A Mazdánál évekig kuncsorogtunk, hogy adjanak már egy 2-es fapadot, de valahogy sose sikerült. Néhány importőrnél komolyan gyanakszunk, hogy az alapváltozatok csak az árlistában léteznek. De a Volkswagennek volt mersze, és nem a fullextrás teherautójával nyitotta a megújult T5 tesztsorozatát, hanem elsőre odaadta a legolcsóbb, legalapabb modellt. Ami végül is érthető is, hiszen feltehetőleg ebből fog fogyni a legtöbb.
Az új Transporterhez egyféle benzin- (115 Le) és négyféle dízelmotort (84, 102, 140 és 180 Le) választhatunk, melyek mind megfelelnek az Euro 5-ös besorolásnak. Nálam a leggyengébb dízel volt, ezt a fészlift előttiben Winkler gyengének találta, de szerintem városi körülmények között elég.
Jól összehangolták az ötsebességes váltót a motorral, szépen ki lehetett gyorsítani vele bármilyen helyzetben. Városon kívül azért érződött a kisebb teljesítmény, nagyon szűkre ezzel ne vegyük az előzést. A beltérbe jóval kevésbé hallatszott be a motor zaja, mint sok személyautónál.
Fogyasztása vegyes körülmények között 7,3 literre jött ki, ami csak egy tizeddel bukta el a reklámokban megadott értéket, de ezt betudhatjuk annak is, hogy kevés kilométer volt a tesztautóban. Reméljük, azért majd lesz olyan takarékos, mint a T4 első verzióiban a négyhengeres dízel, ami ugyan nem ment, de legalább alig evett. Boldogult postás koromban volt olyan, hogy sikerült 5 literes átlaggal leadnom a kocsit.
Ha szemből közelítjük meg a járművet, mindjárt meglátjuk, hogy fészliftes T5-tel van dolgunk. Szigorúan néz, összehúzta a lámpáit, és feljebb emelte a motorháztetejét, így már nem domborodik bele a még mindig gigantikus embléma. És a lökhárítóból – legalábbis ebben a változatban – eltűnt az a bemélyedés, ami ablaktisztításkor megkönnyítette az ember dolgát.
Azt, hogy alapváltozattal van dolgunk, sajnos az is mutatja, hogy a raktérben a padlón semmilyen burkolat nincs. Szerintem azért itt nem kéne spórolni. Viszont a két lámpa dicséretes, sok hasonló járműben csak egy, szentjánosbogárnál alig erősebb izzó fényénél kell vakoskodni. A széria hátsó ajtó felfele nyílik, és egy akkora ablakot rittyentettek rá, hogy a vámos kilométerekről leltárt tud csinálni az áruról. Persze se sötétítés, se semmi. Viszont 0 forintért befalazzák, ha akarjuk. A raktérbe amúgy kb. 0,8 tonna valami fér, 5,8 m3 térfogattal, 2353 mm hosszan, és az oldalajtón is befér egy szabvány raklap.
Az utastérben nem sok változott, nekem legalábbis csak a pohártartó dizájnváltása tűnt fel. Rengeteg rakodóhely akad, bármit el tudunk pakolni valahova. A legjobb ötletnek az ülés alatti tárolót tartom, végre valaki gondolt arra, hogy ne csak az ülés váza foglalja ott a helyet. A teherautók is megkapták a VW konszern összes változatában megtalálható, elég jól kinéző, feket-fehér dizájnú műszeregyüttest, bár sajnos a nálunk lévő modellben nem volt vízhőfokmérő. Valahogy én jobban szeretem, ha látom, hogy mikor hideg, mikor meleg – és mikor fő meg a motor.
Oldalra nyúlva a kezem elakadt egy régen látott ismerősben: az ablaktekerőben. Már nem is emlékszem, tesztautóban mikor láttam a vezető oldalán ilyet. Viszont sajnos az is kiderült, hogy ehhez a változathoz szinte minden más, amit látok, extra. Ilyen volt a gerinctámaszos, karfás ülés, aminél főleg a bal karfának nem láttam értelmét, mert az ajtó kialakítása pont jó, hogy kényelmesen tarthassam a karom. Amúgy kényelmes, de nekem a hajdani alapülés is megfelelt.
A nálunk járt modell az új bevezető Start felszereltséggel listaáron nettó 3 999 000 forint, aminek köszönhetően több mint 600 ezerrel alacsonyabban kapjuk meg mint például a Ford Transitot, vagy a Fiat Ducatot. Ennyiért egy számmal kisebb haszonjárműveket se kapunk, így elég jól indít az új T5.
További cikkeink
