Előre elnézést kell kérnem, ez az iromány ugyanis nem lesz kifejezetten informatív. Papp Tibi járt a DS3 bemutatóján, és gyakorlatilag mindent leírt a kocsiról. Ha szeretné tudni, mennyibe kerül, milyen motorokkal kapható és hányféle színkombinációból választhat, kattintson erre a linkre. Ha beéri egy élménybeszámolóval arról, milyen vezetni a 155 lovas, 1,6-os turbó DS3-at, illetve szeretné tudni, hogy a két zseni – a ralis Bútor Robi és a motoros Talmácsi Gábor – közül ki volt a gyorsabb az esőben a Kakucsringen, olvasson tovább.
Esős reggelen érkeztünk meg a Citroën főhadiszállására, ahol a tesztautókat átvettük. Félnapos túra várt ránk kisebb vetélkedőkkel és némi versenypályás izgalommal tarkítva, nem volt hát mindegy, melyik változatnak a kulcsát nyomják a kezünkbe. Szerencsém volt, pont a legizgalmasabb, a BMW-vel közös fejlesztésű turbómotorral szerelt, 155 lovas modellt kaptam meg. (Mint már Papp Tibi is elmondta, a Miniben ugyanez a motor 30 lóerővel erősebb.)
De a miniség, ami a DS3-ból árad, nem a motornál kezdődik. A parkolóban tiritarka autókavalkád fogadott, mindenféle színű kasztni mindenféle színű tetővel és műszerfallal. Volt köztük, amelyik embertelen jól nézett ki, volt egy-két ízléstelen is, de a lényeg, hogy jól látszott, milyen sokféle tud lenni a DS3, ha a vevőnek van fantáziája.
A mi kocsink volt a legszebb: fekete lopakodó fehér tetővel és oldalsó visszapillantó tükrökkel és szintén vakítóan fehér, vagány, sportos alufelnikkel, meg szép dupla krómozott kipufogóval. A DS3-ról az Apple termékek jutottak eszembe, amelyeket használati értéküktől függetlenül, akár kikapcsolt állapotban is jó kézbe venni, jó őket tutujgatni. Nos, a DS3 pont ilyen.
Gyorsan beraktam a hátizsákom a csomagtartóba, mely egyáltalán nem kicsi – Papp Tibi pontosan leírta, mekkora – és nekiálltam lefotózni az utasteret. Volt mire kattintani, mind színek, mind formák tekintetében kitettek magukért az alkotók.
Gyönyörűek a sötét és világos bőrből varrott ülések – mint később kiderült, az oldaltartásuk is jó, sőt még kényelmesek is. A műszerfal izgalmas, pedig valójában nincs benne semmi különös: a formája kissé rendhagyó és lefényezték gyöngyház fehérre, ennyi. Ez azonban épp elég, hogy az emberben megmásíthatatlanul megfogalmazódjon a gondolat: a Citroën DS3 a Mini alternatívája, mese nincs. Csak olcsóbb.
Indulás után is megmaradt ugyanaz a benyomásom, amit az autó látványa keltett. Az üléspozíciót tökéletesen be tudtam lőni, a bőrkormány finom, jó fogású, a váltó bőrgombja is kellemesen simul a kézbe, és ez még mind semmi. Elindultunk, és utána is minden maradt ugyanolyan pöpec, mint előtte volt.
A DS3 finom és precíz szerkezet. Jó a váltója, pontos a kormánya és szerencsére nem puhították fel annyira a szervóval, hogy egyáltalán ne lehessen érezni az utat. A 155 lovas motor könnyedén elbír a kasztnival, még nagyon alacsony fordulaton sem idegesítően gyenge, de persze az igazi ereje akkor jön meg, ha kicsit megforgatjuk.
Mentünk a kocsival városban, autóúton és autópályán, dinamikus volt minden sebességtartományban, futóműve sportos, mégis kényelmes, nem volt gondja a göröngyökkel, kátyúkkal. Egyetlen ponton tudnék belekötni csupán: autópályán 130-nál a motorzaj valamivel markánsabb volt az ideálisnál. Persze a dinamikáért cserébe ennyit még bőven el lehet viselni; autót építeni nem lehet kompromisszummentesen. Minél sportosabb, annál hangosabb, ez van.
Bútor Robi és Talma azért jöttek, hogy a kocsi sportosságát hangsúlyozzák, pedig mire leértünk a Kakucsringre, a DS3 már régen bebizonyította, sportos és vagány, mégis elegáns, fiatalos, igazi szív és lélek kisautó. Volt szerencsém beülni mindkét pilóta mögé, hogy megtapasztaljak két teljesen ellentétes vezetési stílust.
Az ember azt várná, hogy a ralis keresztül-kasul közlekedik a pályán, üti-vágja a kocsit és kilinccsel előre száguld egyik kanyarból a másikba, míg a pályaversenyző precízen és finoman, apró, sebészi mozdulatokkal terelgeti a gépet, de pont az ellenkezője történt. Robi szépen ment, tartotta az íveket, Talma viszont állatkodott és kézifékkel fordult be szinte az összes kanyarba.
Persze azért Talma is ment gyors kört, hogy le lehessen mérni köztük a különbséget, és gyorsabbnak bizonyult. Sajnos nem emlékszem, vagy két századot, vagy két tizedet adott Robinak, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy mindenki jól érezze magát.
Mi is mentünk a kocsival a ringen. Kicsit tolta az orrát a vizes aszfalton a szűk kanyarokban, de azért itt is érezhető volt a kemény futómű áldásos hatása. A DS3 kezes, jól irányítható maradt még extrém körülmények között is. További jó hír, hogy a menetstabilizálót tökéletesen ki lehet iktatni, ha viszont mégis úgy döntünk, bekapcsolva hagyjuk, nagy biztonságban leszünk, a kocsival ilyenkor szinte lehetetlen megpördülni.
Egy szó mint száz, a DS3 remek autó lett. A C3-nál - melynek laposabb, sportosabb és vagányabb háromajtós változata - jóval drágább ugyan, a Mininél, mellyel úton-útfélen össze fogják hasonlítani, azonban még így is jóval olcsóbb. Ha szeretné tudni, pontosan mekkora az árkülönbség, olvassa el Papp Tibi cikkét!
További cikkeink
