A kilencvenes évek elején jártam először Franciaországban. Akkor tízből kilenc taxi francia volt. Mára a taxik többsége német, esetleg japán – egyértelmű a helyi autók kisebbségbe kerülése. És akkor még nem beszéltünk a magánautókról, a Golfok, BMW-k, Audik özönlötték el a francia utcákat.
A Wagner-zenével hirdetett C5 volt az első, és most az 508-as a második olyan francia autó, amiről el tudom képzelni, hogy képes megszorongatni a németeket. Főként a Passatot, Insigniát, netán a Mondeót, de nyugodtan idevehetünk az A4-estől a 3-as BMW-ig elég sok típust. Legalábbis ez volt az első benyomásom, amikor megláttam az 508-ast.
Nem tudom miért, de nekem az előd, a 407-es – a kupét kivéve – soha sem tetszett, mert furcsák az arányai. Centire biztos elég nagy, de a vevő egy iszonyatos méretű orrott kapott, kevés utastérrel és csökevényes csomagtartóval. Ettől még egy csomóan megvették volna, ha úgymond jól néz ki, mint egy BMW. Vagy sehogy, mint egy Toyota. De ez olyan volt, mint valami autó-karikatúra, egy kocsiról, amit valamilyen fájdalmas meglepetés ér hátulról. A nagy száj, az elhúzott lámpák, elnagyolt ívek – és semmi több. Ezen kívül volt négy kereke, ajtók, ablakok, kész, nem voltak finom részletei.
Persze, a „megvették volna” viszonylagos. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy megvették volna a magánemberek is. A cégek, akik a vásárlások kétharmadát adják, így is megvették. Főleg a francia vállalatokról van szó, akik választhatták volna még a drámai megbízhatóságú Laguna II-t, vagy az ős-Daewoo belsejű, előző C5-öst.
Az 508 a tökéletes ellentéte a 407-esnek, mert kívánatos. Azt nem merem leírni, hogy szép, hiszen ez erősen szubjektív, de ettől függetlenül nekem kifejezetten tetszik. Pedig az alapforma szokványos, nincsenek túlzások, mondhatni, autószerű. Megvan mindene: fej, tor, potroh, egyik sem túl nagy, vagy kicsi.
A formatervet megmagyarázta nekünk a fődizájner, aki a kiegyensúlyozottságot említette legfontosabb tulajdonságként, vagyis a németeknek a saját fegyverükkel akarnak visszavágni. Elmondta azt is, hogy kisebbre vették a hűtőmaszkot, és feljebb is hozták. Ennek köszönhető, meg a normális méretű lámpáknak, hogy szemből sokkal több látszik a kocsi színéből, ami tényleg jó dolog.
Amellett, hogy nagy vonalakban rendben van az autó, őrült sok apró finomság fedezhető fel rajta. Játék a fényekkel, több finom él a motorházfedélen, az elképesztő rádiuszokkal hajtogatott hosszanti váll, a lámpák – mind önmagukban is izgalmasak. A hűtőrács felső szélén, régi betűtípussal egy finom Peugeot-felirat is feltűnt, ez is csupán egy a sok apróság között.
Még mielőtt teljesen önkívületbe esnék az 508-astól, azért hozzáteszem, a németektől kölcsönvett fegyverbe német lőszert táraztak be. Pár formai elemet határozottan germán, a lemezek domborítása, a C oszlopon felfedezhető Hoffmeister Knick, a kerékjárati ív lesimítása, a csomagtérfedél – van bőven déjà vu. Mégis az egészből valami jó sült ki, és ez a lényeg, nem lehet mindig mindenből újat kitalálni.
És a belsőépítészetben milyen Passat-szelek fújnak? Lapozzon!
Ami a belsejét illeti, egy az egyben ugyanolyan stílusú a műszerfal, mint a Passatban: az anyagok, a kis lépcső a felső borítás és díszléc között, a két nagy óra fölé domborodó. Ám mivel a VW a stílust az E46-ostól kölcsönözte, kicsit BMW-érzésem is van...á, hagyjuk. Az a lényeg, hogy gusztusos. És nem csak fényképről, hanem testközelből is, mert németes az anyagválasztás is.
Szerencsére a gombokat is újratervezték, a 407-es negyvennél több mütyürje helyett egész normálisnak tűnik a kezelés. A Peugeot is megtért a Nagy Központi Tekerőgomb egyházhoz, továbbá a Startgomb Mozgalomhoz, de belépett a Villanykézifék Baráti Körbe is – utóbbi kettő gombját fura módon a kormánytól balra tették.
A hely egyszerűen fenomenális, igaz, a 407-eshez képest tíz centit csaptak hozzá a tengelytávhoz, azaz több, mint 2,8 méter. A hátsó ülésen is rettentő a tágasság, az 508 ismét abban a ligában játszik, ahol a Passat és a Mondeo, és számomra érthetetlen módon lepipálja az aktuális Citroën C5-öst is, noha gyakorlatilag egyforma méretezésű a két autó. Ugyanez igaz a csomagtartóra is, még a limuziné is nagyobb a fél köbméternél, a kombié pedig alapból 560 literes. A csomagtartóknál látszik egyébként, hogy az 508 utolsó arasza mindkét karosszériával gyakorlatilag műanyag, többek közt ezért lehet az új típus 35 kilóval könnyebb a 407 hasonló változatához képest. A légellenállást is leszorították, a limuzin alaktényezője 0,25, a kombié 0,26.
Mitől hasal szépen?
Az 508-asnál kétféle első futóművet használnak: a normál modellek MacPhersont kapnak, a GT jelűek viszont kettős keresztlengőkarosat. Érdekelt, hogy vajon a 407-esből vették-e át az utóbbit, hiszen ennél az összes változat a fejlettebbik futóművel készült – meglepően élvezetes is a kormányzása. A MacPherson elvileg visszalépés ehhez képest.
Elkezdtem bekukucskálni a kerékjáratokba. És mit látok? Az autók egy részének – pont a GT kivitelűeknek – fekete hevedereket vettem észre a rugóin. Benyúltam, és megnéztem, hogy feszesek-e, és azok voltak.
Mi célt szolgálhatnak? Ezek a kocsik valószínűleg nem voltak eléggé csüccsben ahhoz, hogy dinamikusnak látsszanak, így fogták, és spaniferrel húztak pár centit a tekercsrugókon. Ettől válhatott szép egyenletessé a kerék és a kerékív között a rés. Hasonló trükköket az autók stúdiófotózásánál is be szoktak vetni, de ott elég, ha pár nehéz (ólom)zsákot behajítanak, és máris leül a kocsi. Ez egy ilyen eseményen elég furcsa lenne. A hidropneumatikus Citroënek esetében persze nincs szükség ilyen trükkökre.
A motorok közt három dízel lesz, a kicsi 1,6-ost (112 LE) stop-start rendszerrel is árulni fogják, eHDI néven. A kétliteres HDI 140 és 163 lóerővel lesz elérhető, a csúcsmodell egyelőre a 2.2 HDI, amit a GT kivitelhez tartogatnak: ez a korábbi, 170 lóerős motor modernizált verziója, 204 lóerővel. V6-os dízel egyelőre nincs, igaz, a 2,2-es teljesítménye pont annyi, mint a régi 2,7-esé volt, de nem lennék meglepve, ha az újabb, háromliteres előbb-utóbb feltűnne az 508-asban. A 3008 Hybrid4 hajtásrendszere is bekerül 2012-ben a típusba: ennél elöl egy dízelmotor, hátul villanymotor hajt.
Egy ilyen statikus bemutató alapján persze nehéz megmondani, hogy jó-e az 508-as. Egy biztos, mindene megvan ahhoz, hogy bizalmat ébresszen az emberben, hogy tényleg olyannak tűnjön, mint egy bunker a Maginot-vonalban: nehéz ajtók, komoly biztonsági vasalatok, erőt sugárzó formák és masszív belső. Valóban, a 3008 és az 5008 megjelenése óta jó irányba mozdult el a Peugeot, és az 508 rátesz az egészre egy lapáttal. 2011 elejétől lesz kapható, akkor majd kiderül, hogy az úton is olyan jó-e, mint ígérik.
További cikkeink
