmegy, pláne városban.
Az e-HDI rendszert már próbáltuk a Citroën C3-asban, és egész frankón működött. A Peugeot-nak talán a mínusz öt-hat fok adta fel a leckét, sokszor nem tudta eldönteni, mi legyen. Leállt, majd három másodperc múlva újraindult, de ha kísérletképpen kikuplungoltam, újra leállt. Nem is értettem, ilyen hidegben minek állítja le a motort az elektronika, a legtöbb hasonló rendszer nulla fok táján már felhagy a működéssel. Egyébként a motor indítása elég gördülékenyen működött.
Szintén jó hír, hogy a kizárólag a spórolásra programozott robotváltót nem erőltetik az emberre, lehet e-HDI-t venni kézi váltóval is. Igaz, kicsit szorosan jár a váltókar, de inkább ez, mint egy kanyarban felkapcsoló, lassú, szándékosan haladásellenes váltóautomatika. Ezzel együtt a 308-as kellemes fogyasztást produkált, 6,5 literrel elvolt száz kilométeren, még városban is – bár szerintem 98-99 százalékban a motor érdeme, és csak a maradék az e-HDI-ségé.
A 308 futóműve nem rossz, bár tudnék olyan autót mondani, amely kellemesebben rugózza ki a magyar utak borzalmas zöttyenőit, ám ez is bőven elmegy. A könnyű villanyszervóval kellemesen, erőfeszítés nélkül lehet terelgetni, de sportos élményt érdemesebb a Focusnál vagy akár az Astránál keresni. A féke érdekes, kis lassításnál nagyon finoman adagolható, de egy picivel jobban nyomva a pedált, akkorát fog, hogy azt szokni kell. Ám tény, hogy az elérhető maximális lassulás fantasztikus.
Mindezzel együtt a Peugeot 308 faceliftje egy kihagyott helyzetnek tűnik. Noha maga az autó jó méretű, bőven megüti összeszerelési minőségben azt a szintet, amiről a márka tíz éve még nem is álmodhatott. Biztonságos is, a stabilizáló rendszertől kezdve megvan mindene, ami kell. A motorja pedig fantasztikusan jó, a leállító rendszer ellenére is tudja szeretni az ember.
Ám valamiért a szórakoztató elektronikáját és pár részletét mégsem akarták a mai nívóra hozni. A vicc az, hogy még az új Citroën C4 is bőven előtte jár, holott mechanikailag a két típus nagyon közeli rokona egymásnak. Ez nyilván szándékos, csak hát szegény Peugeot-t benne hagyták a pácban az olyan ellenfelek mellett, akik újonnan léptek a színre. Kár érte, mert nagyon kicsin múlna, hogy azt mondjuk: jó autó ez ma is. De azt a kicsit bele kellett volna rakni – igazából erre való a facelift.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
További cikkeink
