Tessék Péter; VRRRRRUMMMMMM! Áhááááá, igenigenigen!!!
Orosz Péterrel és az SSR-el közösen megalkottuk az audiális
autóspornót.
Az SSR hangoskodik, a hallgatóság élvez, többnyire
sikítozva és röhögve. Egy héttel, a koponyámban még ma is
visszhangzó V8-as
Mustangok
után is nyugodtan mondhatom, közelről még nem hallottam ilyen
átkozottul jó motorhangot.
Az SSR tervezésekor
nemcsak a hangosztályon tomboltak a hormonok,
a vizuális részlegen is meggajdulhattak. A
TrailBlazer
alapjaira fellapátoltak egy csatornában talált, illegális növekedési
hormonoktól megnőtt, gülüszemű aranyhalat, és elnevezték Super Sport
Roadsternek.
Valami rendkívüli anyag foroghatott akkoriban
a dealereknél, mert a tervezők azt hitték, ez így egy
autó. Hát belenyomták a Vortec V8-at. A vartyogó pick-up
kabrió valahogy átcsúszott a pénzügyön, és 2004-ben,
a várakozásokat messze alulmúlva eladtak belőle 9000 darabot.
Pedig sokkal okosabb és praktikusabb, mint gondolnánk.
Az SSR Ed Welburn irányítása alatt készült, ahogy a
Pontiac Aztek
is. 2003 óta ő a GM Global Design vezetője,
gyanítom, a kinevezést nem az Aztéknak köszönheti.
A két autóban van más közös is, mindketten szerepelnek a Time
magazin
A valaha készült legrosszabb 50 autó listán. Az SSR-nek
a gyári hotrod ellentmondást hozták fel megbocsáthatatlan hibának
(az Aztéknak
Ssangyongokat is
felülmúló ocsmányságát), ez a szériában készülő egyediség engem
nem tud zavarni, sőt végre valaki kiengedte az utcára a konceptet,
halleluja!
Az SSR a negyvenes-ötvenes évek
Advanced Design pick-upjainak formájára épít, apró fényszórók, széles vigyor
és hatalmas domborulatok. Az SSR elején végigfutó, a lámpákat
kettészelő penge meghatározó motívum az összes, aktuális Chevrolet
modellen, a beltérben, az ajtón i megismétlődik.
A 2000-es Detroit Auto Show-n bemutatott
Chevrolet SSR konceptet
szerencsére nem túrták szét a gyártásra, ez volt az egyetlen
valóban forradalmi modell a Chevrolet 2003-as
American Revolution kampányában. Az SSR konceptet nagyon bölcsen éppen csak
műanyagosították egy kicsit, krómdíszei elpolimerizálódtak, kivéve az
állat, félkör alakú kilincset. Az szálcsiszolt fém. Hűvös. Csodás.
Valódi vasakat a kocsikra!
Az SSR Corvettek és egy Mustang után került gazdájához, Péterhez.
(ez egy ilyen nap volt, csak Péterek) Tudatos választás, mert
különleges kabrió, de könnyű beszállni és nagyon kényelmes. És tényleg.
Péter festőművész és szobrász, az SSR platójára a művei is
simán felférnek, és a
karácsonyfát
sem kell nyitott tetővel hazarángatnia. A tetőt tervező
ASC
is jó munkát végzett, a valaha gyártott első pick-up kabriótető
gombnyomásra, húsz másodperc alatt az utasfülke mögötti vályúba
csúszik, nem foglal helyet sem a raklapból, sem az utastérből.
Az eltakarított tető nem hagy maga után fodros széleket, ronda
gumikat, az SSR
belső kidolgozása is eggyel jobb az amerikai autóktól megszokott
tejfölöspohár-műanyagoknál. Akad szép részlet is, a műszerfal
tövében és a két ülés között lefolyó, az autó színére fényezett
betét ragyogó ötlet, különösen egy színes autóban ütős, így feketével
a feketén elegáns. Valami elegáns egy amerikai autóban. Döbbenet,
mi?
A csodás kasztni óriási para vagy tíz percig. Péter nyugodtabb
volt, mint én, pedig egy szőke csaj és egy kócos pasi lépett le
a kocsijával.
„És akkor most mi legyen?” – kérdezte, amikor már kaptunk inni,
és talán az is kiderült, nem vagyunk elmebetegek. „Hát, ööö elvinnénk
a kocsid egy órácskára.” „Itt a kulcs.” És visszament
a házba.
Mert az SSR két méter széles. Ebből fél-fél méter a két
vaddisznó kerékjáratiív-kiszélesítés, a bal belátható, a jobb
nyilván nem. Mindegy, a tíz perc eltelt, főleg az álló motor
bőgetésével, utána már ráéreztem az őrült arányokra, csak egyszer
hallottam a jobb egyről, Pétertől (Orosz) hogy „fééé...’.
„Most akkor fééék vagy fééélsz?” „Nem, nem, semmi.”
Az SSR nem csak két méter széles, de több mint két tonnát nyom:
nehezebb az alapokat szolgáltató, négykerék-meghajtású
TrailBlazernél. Ezért kell bele a Chevrolet SUV motorja.
2005-ben ezt az 5,3-as, 300 lóerős V8-ast cserélték
a sportkocsimotorok-polc 390 lóerős V8-asára, amit a
Corvettbe is
használnak, az SSR akkor kapta az opcionális, hatfokozatú kéziváltót
is, a 2003-as tesztautó szigorúan csak négyfokozatú automatával
jött ki, manuális funkció nélkül. A 2006-ig gyártott SSR-ből
összesen 24 120 darab készült.
A V8 ezzel a váltóval, ebben a dögnehéz kasztniban
csodásan muzsikál. A 7,5 másodperces gyorsulás nem lenyűgöző, de
így is csak egy ellenfele akad a Szentendrei úton, rendszeresen
alulmarad
Norbi A8-asával
szemben, ami 150 kilóval könnyebb és 100 lóval erősebb. Senki más
ellen, pedig sok a kihívó, meséli Péter.
Az SSR első, 300 lovas szériáját sokat vádolják
alulmotorizáltsággal, de
épeszű ember ekkora elefánttal akkor sem akarna sportolni, ha
ezermillió lóerős lenne. Elhiszem én, hogy egy hotrodnak bivalyerősnek
kell lennie, de mi a fenének? Ezek a teherautó-szerkezetek az
első elszámolt kanyarban lehullanak az útról, cirkálni meg tökéletesen
elég a két tonnára kimért 300 ló. A mókásan magas súlypontú,
hátsókerék-hajtású, létravázas kisteherkabrióból így is kihoztak valami
jót.
Az SSR a hagyományos merev tengelyt kapta hátulra, mi mást? Ezt
a merev tengelyt az amerikás multilinkkel (a merevség összesen
négy lengőkarral megtámogatva) tették kulturáltabbá, ami
nem tévesztendő össze a tisztességes, európai multilinkkel.
Ettől még az SSR állati kényelmes és nagyon jól vezethető,
egyértelműen SUV-os érzetű autó, fő a tespedés, csak semmi
kanyarvadászat. A négy tárcsafék jól adagolható és hatékony, az
ABS szériatartozék. Egy direkt kényelmesre hangolt kabrió, aminek
a külseje is ezt sugallja.
A teherautó-alapok praktikuma az SSR-ben korlátozottan
jelentezik, a vontatmány súlya egy tonnára korlátozva,
(vonóhorgot, erre?) terhelhetősége 600 kiló. Húzni-vonni van épp
elég másik Chevrolet modell, a fogyasztása meg ennek is épp elég
erős: átlagban olyan 30 liter körül.
Az SSR kellemesen szórakoztatni és pihentetni akar. Az ülések
legalább olyan barátságosak, mint a futómű, az 1200 közelében
rotyogó V8 alaphangja megfelelő háttérzajt biztosít, ha a Bose
hifi unalmassá válna.
Semmi birkózás, kínlódás, kényelmetlenség, a szervokormányt
is az autó tömeges puhaságához igazították. Egyetlen bosszantó hiba: az
elektromosan állítható ülések gombjaihoz csak nyitott ajtóval lehet
hozzáférni.
„Mit gondolsz, hány kiló?” – kérdezte tőlem Péter (Orosz) az első
ötven méter végén. „Két és fél tonna” –tippeltem, rosszul (annyira nem,
mert kettőnkkel már majdnem annyi), de annyinak éreztem. Soknak.
Rengetegnek.
Egy gigantikus és nagyon barátságos jacuzziban utaztunk a forró
vízben, és a motorháztető alatt lustán pezsgő buborékok
pattogását hallgattuk.
Visszafelé gurulva elmegyünk egy család mellett,
a kiscsávó apuka nyakában integet, rövid rottyantással köszönünk
neki, cserébe óriási mosolyt kapunk.
Több ilyen értelmetlennek tűnő, mégis jól használható autó
kéne.
További cikkeink
