Ellentmondásokkal súlyosan terhelt személyiség. Kívülről bunkó batár, ami giccsesebb, mint a romavillák Bánffyhunyadon, belül viszont már-már visszafogottan elegáns. Motorhangja gyönyörű, váltója egész jó, futóműve közben megrázóan feszes, kanyarban viszont dülöngél.

hirdetés

Ebből a szögből néz ki a legjobban. Vagy mégsem?

Belül csupa bőr és simaság, hátul kiesik
a rendszámtábla-világítás. Összességében nem jó autó, mégis van
magával ragadó stílusa és egyénisége, ami miatt reális alternatívája
egy benzines BMW-nek vagy Mercinek.

Mindenekelőtt tartozik egy coming outtal a Cadillac.
Nyilvánosan kell bevallania, és nem mellesleg bocsánatot kérnie a
BLS miatt. Be kell
vallania, hogy a BLS egy tüzes, ám felelőtlen, netán ittas éjszaka
eredménye, legszívesebben már elfelejtené, de ha már megfogant, muszáj
volt a nevére vennie, és igazából nem is akarták megtartani, csak
elítélik az abortuszt. Mert a Cadillac a
CTS-nél kezdődik,
valószínűleg az STS-sel folytatódik, és az
Escalade-del ér
véget, amíg nem sikerül egy még feltűnőbb, még bunkóbb autót
fejleszteniük.

Ebből a szögből jól néz ki. Talán

Mert a CTS egy autó. Nem jó autó, de egyéniséggel, stílussal
bíró jármű, amely alkalmas mindennapi kellemes használatra,
utazgatásra, dugózásra, villantásra. Külseje egy tahóé, de annyira,
hogy az ember inkább sorba áll az IKEA-parkolóban
a rokkanthelyért, mert más egyszerűen méltatlan ehhez
a megjelenéshez. Kívül szinte mindene giccses, túljátszott, az
amerikaiak mindenre rátettek egy lapáttal.

A fehér burába dugott függőleges LED-sorok hátul annyira
túljátszottak és annyira túlzóan giccsesek, hogy egy idő után elkezdtem
szeretni őket. Mert kicsit emlékeztetnek a régi szárnyas Caddykre,
minden kisfiú álmaira a hetvenes években. Bő kétéves lányom
ráadásul annyira beléjük szeretett, hogy egyik este két puszival küldte
aludni a hátsó lámpákat. Még jó, hogy mások nem látták.

Jóindulatú bálna. Vagy mégsem?

Az eleje sem különb: a baltával szabott fényszórók, az
agyonkrómozott hűtőrács, a túljátszott ködlámpafoglalat mind-mind
olyan részletességgel van túljátszva, hogy a végén még szépnek is
lehet látni. De a lényeg, nem Audi, nem BMW, nem Merci. Hanem
végre valami más. Egyesek szerint ráadásul elölről egy bugyután
mosolygó bálna. Mindenesetre egyéni, akár tetszik, akár nem. És még
arányos is. Fehérben meg elegáns.

Beülve a leghatározottabban autószerű járműben találja magát
a vezető, persze itt sem ellentmondások nélkül. Miközben tombol
a finom bőr és annak csodálatos illata, a középkonzol
a szokott amerikai gagyi. Az ajtót is finom bőr borítja, de
végigfut benne a kevlárutánzat. Persze a kevlárutánzat sokkal
szebb, mint a fautánzat, de akkor is csak egy csillogó
műanyagdarab a finom anyagok között. A fafetisiszták meg
rendelhetnek bele 225 500-ért igazi faborítást, ami nélkül egy Cadillac
félkarú óriás.

Szűknek tűnik, de nem annyira az

Ezen az ember gyorsan túlteszi magát, mert az egész rendben van.
Minden testre szabható, persze elektromosan, és bár széltében szűk az
autó, mindene annyira tág határok között állítható, hogy nem tudok
elképzelni testalkatot, amely ne tudna kényelmesen elhelyezkedni.
A műszerfal jól néz ki, a klímakezelés, ülésfűtés-,
szellőzésállítás pedig szerintem a legjobb megoldás
a középkonzol szélén, kétoldalt elhelyezett kis kijelzőkkel. Jó
helyen van, jól kezelhető, jól néz ki. Mi kell még?

Aztán következik az igazi szórakozás. A hifi tíz hangszórós
Bose, merevlemezes navigációval, 5.1-es hangzással, tv-vel, 8 colos,
érintőképernyős kijelzővel potom 757 400 forintért kötelező. Egyfelől
órákat is eltölt vele az ember, míg mindent testre szab, másrészt
tényleg annyira jól szól, hogy megéri rákölteni egy használt autó árát.
Mert ha az ember 13 milliós autót vesz, ezen spórolni olyan, mint
kihagyni a natúr franciát egy Jenna Jamesonnal töltött éjszakán.
Ráadásul vincsesztere van, nem kell DVD-t venni a frissítéshez,
tehát még akár az is elképzelhető, hogy a navigáció előbb vagy
utóbb, de megtalálja Pátyot. Vagy a Megyeri hidat.

Jó sok gomb, jó sok funkcióhoz

Az egyszerű ember persze eltölt vagy fél napot, míg kiigazodik
a gombokon, érintőképernyőn, kartámaszba tett USB-, AUX- és egyéb
csatlakozón, de ennyi pénzért ez a minimum. Az mégse járja, hogy
gondolatot is olvasson. Szóval minden van, ami kellhet, bár autóban
tévézni nekem olyan unatkozó, utasra váró nyugdíjastaxis-fíling, de hát
előfordulhat, hogy az ember csak úgy ül az autóban, és úgy érzi,
megőrül, ha nem tudja meg azonnal, hogyan énekel Tóth Lüszi.

Az autó áll

A gyerekek mindenesetre élvezték. A papának azonban az 5.1-es
hangzás jön be, amivel egyszerre értelmét nyerte a zenei DVD-k
létezése. Nézni ugyan menet közben nem lehet, de a hangja megy, és
például a Depeche Mode milánói koncertje egészen jól bír szólni,
mint nagyjából minden rendesen felvett és rögzített zenei DVD.

Erre a képre kattintva a sajtófotók galériájába jut

Szóval ezek a dolgok úgy rendben vannak, összeállnak egy
érdekes autóvá. Az elindulással sincs baj. A kisebbik, 2,8-as
motor elég. A hatfokozatú automata, amely annyira idegesítő volt
a BLS-ben, ebben az autóban működik. Nem
DSG és
vidéke, de kellemesen kezelhető vele a CTS. A gázzal jól
lehet befolyásolni a váltásokat, a motor hangja közben van,
de nem durva, hanem szép V6-os hang.

Ha odalép a sofőr, a váltó leszabályozás-közelig húzatja
a motort, ha közben felengedi, felváltogat szépen. A váltónak
van sportmódja is, amit nem gombbal kell aktiválni, hanem
a váltókart áthúzni a kézi kapcsolás síkjába. Ekkor kiírja
szépen, hogy sportmód, és váltogat, kicsit gyorsabban, kicsit később
fel, kicsit hamarabb vissza. A valódi manuális mód akkor jön el,
ha a tényleg váltunk föl-le. A szép, hogy erre egy rövid
ideig felvillanó feliraton kívül semmi nem utal. Egyszerű, okos
megoldás, persze nem eredeti.

Innen szerencsére kispórolták a giccset, teljesen normális

Okos megoldásból viszont amerikai bunkó létére egész sok van belőle.
Ennek legjobb példája a kulcs nélküli indítás távirányítója. Azt
ugyanis nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz benne felejteni.
A jármű addig dudál, ha magára hagyjuk a kulccsal
a kartámaszban vagy az ülés alatt, amíg még az agylágyulásban
hawaii-ozó amerikai nyugdíjas is észbe kap: hoppá elfelejtettem
valamit.

Azért ciki

A V6 és a klasszikus automata természetesen nem
a takarékosságról szól. Ezt jelzi már a komputer is. Míg az
átlagos autóknál tizedekben mér a pillanatnyi fogyasztásmérő,
a CTS csak az egész litereket ismeri. Úgyhogy néha rápillant az
egyszerű vezető, és látja, hogy kerek egész számok ugrálnak fölfelé.
Néha lefelé is, de az átmeneti jelenség. 57 literes pillanatnyi
fogyasztást látni nem ritka jelenség, annál ritkább amikor csak egy
számjegyet mutat. Lejtőn, motorféknél meg néha sík úton, egyenletes
60-70-es tempónál. Egyébként a fogyasztás tizenliteres. Városban
például simán és gátlástalanul 17, autóúton is teljes természetességgel
gurul le 11-12 liter. De most úgyis olcsó a benzin, mulattunk.

aaaaaaa

Amitől mégsem jó autó a Cadillac CTS, az a futómű. Kemény,
mint a fene, ráz az úthibákon, kanyarban meg az 1,8 tonna dől meg.
Ennél azért sokkal jobbak vannak manapság, hiába siklik jó úton, ahogy
luxusautótól elvárható. Egy másik, a jövőre nézve nem túl biztató
dolog, hogy egy néhány hónapos tesztautónak kiesik
a rendszámtábla-világítása. Ahogy a 378 literes csomagtartó
is inkább gáz a kategóriában, mint elfogadható. Egy
Lancia Deltának van
ekkora. Ráadásul pakolni sem könnyű, mert a nyílása szűk.

378 liter. Ebben a kategóriában 500 az elvárás

Szintén súlyos hátrány a motorválaszték: két V6-os benzines. Ez
a 2,8-as meg a nagyobb, a 3,6-os. Se V8, se dízel. Az
európai konkurencia ennél lényegesen erősebb, de még a közvetlen
alternatíva, a
Chrysler 300C is
többet tud. Náluk például van dízel. Meg kombi is, ami a CTS-ből
is lesz, de csak 2010 körül, ha a gazdasági világválság addigra
maga alá nem temeti a General Motorst úgy, ahogy van. Pedig
a kombiig igazán kitarthatnának.