Vártuk-vártuk, hogy megjöjjenek az új Mondeo tesztautók, de csak nem jöttek. Viszont egyre többet látni az utcán. Tudtuk, éreztük, hogy a nemzetközi bemutatóval felcsigázott olvasóink már remegve várják élményeinket a középkategória egyik legmeghatározóbb szereplőjének viselkedéséről magyar földön, és nem vártunk tovább.
DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/mondeo3x/.gdata/cikk/mondeo_kozos_001.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 310px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 200px;
margin-left: 10px;
width: 490px;
}
A
Ford Solymár mindjárt két
autóval is kedveskedett nekünk, kaptunk egy benzines kombit és egy
dízel szedánt.
Jaj, hazudok, dehogy szedánt, hiszen akár elődje, az új Mondeo
is három karosszériaformával készül, azaz a két lépcsőshátú
közül az egyik valójában ötajtós. Ilyen volt a mienk is.
Már az első benyomás is egyértelműen Ford, az egész autó
jellemző a Fordra. Ültem én öreg Fordban is, ott is így volt.
Mennyivel jobb a fék, mint az enyémben, akurvaéletbe, pedig
ott is gyári tárcsa, gyári betét, nem drága hozzá a gyári, minek
vegyek maszekot? És mégis.
A dízel ötajtós TREND
Formailag - szerintem - rendben van. Joggal lehet kihalófélben
lévő
Lagunához
hasonlítani, de határozottan modernebb, kívánatosabb, mint elődje.
Ugyanakkor nem ment el a barokkos túlzás felé, mint a
Passat, nem
maradt olyan mértéktartóan semmilyen, mint a
Vectra, és
nem olyan aránytalanul egzotikus, mint a
407. Szóval
nekem tetszik. Különösen a kis kopoltyú az oldalindexszel. Jó,
nyilvánvalóan
sportos BMW-kről
lopták, és természetesen az égvilágon semmilyen műszaki funkciója
nincs, de nagyon állat. A fényszórók viszont nem jöttek be: látszik,
hogy nagyot akartak ütni velük, és sötét fényezés mellett talán ütnének
is, de a világos tesztautókba csak szerényen beolvadtak.
(Kadarka ránéz a hátuljára.) Mintha Passat lenne! És mekkora
nagy csomagtartója van! Hú de szép nagy csomi! Az ülés meg gondolom
lehajtható, persze. És akkor még többet lehet berakni. Na ez, ezzel
a hócipőm tele van. Ez az egy, ami nem tetszik benne.
Ez a mankókerék, ez egy katasztrófa. Ha vidéken vagyok, és
ezzel kapok egy defektet, nem jöhetek, csak nyolcvannal - bár talán
százat is kibír, de akkor már instabillá válik az autó. Én az
enyémben próbálkoztam, hogy teszek bele teljes kereket, de nem fér
be, mert alatta van minden, emelő, kerékkulcs.
Belül sincs bajom a dizájnnal, friss, korszerű, mégis kellemesen
konzervatív. Szerintem
a Tervező jobban tudta, mit akar, mint a két nagy ellenfélnél, a
fészliftelt aktuális Vectránál és a Passatnál. Nem akar többnek
látszani, mint ami, ettől emberközeli. És irdatlan nagy. Szinte
elvesztem benne, elöl-hátul-csomagtérben egyaránt.
Hát igen,
ezt a rádiót meg kéne tanulni kezelni. Az enyémben is gyári
van, szintén a hatezres, de valahogy máshogy néz ki. De nagyon meg
vagyok elégedve vele, olyan tökéletes, hogy az nem igaz.
Csótánytól a Lagunáig
1993-ban senkit sem vert le a lábáról a Mondeo külseje, nem
ezért lett '94-ben az Év Autója. A kilencvenes évek elején
a középkategória szedánjai majdnem mind így néztek ki, a
626-os Mazdától a Renault Lagunáig. A minden élt elpusztító
divat gömbölyített tepsifazonja, az érdektelen fenék és a bordó
fényezés felülreprezentáltsága kötelező volt, a nem
kifejezetten rétegmodellnek szánt Mondeo (még a neve is Világot
jelent) sem menekülhetett.
1997-ben jobbra fordult a Mondeo sorsa, megkapta az
Amerika Kapitány -maszkot és vele egy kis karaktert az
arcára. Ráadásul ez a fazon jól mozdul a semmitmondó első
generáció organikus hullámvonalaitól az 1996-ban
Jack Telnacknek köszönhetően a Kára ráeresztett
New Edge
felé, de azt sohasem éri el. A szemöldökét összevonó, de
jóságos szuperhős szeme sarkának hirtelen elvágott íve és a
hátsó hólyaglámpák körvonalának illesztésbe fojtása annyit
mutat a vagdalkozó vonalakra épülő új irányból, amit még
mindenki ért és senki sem botránkozik meg. A köpködést így az
1998-ban bemutatott Focus kapta a szemei közé.
2000-ben újrarajzolták, a fényszórókat ráadásul
New Edge módra, magyarul átkopizták a Focusét. De a
hátsó lámpák jók lettek, az előző széria hólyagjait
háromszögekké keményítették fel. A kompakt Focus mozgalmas
felületei viszont a nagy testen sokkal laposabbak,
elhomályosodnak, de a célnak végülis
megfelel a kasztni.
A facelift egy könnyű karácsonyfadíszítés volt, egy kis króm
és csicsás hátsó lámpák segítségével.
Ezek után egy kicsit azért vártam az új Mondeót. Amikor
megláttam
Daniel Craiggel , nem is
esett le , csak hogy ez nem a megszokott James Bond-jármű,
mi ez?
A középkategóriás szedánok külsején többet dolgoznak a
marketingesek, mint a formatervezők, de az már túlzás, hogy a
159-es Alfát leszámítva egyik unalmasabb, mint a másik. Viszont
egy Avensisszel szemben még a Mondeónak is könnyű rajzversenyt
nyerni. Amikor szembejött az utcán az első új Mondeó,
azért fordultam utána, mert de fura ez a Laguna. És
tényleg fura, legalábbis a vízszintesen elnyújtott, megbicsakló
felső élű fényszórók eltérnek a kategória trapézgyömöszölő és
-cicásító berögződéseitől. Innen nincs is tovább, középen egy
szép, fejlett szedánbunker, a hátsó lámpákban pedig mintha
továbbélne az előző generációk háromszöge, de ezt már csak a
rám is jellemző pozitivista hozzáállás mondatja.
Péter Anna
Csupán három apró, idegesítő hülyeség és egy máig
megválaszolatlan rejtély rontotta meg a harmóniát a Mondeóban. A
kormánykarima egy leheletnyivel vékonyabb az ideálisnál, az ablakemelő
kapcsolóihoz nehéz hozzáférni a hülye helyen lévő ajtóbehúzó fogantyú
miatt, a hamutartót, szivargyújtót rejtő fedél pedig nem könnyed
nyomással nyílik, ahogy adná magát, hanem macerás körömmel húzásra. A
nagy talány pedig, hogy mi a fenét akartak a két körbevágott kis
blokkal a rádió két partján. Mindenki reflexből rájuk nyomott, ahogy
beült az autóba, és persze sosem történt semmi.
Jobb a fogása.
Az enyémen túl sima, túl finom a bőr, ezen durvább, ezt
jobban meg lehet fogni. Hú de fasza, jó az ülés, ezt szeretem, ami
ilyen kemény. Az Omega puhább volt, hét éve alatt teljesen kiültem.
Ez sokkal jobb.
Egyébként viszont nagyon praktikus, okos autó a Mondeo, még ez a
majdnem-alap is (a legbutább a Fordnál az Ambiente, aztán jön a Trend,
utána a Ghia, majd a Ghia Executive a kényelmeseknek, vagy a Titanium
és Titanium X a sportosaknak). Élek a gyanúperrel, hogy látunk majd
további kellemetlen tévéreklámokat, ahol
az új Ford is lenyomja IQ-ból az idióta pléhkutyát. A jól
használható, szépen szóló rádió, a motoros ülésemelés, az automata
lámpa, ablaktörlő természetes ebben az alapközeli autóban is, a
csomagtartóban is megtaláltam egyik kedvenc figyelmességemet, a kis
kampóval a kéderbe akasztható csomagtér-padlót, defekt esetére. Ami
viszont valóban elakasztotta a szavam egy pillanatra: ha megállunk,
rábökünk az ablakemelő gombjára, és levesszük a gyújtást, ki a kulcsot,
a legtöbb autó berekeszti az ablakfelhúzást. A Mondeo nem, hanem
rendesen befejezi a manővert.
Jó a könyöklő, az enyémben nem ilyen mély alatta a lyuk, ez
ötletes. Meg az én könyöklőm magasabb, ez kényelmesebb,
gondolom menet közben a Fordnál rájöhettek, hogy mit kéne.
Hoppá, még egyet mondok. Ez az ötletes: az ajtón itt ilyen a fogó,
az enyémbe meg bele kell nyúlni. Az utasok nem is egyszer
panaszkodtak, hogy nincs mibe kapaszkodni.
A 143 lóerős kétliteres dízelmotorral
egész jól mocorog. És meglepően stabil, forszírozott
kanyarokban, körforgalmi ráduplázásnál remekül érezni, milyen
szépen íven marad a kocsi. Sem az orra, sem a feneke nem akar kitörni -
kikapcsolt menetstabilizálóval sem. Jól eltalálták.
Nem tetszik a kesztyűtartó, kicsi. Az enyém jobb, nagyobb,
sokkal nagyobb. És nincs benne hűtő, az Omegában jobb, a
sörösdobozt be lehetett tenni, és hidegen tartotta.
Remek a váltó, egész erős, bár kicsit zajos a motor, van hely a
családnak, cuccnak: tetszett az új ötajtós Mondeo a legnagyobb
dízellel.
Az ára is tolerálható. A 143 lovas dízel alapára 6 908 000
forint, egy hasonló, Comfortline felszereltségű 140 lóerős Passat
hétmillió alatt indul, a Vectra Elegance kivitelben 150 lóval
ugyancsak. Idővel, ha kicsit öregszik a Mondeo, bizonyára esik majd az
ár, és nemcsak jó autó, jó vétel is lesz a Ford.
A benzines kombi GHIA
A Mondeo szép, nagy új autó, de nem fogja meg a szemet. A kombi
pedig különösen nem.
A GHIA felszereltség kívülről kicsit segít rajta, az
oldalablakok vonalának alján futó krómcsík, a bonyolultabb hűtőmaszk,
és persze a kis címer a C-oszlopon mutatja, hogy itten valami nem
akármi megyen, kéremszépen.
Belül viszont kissé röhejes. A műfa mintha maga is feszengene
ebben a technokrata környezetben, a gömbölydedre formált Sony hifi is
idegenebbül hat az alapjában véve szögletes hatású autóban, mint a
Trend egyszerűbb fejegysége. És valamiért sokkal-sokkal jobban zörög az
egész autó, mint az ötajtós.
Húazannya, de jól néz ki! Erre elcserélném az enyémet szó
nélkül. Bár... Az enyém nem GHIA, de ami nekem kell, minden benne
van. Végülis én az utasokat megválogatni nem tudom. Azért ez a
bőrülés, nem biztos, hogy jó taxinak.
Hanem még mondok valamit: marha rossz a szivargyújtó, ahol
van az enyémben. Nem dohányzom, telefontöltőnek, navinak kell a
villany. Ez egy jobb dolog, hogy itt van. Ó, és milyen finoman
nyílik, de baba!
A csomagtér hatalmas, kényelmesen lehet benne heverészni. A
kárpit alatt egy sokrekeszes műanyaglap figyel, középen itt is
mankókerékkel - de a kombinál már megvan a hely akár a teljes
pótkeréknek is.
Ez a sok rekesz, ez nagyon jó. Oda tudnám tenni a vontatókötelet,
indítókábelt, szütyőimet, kis cuccaimat, számlatömbömet, ezt a nagyot,
meg ide is tudnék pakolni. Ez már ötletesebb, mint az enyém.
Kétliteres,
145 lóerős motor; épp csak elég a pont másfél tonnás kasztnihoz.
Szépen szól, sokáig és örömmel pörög (hétezernél jön a leszabályzás),
de harmadikban irgalmatlan sokáig tart egy teljes kihúzatás. Amikor
minden a motor ellen dolgozik (nagy tempó, sok utas, emelkedő), szinte
hallom, ahogy azt mormolja: bárcsak dízel lennék! 120-nál ötösben bőven
háromezer felett forog. És Mondeo van 110 lóerős 1,6-ossal is,
tilcsákbe!
Érdekes, de
a sokkal jobban felszerelt, nagyobb teljesítményű kombi alig
drágább, mint az ötajtós alap gázolajos. 7 120 000 a 145
lovas kombi GHIA ára - persze ebbe többet kell tankolni. És mindig
fanyalogva, hogy mire ment el a sok benzin: az autó 11,2 litert evett a
tesztúton, kis város, kis országút, sok padló mellett, miközben a
dinamikusabb dízel 7,2-t.
(Észreveszi a B-oszlopba épített hátsó szellőzőket): Az előző
típusban ilyen nincs, a dzsíában sincs. Az Omegámban volt hátul
fűtés és hűtés, ebben a mostaniban nincs. Jól néz ki. És
a fejtámlák, ez is meg van oldva, hogy le van ültetve. Az
enyémben csak a középső ültethető le, nem lehet kilátni.
A kombi a másik kocsinál lényegesen
puhányabb karakter, érzéketlen, túl könnyű kormánnyal, pontatlan
váltóval. Így is szépen viselkedik az úton, de közel nem nyújt
olyan intenzív élményt, mint a dízel.
Pártatlan szakértői vélemény
Úgy tűnik,
a mondeósokat általában nem érdeklik az autók. Többet is
felhajtottunk a kifutó modell tulajdonosai közül, de senki nem volt
hajlandó kiugrani Solymárra, hogy kipróbálja az utódot és elmondja róla
a véleményét. Na mindegy, ez van: sok férfi életében eljön a pillanat,
amikor már csak pénzért tudja megvásárolni azt a szolgáltatást,
amelyhez korábban ingyen is könnyedén hozzájutott. Mi is előkészítettük
a bugyellárist.
És hívtunk egy taxit, pár éves Mondeót, közlékeny tulajjal. Olyat,
amilyennel Winkler is találkozott a
bemutatóra menet.
Azaz hívtunk volna. A 06-1-xxx-xxxx kombinációban az x-et sorba
behelyettesítettük egyjegyű számokkal, de
egyetlen nagy taxitársaság flottájában sem akadt vállalkozó kedvű
fuvaros. Pedig elmondtuk a diszpécsernek, hogy nem a tévének kell
majomkodni, meg hogy természetesen végig ketyeghet az óra, kifizetjük a
kolléga idejét, de hiába.
Végül kínunkban visszamentünk Budapestre, és a Budagyöngye áruház
félig-meddig hivatalos drosztnak számító parkolójában próbálkoztunk
újra. Állt is benn egy kombi Mondeo, de a tulaj elhárította
közeledésünket:
"fiúk, ott kezdődik, hogy nem ülök be más autójába".
De a kitartás meghozta gyümölcsét. A Budataxi diszpécsere
megadta egy kollégájuk telefonszámát, felhívtuk, egyeztettünk, és
Kadarka úr hamarosan befutott metálzöld kocsiján.
Kadarka harmincöt éve taxizik;
huszonegyes Volgával kezdtem, hazajöttünk vele vidékről három
hengerrel. Utána a Volán taxinál Polskik voltak, kormányváltósak. Utána
jöttek szép lassan a Zsigulik, Daciák, aztán jött a maszek világ.
Most egy
kettő és fél éves kombi Mondeóval dolgozik, és még egy darabig nem
cseréli le, amíg ketyeg a lízing, addig ennek menni kell, a
kollégáknál nem ritka a három-négyszázezer kilométert futott Mondeo
sem.
Különben megy is a 130 lovas dízel:
egyetlenegy ellenfelet ismerek, akitől félnem kell: a traffipax.
Megy, mint a golyó. Szuper a gép, tényleg szuper. Voltak már
kisebb problémáim vele, de még olyan hiba nem volt, ami érintett volna
zsebre. Pedig már belenyomtam százharminchétezer kilométert. És jó a
fogyasztása, egy szót nem szólok. Megy a légkondi, télen fűtök, ennek
ellenére hét-hét kettő fölé nem tudok menni. Mentem én már vele
száznyolcvanat is, akkor se. Előtte Omegám volt. Jó volt az is, de
szívtam vele nagyon. A BMW motor volt benne, kettő-ötös dízel. Ha jó
volt, jó volt, de sokszor volt vele gondom. És azért az Omega nem ment
így, mint a Ford.
Hát persze hogy nem, hiszen a maga korában remek hathengeres, két és
fél literes dízel felett eljárt az idő, időközben beköszöntött a közös
nyomócsöves forradalom. Ami jelenleg is zajlik.
Megkértük Kadarkát, üljön át a mi szintén kétliteres, de immár
13 lóerővel erősebb dízelautónkba, mondja már meg, hogy megy az övéhez
képest.
Hú de fent fog még a kuplungja! Azért az enyém már lent fog.
Mennyi van benne? Hatezer kilométer? Semmi. Hogy áll a víz? Ó jó,
mehetünk. De szokatlan ez a fék még, meg minden szokatlan az
autóban.
Ugyanaz a típus és mégis máshogy kell kezelni. Na, már nem
jól csinálom, három helyett ötbe raktam. Hú, jobb a fék, mint az
enyémbe'. Jó a fékem, nagyon jó a fékem, de ebben jobb, nincs ezen
mit szépíteni.
Nem lehet, hogy szélesebb, mint az enyém? (De, majd' hét és fél
centivel!)
Egyértelműen, sokkal nagyobb, mint az enyém. Van benne hely, majdnem
akkora, sőt (kinyúl a jobb első ajtó felé)
, nagyobb, mint az Omega volt.
Jó, jól húz, pedig az enyémnek jobban merem nyomni. Na itt már
van egy dolog, ami egész más. Az enyém másodikban így nem veszi fel a
fordulatot, gondolom a turbó miatt. Itt nagyobb a nyomaték az autóban.
Váltója nagyon fasza, mint a vaj. Viszont szokatlan a
kilométeróra középen, hogy mindent így mutat (az LCD kijelző)
, szerintem jobban áttekinthető az én műszerfalam.
A motorja viszont hangos. Az enyém is hangos, minden
Mondeóé. Az Omegának, mikor még nagyon jó volt a motorja, alig
lehetett hallani. És ez az enyémnél nem csendesebb.
Hídefasza, ez igen, élvezet vezetni. Nem tudok róla rosszat
mondani, na. Jobb autó, mint az enyém. Elcserélném szőrében.
Azt elhiszem. Az új Mondeo
tényleg látványos fejlődés a - mellesleg szintén közkedvelt -
elődhöz képest. És hogy hol a helye a kategóriában? Ha megérkezik a
tesztautó, megmázsáljuk!
További cikkeink
