A ráncfelvarratlan elődöt annak idején azzal adtam vissza: józan, használható autó, jó dízelmotorral, aki mást nem vár el a családi kocsitól, annak jó választás lehet. Csak hát ott a piacon az elragadó Scénic! Az új, kicsinosított Zafira svájci próbaútján rám tört a déja vu: józan, használható autó, jó dízelmotorral. Csak hát ott van a piacon a Scénic mellett immár a C4 Picasso és a Mazda 5 is.
Sajnos rossz volt az első benyomás.
A zürichi reptér gyengén megvilágított parkolójában elsikkadtak az
ügyesen átrajzolt vonalak, a sokkal harmonikusabb, markánsabb arc,
az összetettebb far, a szebb fényszórók. Két dolgot vettem csak észre:
hogy milyen teherautósan laposan áll a kormány, és hogy milyen
kényelmetlenül domborodik alattam a vezetőülés.
De hát innen szép nyerni, és az új Zafira az új kis dízelmotorral
sokat is tett ezért a tesztúton. Ha nem kínozzuk, országúton, sztrádán
elképesztően csendes és kellően erős, a hatfokozatú váltóval a forgalom
– különösen a békés, szabálytisztelő svájci forgalom – tempója
könnyedén tartható. Padlógázra se lesz hangos a motor, csak csúf
vartyogásba fog, éppúgy, ahogy a nagytesó, a kétliteres dízel. Egyedül
emelkedőn (akár
kis emelkedőn is) elindulva
kívánna az ember több, sokkal több nyomatékot. Mert fáj, ahogy ég a
kuplung, fuldoklik a motor.
Ha már lendületben vagyunk, súlyosan klattyan a hatfokozatú váltó
karja – kilóg ugyan a lóláb, a szerkezet működése nyilván szándékosan,
mesterségesen nehezített, de a hatás így is imponáló. A vaskos
kormánykerék alatt a rásegítés is csekély,
a Zafira azt sugallja: nem affektáló francia, hebehurgya olasz, de
komoly német gép vagyok! A masszív váltó mellett már értelmet nyer
a lapos kormányszög is: ez kérem busz, a családi transzporter, apa elöl
nem élvezkedik, hanem dolgozik a családjáért.
Viszont sajnos
a futómű is inkább buszos, mint személyautós. A hirtelen
kormánymozdulatokat nem jól tolerálja, az ilyesmire válaszul ideges
billegésbe, hullámzásba fog. De minek is rángatnánk a kormányt egy
buszlimuzinban, inkább csak dőljünk hátra, játsszunk a rádióval és
élvezzük az utazást. Ez megy is azoknak, akik hátul ülnek. Apunak
kevésbé.
egyenes hátam. A döntőtárcsát meg nem lehet elérni
Az alapmodell deréktámaszos ülése szörnyű volt. Cseppet sem görbe,
világéletemben daliásan tartott hátam nem tudott felfeküdni a támlára,
akárhogy tekergettem a gerinctámasz kis gombját.
Mintha sámliról kéne vezetni. A támla nagy gombját is
tekergettem, persze, ami újabb káromkodásokra adott okot. Lehetetlenül
hátra tették, kézfejemet szűk résbe szorítva tudtam csak elérni.
És akkor ott van még a kellemetlen, végállásban nem maradó
elektronikus indexkar, a szintén elekronikus ablaktörlőkar, az
átgondolatlan, gombokkal és tekerentyűkkel és tekergethető gombokkal
ötletszerűen megszórt középkonzol, a nehezen átlátható logikájú
hifivel és gyári navigációval. Meg a mindössze egy, elérhetetlenül
mélyre süllyesztett pohártartó, a könyöklő alatt. Kár érte. És kár
Apuért.
Mert a család többsége alighanem örömmel megszavazza az új Zafirát.
Kompakt egyterűhöz mérten (az Astrára épül) nagyon tágas a hátsó
traktus,
nem reklámduma, tényleg elfér benne hét átlagos felnőtt. A
leghátsó ülések persze kemények és rövidek, de se a fej nem ver be a
tetőbe, se a térd a középső sor támlájába. És a Zafira hátsó részének
tervezésénél az Opel nagyon-nagyon figyelt a részletekre.
Bepattintható, szabadon áthelyezhető kampók kis síneken,
szatyroknak. A középső üléssor alá tolt, ott rögzített csomagháló. A
leghátsó sor övreteszeit nem egyszerűen csak lefedték egy
takarólemezzel, de ez a lemez felpattintás után áthajtható, a másik
oldalon is rögzíthető. A használaton kívüli övek csatja kis résbe
szorítható, hogy ne zörögjön.
Hanyag a gazdi, nem szorította be a csatokat? Akkor megfogja
őket egy kis mágnes, biztos, ami biztos.
És akkor a lényeg: a fészliftes változat ára. Az új, változó
vezérlésű
1,6-os benzinmotorral szerelt Essentia alapmodell 4,881 millió,
a kis dízel 110 lóerővel 5,671, 125-tel 5,746 millió forintba kerül. (A
többi modell árát még nem kaptuk meg az importőrtől.)
15 ló 75 ezerért?
Igen, jól hallották. Az erősebbnél alig olcsóbb gyengébbik dízel
nyilván más országoknak a mi, főleg lökettérfogatra épülő
sarcolásunktól eltérő, teljesítményalapon ítélkező adópolitikája miatt
készült (OK, van teljesítményadó is, de a nagy érvágások, a kötelező
biztosítás, a regadó köbcentire megy). Nálunk is csak azért
forgalmazzák (valószínűleg nem kell majd senkinek), hogy
ha van olyan cég, ahol a flottapolitikai megfontolások mondjuk 120
lónál húzná meg a határt, az Opel ne essen el megrendelésektől.
Nem röhög! Bizony létezik ilyesmi, egy cimborám épp várja a már
megrendelt 1,8-as benzines, még fészlift előtti céges Zafiráját. Ami
csak azért nem a takarékosabb, erősebb dízel, mert ennél a cégnél épp
1,8 liternél húzták meg a határt; eddig ugye csak 1,9-es dízel Zafira
létezett.
Barátom pozíciójához kombi Astra vagy Zafira jár, Astrához volt is
1,7-es dízel, de mivel három gyereke van, a nagyobbat kérte. Napi száz
kilométert ingázik Pestre, úgyhogy
tipikusan az az ember, akinél a dízelmotor felára hamar
megtérül. A munkáltatónak nem volt annyi esze, hogy erre
rájöjjön.
Hogy viszonyulnak a versenytársak a felfrissült Zafirához? A
Citroën a
C4 Picassót akciós
áron (ami azt jelenti, hogy ez az ára, hiszen a Citroën évek óta
fél-egymilliós permanens akciókkal lélektanozgat az árlistákban) 4,93
millió forinttól kínálja, ennyibe kerül a 127 lovas, 1,8-as benzines.
110 lóerős, 1,6-os dízellel 5,12, 138 lóerős, kétezres gázolajossal
5,97 millió az autó "akciós" ára.
A Mazda 5,6 millió forintért adja tolóajtós kis hétülésesének
110 lóerős dízelváltozatás, 5,7-ért az 1,8-as benzinest (ez valamiért
csak gazdagon felszerelt TX kivitelben létezik). A
Renault Grand Scénic pedig 1,6-os, 110 lóerős benzinmotorral 4,9, másfél literes,
106 lóerős dízellel 5,33 millió forinttól indul. Szóval a Zafira nem
olcsó.
Viszont önök szeretik. A Népítéletben a második generációs
Zafira 7,4 pontot kapott (ez az érték összegzi a szeretetet,
megbízhatóságot, teljesítményt, kényelmet) a tízből. A Mazda 5-ről,
C4 Picassóról még nincs elég ítéletünk egy felelősségteljes
átlagoláshoz, de ugyanennyire taksálják a tulajok az én
kategóriakedvencem, a második generációs
Scénic is.
Azért van olyan Zafira, amivel minden nap boldog tudnék lenni. Ez a
spórolós dízel maradhat (nem tol ugyan, mint a barom, de a számítógép
stabil 6,1-et írt ki fogyasztásra a sztrádán),
csak kéne alám egy rendes ülés, mondjuk az OPC-ből, a tetőn
pedig végigfuthatna a feláras panorámaablak a tárolódobozokkal. A kusza
gomberdővel meg majdcsak megbarátkoznék. Vagy vezetne Anya, én meg
hátul olvasgatnék.
További cikkeink
