Amikor a parkolóban feléje közelítve ránézek, mindig meglep, mekkora benga állat a Seat egyterűje. A tavalyi spanyol menetpróbán egész jól összebarátkoztunk, ezért most örömmel családtaggá fogadtam egy tesztelős hétre. A sors úgy hozta, hogy kapott hideget és meleget, voltam hozzá kedves és kegyetlen, de ő nem durcáskodott, hozott-vitt szorgalmasan.

hirdetés

52

– Drágám, nem láttad az Alhambra kulcsát? – Lányom, szaladj már ki a garázsba, alighanem az Alhambrában hagytam a telefonomat! – Elugrottunk az Alhambrával vásárolni! Magyar ember nem kínlódik ilyen hosszú arab–spanyol szóval, legyen bármilyen szép hangzású is, ezért az Alhambra nálunk azonnal megkapta a Bálna becenevet. Nagy is, bumszli is, prickolni is tud a feje tetején, és nemcsak egy ember fér el benne cetbe tévedt Jónásként, hanem akár hét is. (Nem beszélve egy nagyobb brigádra való törpéről, akik a gépházban dolgoznak, de erről majd később.)

A Bálna első útján máris jól kificánkolhatta magát a vízben, hiszen szakadó esőben vittem haza az M3-ason. Ráadásul sötét este volt, és a konvojban közlekedő kamionok összesen mintegy hatmillió kereke által felvert, gyakorlatilag összefüggő párafüggönyt a belső sáv felé hajtotta az erős oldalszél. Az ember ilyenkor úgy vezet, hogy szinte semmit nem lát, és persze a többiek sem, így permanens balesetveszélyben halad előre, a vízpermetben rejtőzködő fémkorlát és a szélben imbolygó, ködöt okádó kamionok között. Ahhoz képest, hogy az Alhambra nagy oldalfelületet tart oda a szélnek, eléggé stabilan tűrte a támadást, de azért szorgalmasan kellett játszani a kormánnyal, hogy kivédjem az alattomos léglökéseket. A Bálna hasában kellemes meleg volt, halkan szólt a zene, a futómű alig továbbított valamit az út egyenetlenségeiből – és ez a belső komfort éles ellentétben állt a kinti zűrzavarral. Egy idő után szürreálissá vált a szituáció, eltűnt alólunk az út, egy keskeny csatornában úsztunk közeli és veszélyes szirtek között, egészen a biztonságos otthoni kikötőig.

52

Jó minőségű úton persze könnyű kényeztetni az embert – de mit tudhat a spanyol egyterű futóműve valójában? Ennek vizsgálatára egy derült éjszakán kerítettem sort, amikor a számítógép előtt töltött fárasztó este után bepattantam a Bálnába és elindultam megugatni az ezüstös halpikkelyként fénylő teliholdat. Lenyomtam összesen vagy száz kilométert, pedig csak húszat akartam, de elfogott a sápadt fényben fürdő táj varázsa. Kanyargós szerpentinen, kátyúkkal szabdalt, isten háta mögötti bekötőúton, jó burkolatú főúton is mentem, és mindenféle gyakorlatokkal tartottam ébren a Bálnát és magamat. Jávorszarvas-kombinációk, erőteljes gyorsítás és még erősebb fékezés jó és rossz úton egyaránt, egyenesen, majd szlalomozva, ilyesmik szerepeltek a programban. A fékezési gyakorlatban a bagzásba teljesen beleszédült mezei nyulak játszották a bója szerepét, és szerencsé(jük)re mindannyiszor sikerült megállni előttük.

52

Nos, e faggató-nyaggató kör során több dolog is kiderült. Először is az a – mellesleg csöppet sem meglepő – tény, hogy a kényelemre hangolt, elöl McPherson, hátul multilinkes futómű képességeit is erősen próbára teszik a rossz burkolatú szakaszok, ám a kabinba ebből a küzdelemből viszonylag kevés információ szűrődik be. Keresztbordákon azért beremeg a karosszéria, és ekkor, de csakis ekkor az egyébként roppant csendes, nyiszorgásoktól-nyöszörgésektől mentes beltérben a jobb első ülés tájékán berezonál valami. Ennél is jobb hír, hogy imbolygott ugyan a nagy test, de sem megcsúsztatni, sem elpattogtatni nem sikerült bekapcsolt menetstabilizáló mellett az autót. A fékek jól adagolhatók, egyenletesen fognak, határozott taposásra harapnak, ahogy kell, naná, hiszen az ESP-hez jár vészfékasszisztens is. Sportkocsi viszont sosem lesz az Alhambrából. Vagy ravasz tervezői fogás, vagy egyszerűen csak így jött össze, de mind a (meglehetősen szintetikus) kormány, mind a duplafeltöltős, 1,4 TSI motor egy pici késéssel reagál az utasításokra.

52

Na de engem aztán nem vertek át: a homályzónában zajló zötykölődésem alatt rájöttem a titok nyitjára! A Bálnában törpék laknak, akik azonnal munkába állnak, ha a tulaj kinyitja az ajtót. Több fontos ponton is sikerült lokalizálni őket, akad köztük egy-két értelmiségi, de a többség kemény fizikai munkát végez. Itt van mindjárt Szundi és Szende, ők kezelik a kompresszort meg a turbót. Amikor a gazda rálép a gázpedálra, Szundi felriad, ásít egyet, és elkezdi pumpálni a levegőt – innen ugye a kis késés. Az emelkedő fordulat zajából Szende kikövetkezteti, hogy mindjárt ő jön a turbóval, és magasabb fordulaton már pumpálnak mindketten keményen. A sofőrnek ez úgy jön le, hogy gázadásra lassan ébred a benzinmotor, de azután egyre vehemensebben gyorsítja az 1648 kilós Alhambrát, és képes egészen megvadulni.

52

A négy tárcsaféknél négy törpe ül (Forgó, Morgó, Hapci és Kuka), ők szorítják a pofákat a tárcsákra, ha a gazda a fékre lép. Van egy brigádvezetőjük is, Vidor, aki egy kis képernyő előtt gubbaszt a motorházban, onnan adja az utasításokat, hogy ki mennyire fékezzen. Az ő állását (ülését) nagyon irigylik a többiek, jó meleg van a motorházban, a munka se bonyolult, csak a nagy zaj ne lenne.

52

Aztán említsük még meg Huzigát is, aki a kéziféket és a visszagurulás-gátlót kezeli helyettünk. Ha megállítjuk az autót, behúzza a kéziféket, ha elindulunk, kiengedi, ha emelkedőn állunk meg, járó motornál is fékez, megkímélve bennünket a kuplung felesleges koptatásától. Szigorú parancsba kapta, hogy elinduláskor csak akkor engedheti el az autót, ha becsatoltuk a biztonsági övet. Ha ezt elfelejtenénk, akkor az a meglepetés ér bennünket, hogy nyomjuk a gázt, engedjük felfelé a kuplungot, az Alhambra meg áll egy helyben, mint akit odaszögeztek.

52

Feltétlenül szólni kell még Tudorról, a főtörpéről, aki a műszerfalban dolgozik, mintegy a parancsnoki hídról irányítja a Bálnában dolgozó fiúk tevékenységét. Figyeli az összes paramétert, fejben kiszámol, beszámol, dönt és utasít. Sőt, még arra is van ideje és kapacitása, hogy a sofőrrel kommunikáljon. A központi kijelzőn például folyamatosan tanácsokat ad, hogy melyik sebességfokozatban haladjunk, mikor kapcsoljunk fel és vissza. Sehogy se passzoltak az erről vallott nézeteink, de az éjszakai teszt alatt a néptelen 3-as úton gurulva megtapasztaltam, mi sül ki abból, ha úgy kapcsolok, ahogy Tudor fődiszpécser javasolja.

Na, öcsémuraim, azt a cammogást!

Fotó: Seat

61

Tudor azt szereti, ha rögtön feljebb kapcsolunk, amint egy kis erőt gyűjt a motor, és még feljebb, ha már nem gyorsítunk, csak nagyjából azonos sebességgel akarunk haladni. Biztos nagy spanja lehet neki a turbót tekerő Szende törpe, mert Tudor úgy taktikázik, hogy a havernak lehetőleg ne kelljen dolgoznia. A közúton szabványos 90 km/óránál 1900-at fordul a főtengely a 6. fokozatban, de Tudor még akkor is a hatodikat javasolja, ha már csak ezres fordulattal vánszorgunk. Persze vannak előnyei ennek a nyugdíjastempónak: a következő kanyarig eltelik úgy félóra, azalatt szundíthatunk kicsit, vagy kiolvashatunk egy rövidebb rémregényt, esetleg megnézhetjük mobilinterneten a frissen érkezett leveleinket. Gyakorlatilag soha nem érünk el sehova, viszont ebben az üzemmódban már nemhogy fogyasztana, de 100 kilométerenként már két liter benzint termel vissza az autó. Az alacsony fordulatú tötymörgés mellett városi forgalomban tovább fokozható a környezet kímélése a start-stop rendszerrel. Egy újabb törpe, akinek már a nevére sem emlékszem, azonnal leállítja a motort, amint üresbe kattintjuk a váltót és felengedjük a kuplungot. Amikor ismét a pedálra lépünk, azonnal újraindít, így késedelem nélkül tovább tudunk haladni. Lámpás kereszteződésekben, vasúti sorompók előtt várakozva meg lehet így spórolni néhány deciliter benzint, aminek a mai árak mellett minden cseppje kincs.

52

Hófehérkét sajnos nem találtam, pedig kerestem minden rekeszben és üregben, amelyekkel az Alhambra igen jól ellátott. Hát persze hogy nem akadtam rá, nyilván otthon főz, és várja, hogy a Bálnából mind a száz fiú hazatérjen, és mindannyian együtt menjenek el vacsora után.

De a szépséges hercegnő hiánya nem jelenti, hogy semmi szexi nincs az Alhambrában. Egy spanyol autóban ez egyszerűen kötelező. A férfiakban a volán alsó küllőjének puncit idéző megformálása kelthet kétértelmű asszociációkat. A Ford az ötvenes években nagyot bukott azon, hogy hasonló formájú idommal keretezte az Edsel hűtőrácsát, de szerintem a Seatnál ez a veszély nem fenyeget, legalábbis nem emiatt lesz vége a márkának, ha vége lesz.

52

Hogy a nők se maradjanak ki a jóból, arról a Bálnában a váltókar gondoskodik. Amikor az első kettesbe váltásnál felugrott vagy tíz centinyit, elbizonytalanodtam, hogy ez valami újfajta extra lehet-e, változtatható magasságú váltókar, érted, az optimális testhelyzet érdekében. Mindegy, nagyon nem feszegettem ezt a le-fel huzigálós kérdést, nem vagyok én pajzán nőszemély, különben is féltem, hogy a kezemben marad a kar, és én ott állok, pontosabban megyek majd előre tanácstalanul, kissé elképedve. Később, amikor a váltókar két végpont közötti kitérését fotóztam, meg is történt ez a malőr, szerencsére álló helyzetben. Egy határozottabb felfelé rántásnál engedtek a szoknyát tartó kapcsok, és a váltógomb búcsút mondott a váltórúdnak. Megnyugodva láttam, hogy gomb nélkül is lehet vezetni az autót, mert a rúd a helyén maradt, így visszaapplikáltam a gombot helyére és a szoknyácskát is szépen eligazgattam.

52

Aki azt hiszi, hogy ezekkel az erőltetett párhuzamokkal kimerült a Bálna szexiségének méltatása, nagyon téved, mert most jön a lényeg. Annyit mondok csak: franciaágy! A középső üléssor előrehajtásával tökéletesen sík raktérfelületet kapunk, amelyen simán vízszintes kiinduló helyzetbe tudja magát vágni két-három felnőtt ember. A többit az Önök fantáziájára bízom, én mindenesetre egy pihentető alvással kezdeném, tavaszi fáradtság, időjárási front, sorozatos éjszakázás, Holdra-vonyítás és bagzó nyulak kerülgetése gyengíti az állóképességemet mostanában.

A kezem közé kapott Bálnában még egy fontos extra rejtőzik a csomagtartó alatt: két pluszülés. Ezeket összesen hat mozdulattal, mintegy tíz másodperc alatt ki lehet csalogatni a fészkükből, és máris van egy hétüléses kisbuszunk, igaz, már csak 267 literes csomagtérrel az eredeti 809 literes helyett – de valamit valamiért.

52

A törpevonalon maradva kerestem egy óvodát, ahol megértően bánnak a gépőrültekkel. Találtam is egyet: az egri ZF Hungária vállalati óvodáját. A cég sebességváltókat gyárt, és üzleti kapcsolatban áll a Seatot birtokló VW-vel is, úgyhogy pozitívan fogadták az ötletet: kipróbálni, hány gyerek fér az Alhambrába. A kísérlet végül felemásan sikerült, mert miután mind a húsz ovis és a két óvónéni is beszállt, még mindig rengeteg hely maradt. Legalább tíz kismanó simán befért volna, de egyszerűen nem volt több kéznél. A kormánynál ülő fiatalurat megkérdeztem, tetszik-e az autó. Bólintott, hogy igen, csak az a baj, mondta, hogy nem ér le a pedálokig a lába.

52

Miután az óvodások visszatértek a csattogós falepkékhez, a legóhoz és a babaházhoz, magam is bemásztam a hátsó ülésre, és úgy találtam, hogy Sanghajig talán nem ülnék itt szívesen, de Velencéig egyetlen zokszó nélkül kibírnám. Az Alhambra egyik nagy értéke egyébként is a kényelme és az utazási komfortja. A lábtér fejedelmi elöl és a középső sorban, és mint kiderült, hátul is elfogadható. A háromzónás automata légkondi szinte észrevétlenül, de hatásosan hűt-fűt, értelemszerűen a középen ülőknek is megvan a maguk kezelőpanelje, ahol a hőfokot és a befújás erősségét szabályozhatják. A hifi hangja nem kápráztat el, de nem is hallgathatatlan, jó átlagos darab. Viszont legalább van hozzá jack-aljzat, így rákapcsolhatjuk a saját médialejátszónkat, aminek tágas üreget alakítottak ki a középső könyöktámasz alatt. Ma már szinte alap, de azért felsorolom: elektromos mozgatásúak az oldalablakok és a külső tükrök, az automata világítást kanyarfénnyel is kiegészítették, az ablaktörlő vezérlése esőérzékelős, a B oszloptól hátrafelé az ablakok sötétítettek, a telefonunkat Bluetooth-kapcsolattal a hangrendszerbe integrálhatjuk, a hifi és a telefon vezérlése a volánon található gombcsoportokkal is megoldható. És hát ne feledkezzünk meg az egyik legpraktikusabb újításról, a két oldalsó tolóajtóról, melyekkel a legszűkebb parkolóhelyen is megoldható a ki-be szállás. Ha ideiglenesen furgon üzemmódba helyezzük a gépet, a hatalmas feltáruló nyílásokon át a pakolás is egyszerű.

52

Visszatérnék még a motorhoz, hogy kellőképpen kifejezhessem elismerésemet. Első blikkre nem tűnik túl jó ötletnek egy 4,85 méter hosszú, 1,90 méter széles, 1,72 méter magas, és üresen is több mint másfél tonnás doboz és egy kis, 1390 köbcentis, ráadásul benzines erőforrás összeházasítása. Szegény motorra gondolva Churchill brit miniszterelnök legendás szavai juthatnak eszünkbe: vér, veríték és könnyek. Csakhogy ez a kis erőgép a mai idők gyermeke: a dupla feltöltésnek és egyéb technológiáknak köszönhetően már alul is van nyomatéka, feljebb pedig kifejezetten dinamikusan jár, bevetve mind a 150 lóerejét. Nem véletlen, hogy a 2010-es Év Motorjává választotta az európai szakmai zsűri, és azóta szép karriert futott be, gyakorlatilag az egyik alapmotorrá vált a VW konszernen belül. A tanácsadó Tudor törpe belassító tanácsai ellenére se várjunk azonban tőle takarékossági rekordokat. Mivel élvezet pörgetni, ezért pörgetni is fogja mindenki, úgy pedig tíz liter körül vagy inkább fölötte eszik 100 kilométeren, ami, megjegyzem, a körülmények ismeretében tulajdonképpen nem sok. A hangja meg… én szeretem hallani a szívászajt meg a turbó diszkrét fütyülését, már csak ezért is jólesik egyszer-egyszer odalépni a gázpedálnak. Magyarországon egyébként a forgalmazó tapasztalatai alapján a dízelmotoros változatokat vásárolják, a forgalom háromnegyedét ezek teszik ki. Tetszik tudni: nagyobb nyomaték, kisebb fogyasztás, amit persze később ellensúlyozhat a magasabb szervizköltség – gyakori eset, hogy már egy másik tulajdonosnál.

52

A cikk végére megkomolyodván és homlokráncolva értékelést adván, azt mondhatom, hogy a Seat Alhambra (és ikertestvére, a VW Sharan) alaposan átgondolt, lelkiismeretesen továbbfejlesztett egyterű, amelyben a kényelmet és a biztonságot tartották szem előtt, nem feledkezve meg ugyanakkor a mai forgalom ritmusának megfelelő menetdinamikáról sem. Többgyermekes családok, taxisok lehetnek a fő vásárlói, de praktikusan variálható belterével vállalati flottaautónak is remekül megfelel. Ma már nincs ekkor autóra szükségem, de ha most lennék kisgyermekes boldog apa, nagyon együtt tudnék élni az Alhambrával, és név szerint becézgetném az összes szorgos törpét, aki a kényelmemért és a biztonságomért dolgozik láthatatlanul a burkolat alatt. Hófehérkéről nem is beszélve.