Tesztút Nizza környékén? Oké, az utak szépek, simák, kanyargósak, a nap süt, a kilátás hihetetlen, a tenger sima, az égen bárányfelhők, a rétek levendula illatban fürdenek, ismeretlen színes madarak repülnek ágról ágra, két kolléga pedig elhúz Saint Tropez-be, mert valami internetes játék miatt le kell fényképezkedniük a Luis De Funes-féle csendőrőrs előtt. De mi az érdekes egy ilyen tesztvezetésben?
A Focus II. öreg motoros már, de kívül nekem még mindig nagyon tetszik: Murat Güler öt éve finom, időtálló formát alkotott. Mai receptorokkal érzékelve az autó már nem is érződik olyan nehézkes ökörnek, mint a megjelenésekor, mert persze közben nőtt a többi autó. A belseje is jó, bár az ajtókon a szürke műanyag betét a fekete műanyagok között már elég hjundájos. Már elnézést a Hyundai-tól, mert már ők se nagyon követnek el ilyen hibákat.
Vezetni változatlanul jó, de a Ford nem akarja kivárni a pár hónapos marketing-vákuumot, ami az új Astra dicsőséges menetelésének kezdete és a Focus III. detroiti bemutatója között van, csinálnak hát egy jó kis premiert az Econetic Focus-nak. A prezentációt Daniel Kok, a start-stop rendszer globális felelőse tartja, így nyilván ugyanő adta ki a feladatot valamelyik fordos újoncnak, hogy az előadás fenntartható fejlődésről szóló részéhez fotózzon már szélerőműveket, mert a karcsú oszlopokon pörgő fehér propellerek képe nélkül manapság már nincs autóbemutató. Szóval felelősség a környezetért.
A Ford például feleannyi vizet használ az autógyártáshoz most, mint nem emlékszem, mikor. Viszont 2006. és 2020. között 30%-kal fogják csökkenteni a Ford összesített CO-lábnyomát, bár nem tudom, hogy ez az autópalettára értendő-e, vagy a gyárak, autószalonok, vaskohók és a szállítási feladatok is benne vannak-e. Furcsa, de Kok tényleg úgy adja elő a motorfékes üzemmódban történő akkutöltést, mintha valami világújdonság lenne, bár az újságírók között mindig van valami új hús a színes életmód-magazinoktól, tehát akár be is következhet a mém örvendetes szaporodása.
A lényeg, hogy nincs zöldebb dolog, mint amikor nem használunk feleslegesen egy autót. Például az, amikor én éjjel kimegyek a Cougarral az M0-sra, hogy rotyogjak egy kicsit, meg próbálgassam a váltót és a Vanishing Point-motorhangot, miközben alkalmanként másfél centivel kerül balra a benzinszint-mutató – hát az nagyon nem zöld, lássuk be. Az örömautózás úgy általában nem zöld – hogy viszont akkor milyen színű a zöld ellentéte, azt nem tudnám megmondani, de a kék biztos nem. Nem megyünk tehát örömautózni, sőt, ha az autónkhoz a felesleges macera és vegzálás képe társul, hát szívesebben használjuk a közösségi közlekedést, valahányszor megtehetjük.
A Ford Econetic pedig a Honda Insighthoz hasonló ökoterrorral próbálja elvenni a kedvünk – na nem az autózástól általában, csak attól, hogy örömünk leljük benne. A kilométeróra kijelzője három kategóriában pontoz minket. Az egyik ikon a váltóhasználatot értékeli, váltókulissza a jele. A másik az előrelátást, amit két kuglibábu jelenít meg, persze távcsőnek van szánva, hiszen arra utal, hogy előrelátó módon idejében léptünk le a gázról, és általában sokat használjuk a motorféket.
Ennyi a szoftver.
Nem kívánt mellékhatás, hogy ha sok vezetőt sikerül megtéríteni az energiatakarékos vezetésnek, megfordul a trend, és egyre kevesebb lesz az udvarias sofőr. Az ökobunkó vezető ugyanis nem enged maga elé, hiszen lendületet veszít, nem áll meg a zebránál várakozó gyalogos előtt, szép is lenne, baszkikám, az két büntetőpont előrelátásból, szóval csak csörtet előre, mint egy vak orrszarvú, és tartja a lendületet, mindhalálig. Hiszen ha másként cselekszik, akkor az autó megbünteti.
Ja, a harmadik értékelési kategória az autópálya-menet, azt sajnos nem értettük, hogyan működik, hiszen egy autópályán megy az ember 130-cal, oszt' annyi. Telek kollégának viszont szűk 80 kilométer alatt sikerült megkapnia az autótól EKO-Champion kitüntetést, le is fényképezte a mobiljával, hátha nem hisszük el. Igaz, arról nem számolt be, hogy az autó hifirendszerén felcsendült-e automatikusan Greenpeace himnuszának híres kezdősora, a Halál minden buzi autóversenyzőre.
A hardver legnagyobb dobása az alacsony feszességű FEAD, a generátor ékszíjtárcsájának szabadonfutója, ami miatt nem kell úgy megfeszíteni az ékszíjat, mint egyébként, hogy a motor hirtelen nyomatékváltozásai ne vezessenek kopáshoz. A laza ékszíj pedig üzemanyag-megtakarítást jelent, a Ford számításai szerint egy százaléknyit. Az ötfokozatú váltó áttételeit a 3-4-5. fokozatokban hosszabbra vették, így kisebb a fordulatszám, a zaj, és úgy lehet fogyasztást csökkenteni, hogy megspórolnak egy hatgangos váltót. És természetesen Michelin Energy Saver gumikat használnak, melyekkel újabban állítólag már fékezni is lehet.
A TDCi dízelt átdolgozták, újak az injektorok, a szívócső, a kipufogórendszerbe oxigénszenzor került és szériatartozék lett az adalékanyagot nem igénylő részecskeszűrő, aminek nem sokat tudtunk meg a működéséről. A karosszéria jobb aerodinamikája érdekében a Focus Econeticet elöl-hátul leültették (10 illetve 8 milliméterrel), az alsó légbeömlő szélét pedig takarólemezekkel burkolták. Meg a BP fejlesztett alacsony viszkozitású motorolajat. És persze van váltásra figyelmeztető zöld nyíl is, ami kizárólag a felfelé váltásra figyelmeztet, a köhögő-csörgő motorhang nem tűnik fel neki. Ettől a vezetési stílustól jellemzően úgyis a garanciaidő leteltével hullik szét a motor, miért is izgatná magát.
Maga a motor egyébként jó, ezzel a 109 lóerővel szépen lehet autózni, csak a 4,5 literes gyári vegyes fogyasztási adat nem lesz meg soha, így értelemszerűen a 99 grammos szénkibocsátás is irreális. De egyébként az 5,5-ös vegyes fogyasztás se rossz, tehát nincs a Focus Econetic-kel a világon semmi gond, csak hát manapság egy kisdízel keveset szokott fogyasztani. A BMW 318d stop-startos változatával például minden csészelevél-gyűjtögetés nélkül is elvoltam városban 5,5 liter gázolajjal. Na bumm.
Az igazán szomorú, vagy inkább érthetetlen nem az, hogy a Focus Econetic minden emberi számítás szerint képtelen lesz tartani a gyári fogyasztási adatokat, ahogy természetesen az emissziósakat sem. Hanem az ára. Egy 1,6-os kisdízel nagyobb autót is elvonszolt már, hát nem csoda, hogy simán megbirkózik egy Focus-szal is. Az is tiszta sor, hogy egy 1,6-os turbódízel keveset fog fogyasztani. Néhány apró trükkel esetleg még kevesebbet. Lelki terrorral meg szinte borítékolni lehet a sikert – nem az elsöprő fajtából persze, de a fogyasztás lefaragásában minden csepp számít.
Na de a hírek szerint körülbelül háromszázezer forint lesz az Econetic verzió felára. Ebben a Start-Stop rendszer miatt van egy erősebb indítómotor. Nem plusz egy indítómotor, csak egy erősebb, strapabíróbb. Mennyi annak a pluszköltsége? Harmincezer? Van még a kiegészítő akkumulátor, arra mennyit szánjunk, hangsúlyozottan beszerzési áron, de azért bőven számolva? Húsz? Aztán a szabadonfutó ékszíjtárcsa, arra mennyit ajánlunk meg? Tízezerből még egyetlen darabot is bőven legyárt nekünk az esztergályos.
A számítógépes ökoterror-programra értelemszerűen nem bírok több költséget megszavazni, mint autónként tíz forint, de mondjuk, legyen ötezer, hogy hangozzon már az egész úgy, mint egy önkormányzati közbeszerzés. Aztán ott van még a két műanyag lap az autó alján, és azt hiszem, vége. Ez annyi mint, igen bőven, közbeszerzésesen számolva 65 ezer, felfelé kerekítve 100. Akkor pedig kicsit vastagon fogott a ceruza a Ford haszonkulcs-ügyosztályán, bár a Ford amúgy is az életképesebb cégek közül való: kívánom, hogy sikerüljön nekik rengeteg Econetic eladása. Nekem kicsit sikerült elvenni a kedvem az autózástól, ennyivel is zöldebb hely lett a Föld bolygó.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
További cikkeink
