Nekem nagyon tetszik, amióta csak megpillantottam.
Csikós szerint
zavaros,
Winkler bizonytalan volt az új Laguna külsejét illetőleg, én azonban nagyon
határozott vagyok: a Laguna igenis szép, sportos, dinamikus és
kecses. Igaz, helyenként konzervatív, máshol formabontó, de nekem semmi
bajom az eklektikus stílussal, ha látom az összhangot.
A GT-t két krómozott kipufogó, jókora szoknya és 18-as alufelnik
teszik még kívánatosabbá. Egyedül a farrész von le valamit az
értékéből, de nem hátulnézetből, onnan semmi gond, a baj az
oldalnézettel van. Egy ideje minden kombit úgy alakítanak ki, hogy
a bumfordiságnak még csak a gyanúja se érhesse. Az
oldalablakok felső vonalát nagy ívben lekerekítik, hogy az autó
dinamizmust árasszon. A kombi Lagunánál nemcsak az ablakok íve, de
a tető is görbül, ráadásul a kelleténél valamivel
erőszakosabban. Ahogy oldalról nézegettem, a GT a
Brerát juttatta
eszembe, amely gyönyörű kupé, mégsem jár pont; ami egy sportos olasznak
jól áll, egy középkategóriás francia kombi esetében túlzás.
Ahogy kívül, a beltérben is összesen egy darab makulára
leltünk. Hátul kevés a hely. Természetesen relatíve, vagyis
a kategória többi autójához képest kevés, nem pedig egy
alsó-közepes vagy kisautóhoz viszonyítva, de ekkora kocsitól az ember
mind fej-, mind lábtér tekintetében többet várna. Minden más rendben
van, mit rendben van, egyenesen remek.
A Laguna utastere egyszerűen fenomenális, nem is tudom, hol kezdjem.
A GT felszereltséghez tartozó sportos ülések oldaltartására nem
lehet panasz, és nagyon jól is néznek ki, de nem ez hozott lázba, hanem
hogy soha életemben nem ültem még ennél kényelmesebben egyetlen autóban
sem. Az ülés az ülés, én legalábbis így gondolkoztam – eddig. Persze
van jobb és rosszabb, van sportos, kemény és komfortos, puha, de
a vége mindig ugyanaz: hosszú távon elfárad az ember dereka. Ezek
az ülések azonban kivételesek, mintha a tévé előtt terpeszkednénk
kedvenc fotelünkben.
A másik, ami szíven üti az embert, a felhasznált anyagok
minősége. Ahová csak nyúlunk, minden puha és finom, a sportkormány
fogása tökéletes. A dizájnt nagyon eltalálták, szép
a műszeregység, a középkonzol, a váltógomb, egyszóval
minden, és nem is bonyolították túl, minden egyszerűen kezelhető,
azonnal értelmezhető. A GT még alumíniumpedálokat is kapott.
Csúnya, egyenetlen illesztéseket, ijesztő hézagokat sehol sem látni,
a Laguna belső tere egyértelműen prémium kategóriásnak hat.
Amikor arról volt szó, hogy én viszem el a tesztautót, teljes
közönyösséggel fogadtam. Közönyösségem azonban abban a pillanatban
elszállt, ahogy belehuppantam a kényelmes ülésbe, és megláttam ezt
a pazar utasteret. Ilyen pozitív benyomások után kicsit félve
indítottam el a motort, nem tudtam, nem illan-e el rögtön
a jókedvem.
Kár volt aggódnom. A GT-ben lévő dízelmotor 180 lóerős,
maximális nyomatéka 400 Nm. Ha nem tudtam volna, hogy kétliteres, simán
elhiszem, hogy 2,5-ös, olyan dinamikával mozgatja az autót.
A Laguna 8,7 másodperc alatt százon van, még autópálya-tempónál is
fickós, simán lehet vele előzni bármilyen szituációban, ráadásul még
erőltetett menetben is 10 liter alatt maradt a fogyasztása; mégsem
ez benne a legjobb, hanem hogy csöndes.
A GT dízelmotorjának alig van hangja, írhatnám, de nem lenne igaz.
Ha lehúzzuk az ablakot, hallhatjuk, hogy zakatol a dízel,
egyáltalán nem csöndesebb, mint a vetélytársaké. Ha azonban zárva
az ablak, az utastérbe még a legerőteljesebb gyorsításkor is alig
jut némi motorzaj, olyan jó a hangszigetelés. Nagy tempónál
a téli gumik surrogása hangosabb, mint a háromezren forgó
dízel hangja. Nincs rosszabb a kerregésnél, vitathatatlanul jár
a pluszpont.
A motorhoz csatlakozó hatfokozatú váltó is jó: gyors is, pontos is.
Mentem a kocsival kicsit keményebben, jól viseli a hirtelen
váltásokat, visszafelé is remekül veszi a fokozatokat. Nem olyan,
mint egy-két japán autó váltója, hogy szinte elélvezünk minden
kapcsolásnál, de ugyanolyan jól használható, mint azok. Nem gondoltam
volna, hogy ekkora meglepetést tud okozni egy középkategóriás francia
kombi, és akkor a futóműről még nem is beszéltünk.
A Renault a Laguna alá megtervezte a tökéletes futóművet.
Egyszerű, ezért vélhetően olcsó, mégis pontos, kényelmes és sportos
egyszerre. Kívánhatunk ennél többet? A négykerék-kormányzásnak
hála a GT kis körön fordul, a gyors kanyarokban pedig jobban
kapaszkodik. Az előbbi jelenség oka, hogy 60 km/h-s sebesség alatt
a hátsó kerekek az elsőkkel ellentétes irányba fordulnak el
valamelyest – gyors kanyarokban természetesen pont az ellenkezője
történik, tehát ilyenkor mind a négy kerék egy irányba fordul.
Egy tapasztalatlan vezetőnek talán fel sem tűnik mindez, de
a kényelmet, puhaságot mindenki élvezi. Megdöbbentő, hogy ilyen
kanyarsebesség és 18-as felnik mellett a Laguna mennyire
komfortos, milyen jól csillapítja az útegyenetlenségeket.
A teszthét alatt egyetlenegyszer sem ütöttek fel a felnik,
pedig a budapesti utakon lett volna rá lehetőség bőven.
Egy középkategóriás kombitól, még ha sportosított is, nem várhatunk
csodát – a GT természetesen nem versenyautó. A dízeltől
idegen a közvetlen gázreakció, és a kormány, ha mégoly pontos
is, nem ad annyi információt az útról, mint egy igazi sportkocsi
esetében. A tesztautóval ennek ellenére nagyon kellemes volt az
autózás, egyszer-kétszer nem tudtam megállni, szabadjára eresztettem,
és meg kell mondanom, sokkal jobban élveztem az autózást, mint azt
valaha is gondoltam volna.
Ha olyan nyalánkságokat is szóba hozok, mint a kétzónás klíma,
a két tetőablak vagy a kulcs nélküli rendszer – mely magától
bezárja az ajtókat, ha a kártya néhány méterre eltávolodik az
autótól –, szinte látom a japán és német autók elkötelezett híveit
meginogni hitükben. Segítek gondolkodni. A tesztelt modell alapára
8,5 millió, de most akciós válságáron 7,7-ért el lehet hozni.
A 150 lovas 2,2-es dízel Accord Tourer Executive és a szintén
2,2-es, 175 lovas Mondeo Ghia – itt még van két magasabb felszereltségi
szint – ugyanennyibe kerül. A 170 lovas Passat Variant Trendline
2.0 CR TDi – szintén két magasabb felszereltségi szint van még – 8,2,
a 185 lovas Mazda6 CD 185 GT ára 8,85 millió forint.
Egyetlen infót tartottam vissza eddig, a csomagtartó méretéről
nem esett még szó. A szedán 430 literes raktere a kombi
esetében 508-ra nőtt – ez az érték természetesen nem tetőig, csak
a fedőlapig értendő –, vagyis jó nagy lett. Ezen a ponton
kicsit gondolkodóba estem. Mi lett volna, ha a csomagtartó ötven
literrel kisebb? Semmi, már ami a csomagteret illeti, hiszen még
így is épp elég nagy lett volna. A hátsó utasok lábának azonban
sokkal több hely jutott volna. Abba már bele sem merek gondolni, mi
lett volna, ha a tervezők nem túlzott lelkesedéssel oldják meg
a feladatukat, és nem rajzolnak egy már-már hisztérikusan sportos
autót a papírra. Akkor talán szebb is lett volna, a fejtér is
nagyobb lett volna, és a Renault megalkotta volna a kategória
legjobb autóját. Így is majdnem sikerült.
További cikkeink
