Egyszer régen kaptam egy telefont, hogy kéne szállítani valahonnan valahova valamit. Odamentem, kérdezem, hol a teherautó, amivel viszem. Rámutattak egy Smartra: ezzel. Kibírták röhögés nélkül. Végül is megoldottam, de egy ilyen Fiestával azért egyszerűbb lett volna.
Az autógyártók ritkán készítenek a B kategóriás járműveikből csak teherautót. A 2-3,5 tonna körüli vanok másik formájukban 7-9 személyes minibuszként manifesztálódnak. De sokaknak fölösleges a nagy puttony, így a másik megoldás a meglévő személyautó-palettáról kiválasztani egy alkalmasnak látszó áldozatot, lefalazni a hátsó oldalablakokat, rácsot bele és hajrá.
Ezt a Ford az új Fiesta Vannal annyira komolyan gondolta, hogy tényleg csak pár acéllemezt meg rácsot rakott a kocsiba, semmi változást nem eszközölt a belső téren. A donor a háromajtós változat volt. Annyira ugyanaz, hogy bekukkantva a raktérbe egy pár hangszórót, némi oldalkárpitot és pohártartós zsebet is találunk, amire az árunak minden bizonnyal nagy szüksége lesz. Bár persze tárolónak jó, egy egyliteres fagyállós flakon pont befér, kissé ferdén.
A raktér kicsit több mint 1 köbméteres, persze a 400 kiló körüli terhelhetőség nem enged túl nagy játszóteret. Ha például hírszerkesztőnkből (kb. 110 kg) beül kettő, mindjárt alig pakolhatunk be 180 kilónyi cipőt vagy pár rekesz energiaitalt. Tesztelésként egy tűzhelyet és egy mikrót simán bepakoltunk, még maradt is rengeteg hely. Kicsiny járművünket nehezen tudom elképzelni hosszú utakon (főleg ezzel az 1,4-es motorral), annál inkább belvárosi terítő autónak, vagy területi képviselő szolgálati járművének. Viszont zavaró, hogy ha valamit az elválasztó lemezhez raktunk vagy előre csúszott, kissé nehézkesen szedhető ki. A személyautó változatban itt ugyebár simán előredöntjük az ülést, de itt csak hátulról jutunk be, így kicsit nyújtózkodni kell, alacsonyabb emberek gondban lehetnek.
Kicsit furán hangzik a mostanság csak a vagyonadó veszélyével visszafogható lóerőversenyben a 68 ló. De szerencsére kiderült, hogy ehhez a kis alig egy tonnás kocsihoz elég a legkisebb 1,4 literes dízel motor. Városba legalábbis teljesen jól viselkedett, az autópályán persze gyorsan elfogytak a lovak. Soha nem szoktam tojással a gázpedál alatt vezetni, és még a legvadabbul közlekedve, klímázva se ment 5 liter fölé a fogyasztás. Egyébként ez a motor a Fiesta Van-ban visszatérő vendég volt a szerkesztőségben.
A motor hangja hidegen jó dízelhez méltón kerepelt, de ha bemelegedett, már majdnem kellemes volt. Az autó háromféle felszereltséggel kapható, az alap Ambiente, egy kis extra csomagként a Trend, és a Sport, amiből nekünk a fészlift előtti Transithoz már volt szerencsénk.
Nálam a Trend volt, aminek most a mínuszokban és hóviharokban különösen örültem, mivel itt megkaptam a fűtött tükröt, illetve a fűtőszálas szélvédőt, aminek – gondolom nem kell ecsetelnem – a hideg reggeleken milyen jelentősége van.
Az audiorendszer szerencsére nem a CD 6000 sorozatból való volt, itt egy szépen és logikusan formatervezett rádió segített az éter hullámain sodródó információmorzsákat befogni. Jól is szólt, de érdekes kísérlet lett volna letesztelni, milyen hatással van, mondjuk pár zsák liszt vagy akármi a hangképre, hiszen két hangszóró a raktérben lakik.
A tárolóhelyeket átgondoltabban oldották meg, mint a Transit Connectben. Nagyobb hátizsákot ugyan még mindig csak a raktérbe tudunk tenni, de a kabátot már simán besuvaszthatjuk az ülés mögötti térbe. A középső részben lévő pohártartó-kánaánba a literesig bármilyen üdítőnek találunk helyet. Trükkösen nem rugós szorítókkal, hanem a két pohártartó homorú kiképzésével oldották meg, hogy az energiaitaloknál elterjedt 0,25-ös doboznak is legyen hely.
Itt található még az AUX csatlakozó, ami mellett a rekeszbe pont be lehet rakni az mp3-as lejátszót, ha éppen rá akarjuk dugni. A kesztyűtartóba kedves figyelmességként gondoltak a menetleveles dolgozókra, mivel egy tollnak is kiképeztek egy kis helyet.
Ehhez a modellhez nettó 2 702 000 forintért juthatunk alapváltozatban, a nálam lévő változat még 135 ezerrel drágább volt, de ha én vennék ilyesmit, inkább a drágábbat választanám. Ezzel az árral drágább, mint mondjuk egy Opel Corsa Van (2 560 000) és közel félmillióval fölé ment a Renault Clio Sociétének (2 210 000), de ezeknek alacsonyabb az alapfelszereltsége, így mire felhúzzuk odáig, közel azonos áron jutunk hozzájuk. Így a 1,5 tonna körüli van-kategóriában jó választás lehet.
További cikkeink
