A Twingo Miss Sixty a Renault kimondottan nőknek készült limitált szériája. Valóban nagyon csajos. Rózsaszín fényezés rózsaszín felnikkel, virágmintákkal, óriási visszapillantóval, sminktartó rekeszekkel. Csajosság szempontjából kívánni sem lehetne jobbat, viszont még mielőtt elborítanák agyukat az ide vonatkozó előítéletek, gyorsan leszögezném: a butuska külső mögött egy nagyon jól használható és szerethető autó.
Hát igen, a külseje. Tagadhatatlanul rózsaszín. De korántsem annyira, mint számítottam rá, amikor kuncogva rebesgették a kollégák, hogy jön a rózsaszín Twingo. A franciák által bohém rózsaszínnek nevezett árnyalat kifejezetten visszafogott, egyáltalán nem hivalkodó. A kevésbé exchibicionista csajok számára is egy vállalhatóan kedves barack szín.
Az autó orrát, fenekét és a B-oszlopokat szolid virágminták díszítik, a tökéletes összhatás kedvéért a felnik is az előbb említett rózsaszínben pompáznak. Aki ezt már túlzásnak érzi, ne ijedjen meg, választhatja a szolidabb ezüst felnit. Viszont a virágminták annyira a Miss Sixty verzió tartozékai, hogy nélküle a csajos Twingo olyan lenne, mint egy SPECNAZ-katona ernyős denevér tetkó nélkül.
De hogy az emberekben mennyi előítélet van, legjobban az bizonyítja, ahogy a forgalomban viszonyultak hozzá. Kétségkívül nehéz nem észrevenni, és elvonatkoztatni attól, hogy női autó, egy női, ráadásul szőke sofőrrel. Soha ennyien nem próbáltak bevágni elém, olyan helyeken, olyan tempóban, ahol például az ütött-kopott Škoda Pickuppal meg sem próbálták volna. Ugyanakkor volt néhány pozitív tapasztalatom is, amikor udvariasan elengedtek. Bár nem kizárt, hogy autóstársaim ekkor is csak a saját járgányukat féltették, és jobbnak gondolták megtartani a három lépés távolságot.
A színe mellett a második szembetűnő dolog a forma. Szép kisautó, csak úgy süt róla az édi-bédi cukiság. Az orra nekem kifejetetten tetszik - szemben a korábbi modellek bamba, nyomi tekintetével. Nagy mandula szemeivel, pisze orrával egy simogatni való plüssjátékhoz hasonlít.
Kis méretének köszönhetően a Twingo parkolóképessége egyszerűen fenomenális. Még egy kevésbé rutinos (nőnemű) sofőr is játszi könnyedséggel boldogul vele. A nagy visszapillantóknak köszönhetően holttér szinte nincs. Magam is csodálkoztam, milyen zsebkendőnyi helyekre be tudtam állni minden nehézség nélkül. Ugyanakkor a mérete többször is rosszra csábított: olyan helyeken meg lehet vele fordulni, ahol más autóval nem, vagy nem lenne szabad.
A rózsaszín virágos dizájn a beltérben is visszaköszön. Rózsaszín az ajtónyitó, a váltógomb varrása, az ülések szegélye, a virágminták pedig ott figyelnek a kellemes tapintású ajtókárpiton és a szőnyegeken. Női léptékben kényelmes. Én nagyon jól elfértem, minden irányba kényelmesen nyújtózkodhattam, az ülések kiválóan állíthatóak. De nem árulok el titkot azzal, hogy nem óriásoknak tervezték: az átlagosnál magasabb utasoknak lehet problémájuk a belmagassággal.
A kategóriában több kisautó készül ötszemélyesnek, de a francia tervezők bölcsen úgy döntöttek úgy, hogy a Twingo csak négyszemélyes legyen. Négy főnek pont elég a hely, hátul hárman már csak nyomorogva férnének el. Hátsó utasaim egyedül a háromajtósságra panaszkodtak, illetve az ebből adódó nehézkes beszállásra, egyébként paradicsomi kényelemről áradoztak. Igen ám, de ilyenkor a csomagtér miniatűr méretűre zsugorodik. Szerencsére a hátsó ülések tologathatóak, ledönthetőek, így addig variálhatunk, míg egy közel 1000 literes csomagteret nem kapunk, amivel akár a lapra szerelt bútoraim hazaszállítását is simán vállaltam volna.
Örömmel fedeztem fel a sok praktikus kütyütartót, amiből egy nőnek sosem elég. Nem hordok sminkkészletet az autóban, a mekis menüt is ritkán kell az ital- és egyéb tartókban elhelyeznem, tény, hogy nem árt, ha van hova pakolni. Egyedül az a zöld gumiizé nem nyerte el a tetszésemet a kormány mögött, amivel a pikkelyesek és tollasok közötti evolúciós átmenetet próbálhatták rekonstruálni a tervezők. Amellett, hogy néha roppant zavaróan tükröződik a szélvédőben, könnyen koszolódik, és koszosságából ítélve körülményesen tisztítható; nem nézett ki valami bizalomgerjesztően. De kétségkívül nagyon egyedi és jópofa akart lenni.
Kedvencem a napfénytető. Az a zseniális napfénytető! Ilyenkor télen különösen nagy öröm: napfény, kék ég, felhők, és még több fény! Ezek után már elképzelni sem tudom az életet tetőablak nélkül. Négy különböző állásban nyitható. Zseniális az áramlásterelő, ami szúnyoghálóként is funkcionál; franciásan ötletes megoldás. Így nem ugranak be a szúnyogok, lódarazsak és egyéb nemkívánatos lények, a frizura is tart, a hátsó utas sem kap huzatot. Sajnos mindez nem része az alapfelszereltségnek: 225 ezer forintért élvezhetjük.
A legeslegelső benyomásom amikor elindultam vele, az volt, hogy: úristen, milyen jó a kormányzása! Nem mondom, hogy nem azért, mert régi rozsdaboglyákhoz vagyok szokva. De a Twingo kormányereje pont megfelelő, se nem könnyű, se nem erős. Jól lehet vele kanyarodni, manőverezni. A második észrevételem már nem okozott ekkora eufóriát: a Twingo iszonyatosan ráz. Futóműve kőkemény. Minden egyes úthibán úgy megy keresztül, hogy azt hiszem, mindjárt szétesik, és benne én is. A pici kerekű Aprio robogómhoz tudnám hasonlítani, ami a fővárosi utakon hasonló élményt nyújt - egy igazi lélekvesztő.
A Twingó habcsók testéhez, ami meglepő módon 980 kg-t nyom, egy 1,2 literes 75 le-s benzines motor társul. A 75 le-s motor elég kellene legyen egy ekkora autóhoz, szó szerint repülnie kellene vele. De valószínűleg kicsit balul sikerült a váltó nyomatékkiosztása, ezért kifejezetten gyengének érződik. Szerintem gyorsulhatna jobban is, de alapvetően a városi közlekedésre, amire tervezték, teljesen megfelel.
Országúton annyival rosszabb a helyzet - megjártam vele Dabast és Visegrádot is - hogy 90 km/h felett borzasztóan hangos, már 10-es hangerőnél sem hallani a rádiót a gumi és a menetszél zaja miatt. Viszont a tempomat-funkciót nagyon élveztem, ahol csak tudtam, használtam. A kézzel való gázadás nagyon tetszett, tisztára, mint a repülőkben, ráadásul a gyorshajtástól sem kellett tartanom, hiszen az elektronika figyelt helyettem.
Műszerekre és elektronikai kütyükre amúgy nem vagyok háklis, van benne légkondi, MP3, bluetooth, CD lejátszó és USB, több nem is kell. De azt nagyon furcsának találtam, hogy a sebességmérő a középkonzolon kapott helyet, a kormányra egyedül egy fordulatszámmérőt biggyesztettek.
Megemlíteném még a kemény kuplungot: a benyomása felér egy lábizomerősítő gyakorlattal. Ez még önmagában nem lenne tragédia, pláne egy női autóról beszélve. Kellemest a hasznossal. De akkor kérném a tervezőket, hogy a jobb oldali pedált is keményítsék be, nehogy a jobb lábunk kis satnya maradjon, míg a bal strucckakasi szintre erősödik.
A fogyasztása vegyes használatban kevesebb, mint 6 l-re jött ki, amivel nagyon elégedett voltam.
A Twingo ár-érték arányban kétségtelenül jó választás a többi nőknek szánt kisautóval összehasonlítva. A Renault Miss Sixty változatért 2 790 000 Ft-ot kérnek, kb 300 ezer forinttal többet, mint a sima Trend kivitelért. Talán ez már pont annyi, hogy kétszer is meggondoljuk, kell-e nekünk virágos motorháztető és rózsaszín váltógomb.
Hozzáteszem, én már teljesen megértem, akinek kell. A teszthét leteltekor fájó szívvel vettem búcsút a kis rózsaszín autótól, mert hibái ellenére, amik megszokhatók, nagyon megszerettem.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
További cikkeink
