A Corsa OPC tipikusan annak az esete, amikor elszánt
lakberendezővel, költséget nem kímélve, a legmodernebb divat szerint
terveztetjük meg az otthonunkat.
Tökéletes lesz - és élhetetlen. Ez így kicsit talán kacifántos,
mindjárt jobban kifejtem, mire gondolok. De előtte egy pillanatra
idézzük fel, mi ez a Corsa OPC nevű. Az
új Opel Corsát
mindannyian ismerjük, jól néz ki, jó vezetni, kicsinek látszik, mégis
óriási benne a hely, mellesleg pedig műszakilag nagyrészt megegyezik a
Fiat Grande Puntóval . Kiváló autó tehát. Vita nincs.
Az OPC felirat pedig mostanában ott áll minden vörösre hevített Opel
neve után, van ilyen Vectra,
Astra, Meriva,
Zafira, és most már Corsa is. Emez
elméletileg a régi Corsa GSi-k szellemi örököse, a gyakorlatban
viszont rövidesen, még a frankfurti szalonon megjelenik az új GSi,
kevesebb lóerővel, szolidabb megjelenéssel. Az OPC akkor meg inkább
olyan, mint a Ford Focusból az RS, a Corsa GSi pedig arányítva a
Focus ST-nek
felel majd meg.
Célközönségét tekintve viszont az OPC és a GSi
egyazon társaságnak szól. Azoknak, akik régesrég a GSi-t vették
volna. Márpedig a régesrégi Corsa GSi-k egyik fő tulajdonságaként
azt jegyezhetjük le, hogy röviddel a garancia lejárta után (akkoriban
ez hamar ment) mindenféle légterelőket, sportosabb kerekeket, hangos
kipufogót, a szánalmastól a vérprofi melóig terjedő motortuningot
kaptak. A régi Corsa GSi kiváló
D&W próbabábu volt. A D&W
kapcsán itt most szíveskedjenek nem germán női mellekre gondolni. Hanem
mondjuk morcos Corsa-fényszórószemöldökökre.
A huszonegyedik században az a jó, hogy nem kell megvenni a D&W
katalógust, zsírosra lapozgatni, darabonként megrendelni a forróbbnál
forróbb alkatrészeket. Most már egyenesen a gyártól is megvehető a
déundvésített kis-Opel, háromszögletű mindennel. Ebbe beleesik a
kipufogó, a tükörtartó, a hűtőmaszkminta, az első ködlámpák. És
járnak még hozzá metálkék légbefúvók és alsó fardiffúzor is, mint a
Ferrarikon. Ebben az egészben az a rossz, hogy D&W katalógus híján
lemaradunk a
német mellek
legjobbjairól.
Bár a túlcsicsázós tuninghullám leáldozóban van, hiszen manapság a
simítás a divat, a pajkosítás mégis jót tesz a Corsának:
ebben még a legkisebb himbilimbivel sem vall szégyent semmilyen
diszkóhuszár. Kockás zakós, zöld kötött mellényes egyetemi tanárok
kíméljenek jeligére, ezt érdemes hozzátenni a majdani
használthirdetéshez.
Persze az aljavágott kormány, ívének tetején a középállást jelző kék
bőrbetéttel, a vak fékhűtőrostélyok, a 18 colos kerekek a 225/35-ös
Continental SportContact gumikkal
már a béna német viccek mezsgyéjére eveznek. A metálkék szín
azonban nagyon ott van, miként a Recaro ülések is, a kipufogót meg
sikerült úgy hangolni, hogy a zajnormák közé szorítva is maradjon benne
sportos brummogás. Turbómotortól e téren nem várhatunk sokat, a
gázkoncert moraját mindig benyeli a feltöltő.
A sajtómappás infók egészen csodás dolgokról mesélnek. A motor
1,6-os, turbós, töltőlevegő-hűtős, 192 lóerőt tud 5850-es fordulaton, a
legnagyobb nyomatéka 230 Nm, ami túltöltéssel másodpercekre
266 Nm-re is felmehet. Mindehhez 1255 kilós tömeg - káprázat. Még
szebb, hogy az Opel állítása szerint az OPC-t
nem utólag vakarászták sportkocsivá, ahogy azt már csak a forró
ferde hátúakkal szokás, hanem a gyökerektől eleve OPC-nek
tervezték. Ennek ellenére maradt benne az a futómű, ami a világ
kisautóinak 99 százalékában szenved: elöl a jó öreg MacPherson, hátul
az elsősorban pofátlanul olcsón előállítható, másodsorban egészen jó
úttartást adó, harmadrészt viszont bukkanós kanyarokban esetlenül odébb
ugráló, csatolt lengőkaros rendszer.
Sebaj, elöl 12, hátul 19 millimétert megültették, keményebb
rugókat és lengéscsillapítókat, merevebb keresztstabilizátort szereltek
be. Amint tudjuk: a leggyengébb rendszerű futóművel is csodákat lehet
tenni a rugóút kvázi megszüntetésével, lásd Ford Mustang,
Toyota Corolla AE86...
Aztán a fékek is elképesztőek, elöl 308, hátul 264 milliméteresek
a tárcsák. Áthangolták a menetstabilizálót az alap-Corsákhoz képest,
ezért az OPC később pánikol, előtte még hagyja kicsit ralipilótáskodni
a mégoly beszari amatőrt is. Csak támogatni tudjuk ezt a hozzáállást.
Biztonság és élvezet egyszerre - akár az ultra thin
Durex.
No, meg az sem utolsó dolog, hogy a Corsa OPC menettulajdonságait
isteni képességű profik hangolgatták szorgosan a Nürburgringen.
Hogy aztán az autó ugyanott
körrekordot állítson fel kategóriájában Manuel Reuterrel a volánja
mögött. A 8 perc 47,99 másodperces mérés elképesztő egy tömegautótól,
ám ha végignézzük a Corsa OPC paramétereit, nincs okunk meglepődni. A
hozzá legközelebb eső forró mini a
RenaultSport Clio 197 , amit minden menetteljesítményében leüt.
A
Fiesta ST, a
Mini Cooper S, a
Peugeot 207 RC a partvonalról nézi az Opel–Renault-meccset, oda se tud
szagolni a játékhoz. A maga szemétdombján a Corsa OPC a király, sokkal
inkább, mint az Astra, vagy pláne a vetélytárs nélküli Meriva és Zafira
OPC a nemlétező sajátján. Az Opel tehát becsületes szorgalommal,
küldetéstudattól vezérelve
megépítette a világ eddigi legjobb mini forró ferdehátúját.
Elméletben. Gyakorlatban más a helyzet. Ezzel visszatértünk a
lakberendező tervezte otthonhoz. Ami, ugyebár, lakhatatlan. Ugyanez
autóban a Corsa OPC.
Amikor megkaptam, az első tíz kilométer alatt végig azt
számolgattam, hány napot, azon belül hány kilométert, még pontosabban
hány percet kell még végigkínlódnom benne. A feláras, 18 colos
kerekeken gördülő Opel Corsa OPC nem demszkybarát.
Írjanak bármit is mások a kényelmes rugózásáról, én konkrétan a
cipőmből halásztam ki a bal mellbimbómat, miután valami mániás
sugallattól hajtva a Thököly úton akartam megközelíteni Zugló felől a
Rákóczi utat.
De csak egészen durva úthibák hozzák elő a Corsa OPC-ből ezt a
gyilkolási hajlamot,
közepesen rossz úton egészen barátságos. Kellő körültekintés
nélkül az ember azt mondaná: feszes, sportos. Sajnos Budapest útjain
minden felújítás ellenére még mindig többségben vannak az egészen durva
úthibák, ami felhős fejezetekhez vezet a Corsa OPC és gazdája
viszonyában.
Idővel a rövidre méretezett rugóutakat meg lehet szokni, rájövünk,
hogyan lehet védekezni ellenük. Ha az ember jól megmarkolja a kormányt,
lábbal befeszít, és elemeli az ülepét a székből, az időben észrevett
gödrök krosszmotoros stílusban átvészelhetők. De legyen akár rögös,
akár sima az út,
szinte bármilyen városi tempót tartani kínszenvedés ezzel az
autóval.
A gázpedál késéssel, nem pontosan azt csinálja, amit a jobb láb
diktál. Megrágja a taposás üzenetét, tépelődik, majd cc-zi a motornak a
szándékot. Ami turbós, tehát - pláne ezen a kis fordulaton -
meglehetős kelletlenséggel reagál, viszont amikor igen, akkor
hatalmasat odacsap. Nagyjából 1500-ig egyáltalán nem történik
semmi, 2500-ig tart az ébredezés, a fölött meg jön a hipertér-ugrás. A
kuplungpedál is hosszan mozog, viszont a tapadási ponton gyorsan bekap,
a motorrögzítés minderre nincs felkészülve, ezért a gépészet hol
fullad, hol felbőg, javarészt inkább hánykolódik a kocsi orrában. Nem
kellemes, higgyék el.
Szolid sebességnél a kormány is steril, az egyébként precízen
kapcsolható, finom váltó meg olyan, mintha semmiféle mechanikai
folytatása nem lenne a karnak. Mint valami zseniálisan kivitelezett
Logitec-konzol, ha értik. A fékpedál pedig...
Gottfried Leibniz , a bináris kód feltalálója is büszke lenne rá, annyira
kizárólag ON-OFF.
Az esetlegesen viselkedő gázpedál, a durva bukkanókat triplán
megbosszuló futómű, a fás kuplung, a csak a 0-1 üzemmódokat ismerő fék
és a zsibbadt kormány meglehetősen
idegesítő rángásokhoz vezet városban, akár araszolunk, akár
andalgunk, akár lyukról lyukra lődözünk be. Aki a Corsa OPC-t sokat
használja a közigazgatási határokon belül, szereltessen be porral
oltót, mert egy gyengébb pillanatban a végén még felgyújtja.
Lakhatatlanság ezzel kipipálva, de hol a tökéletesség?
Országúton, autópályán, pláne
versenypályán. A Corsa OPC ilyen körülmények között istencsászár
- éljen a dedósszótár. Elég egy két számjegyű út, és a gonosz kis dög
átlényegül. A szerencsétlen kormány - egyébként "progressive variable
steering" a változó rásegítésű cucc neve - valamennyire magára talál,
és alkalmassá válik az ív pontos kijelölésére. Itt jól jön a bináris,
de fáradhatatlan fék, a csontkovácsért kiáltó futóműről kiderül, hogy
szívókorongokkal működik, a kocsi mozgása kellemes, halált megvető
kanyargásba hajszol.
Az ESP tényleg engedi a vigyorgást, erős gázelvételre - de tényleg
erősen kell csinálni! - elengedi kicsit a kocsi farát, a motor pedig
itt, középtájt elképesztő dolgokat művel.
Képzelje magát New Orleans-i lakosnak, amint avokádóültetés közben
elragadja a Katrina hurrikán. Lehet, hogy a turbó és az elektronika
miatt az OPC motorja közel sem ugrik úgy a gázpedál mozdításaira, mint
a RenaultSport Clio 197 szívómotorja, de ami ott középen történik, az
maga a titánolvasztó, sárgán izzó pokol. Nagyon jó.
Utazni is lehet vele. A dögszéles gumik persze durva aszfalton
zajosakká válnak, de a sok D&W aggatmány ellenére a kasznin
egyáltalán
nem süvít a szél, nagy sebességnél a motor is tűrhetően csendes
marad. A stabilitásról pedig nem is érdemes vitát nyitni, a Corsa
OPC nagyjából 350 km/h-ig biztonságos Autobahn-krúzer lenne, vagy hogy
is mondják ezt a németek. Kár, hogy a motorja csak 225-ig viszi.
Más tekintetben autónak nem olyan rossz. Például a helyrabló -
egyébként meg a legalsó helyzetben is furán magas ülőhelyzetet adó,
vékonydongájúakra méretezett - Recaro sportülések ellenére is simán van
elég hely hátul két közepes felnőttnek, használható (kétrekeszes)
csomagtartó is akad hátul, a kaszni pedig nagyjából zörejmentes. Nem
így a futómű, ami a már említett durva bukkanókon úgy panaszkodik, hogy
azt hisszük, menten kiesik. Mi a feláras 18-as kerékkel kaptuk a
tesztautót, ami tökéletesen mutatta be,
mennyire súlyos félreértés erre 18-as kereket rakni. Tessék
megelégedni a széria 17-essel, szintén elég jól néz ki, és már az is
túl sokat kér ettől a futóműtől.
Minimális különbséggel
ugyanaz az ár, mint az egyetlen igazi riválisnál, a RenaultSport
Clio 197-nél, azaz 5,6 millió forint. A Renault harmonikusabb,
sportosabb (zajok, közvetlenség, miegymás vonalán) jármű. De ha ott egy
jó, két számjegyű út, ne adj' isten, valami versenypálya, a Corsa OPC
homorúra kalapálja a Renault sírját. Csak városba ne akarjon vele menni
senki.







