Szalagkorláton innen, rázókövön túl

hirdetés

A szalagkorlát mögött másik világ van

Hallottam olyan véleményeket, amiben kevesellték a 207-es
újdonságait az elődhöz képest. Valóban, a formája igen hasonló, nekem
mégis jobban tetszik. A 206-os tíz hosszú gyártási éve alatt kifulladt,
a kezdeti barátságos mosolyom mostanra lehervadt, annyi van belőle. Ha
egy villanásnyi időnél több van a felismerésére, a részletekre, akkor
jó. Ellenkező esetben simán összekeverhetők, hiába a 10 centis
tengelytáv- és dupla ennyi hosszgyarapodás. Mivel a 206-os
sikertörténetet írt, túlzott merészségnek ítélték teljesen új autót
rajzolni. Inkább néhány részletet erősítettek fel, így a harsány
fényszóró-hűtőmaszk párosát, vagy a különálló testet képező tükröt.
Ehhez képest hátul szinte semmi változás.
Attól tartok, a 207-esnek nem adatik 10 éves modellciklus, ahhoz
túl divatos, de nem eléggé újító.

Fotózhatatlanul fekete

Bent először döbbenetes feketesége üt meg. A csúcsváltozat Féline
szériában ezzel a bőr-szövet kárpitozással készül.
Sehol egy vidám pasztellszín, fiatalos narancssárga, polgárpukkasztó
neonzöld, minden fekete. Kivéve a műszerek lapjait, amelyek
világítanak fehérségükkel. A körülöttük lévő krómkeret, illetve a
homorú üveglapjuk meg egyesen kiégeti a szemet, nem sikerült
leárnyékolni.

Egyszerűségében szép

Üvegtető depressziósoknak

A tető üvegből van, talán ezzel akarták ellensúlyozzák a gyászos
hangulatot. Kár, hogy verőfényben - félve a napszúrástól - be kell
húzni a rolót, ha pedig borongós-esős az idő, annak látványa megint nem
sokat javít az ember hangulatán.

Az viszont nagyon jó, hogy az elkeserítő trenddel szembefordulva az
ajtónál mélyen fut az övvonal. Elöl legalábbis kifejezetten. Már nem is
emlékszem, mikor láttam új autóból kinézve többet a járdán mellettem
gyaloglókból, mint nyaktól lefelé és deréktól fölfelé a törzsüket.
Ebből meg panoráma tárul elénk. Tudom, hogy a töréstesztek meg a
divatos "az én autóm az én váram" -szemlélet az oka, de ez is
megkapta a maximumot , mégis ki lehet belőle könyökölni a váll kificamítása
nélkül.

Csak a feliratról dől el, nem az elődje

Autentikus tartozék

Biztosan ennek is szerepe van a térérzet alakításában, mert
meglepődtem a hely nagyságán. Egyből megtaláltam a kényelmes pozíciót,
még a keskenynek látszó sportülések sem szorongattak, tán csak a
bal láb kunkorodik fel kissé a kerékjárati dobtól, de az is eggyel
nagyobb méretkategóriának megfelelően. Az ülés jól beállítható, a
kormány szintúgy; még szerencse, mert kissé nagyobbra sikerült, hogy
sportosnak mondhassam. Hátul viszont büntetés ülni. Magam mögött is,
pedig nem ülve nyalom a holdat. Fatális tévedésből három biztonsági
övet raktak ide, tényleg érthetetlen, amikor ketten is feszengenek.

A felszereltség bőséges, jár hozzá a dupla klíma,
kanyarfényszóró, villannyal behajtós külső, sötétedős belső tükör,
esőérzékelős ablaktörlő, automata fényszóró, tolatóradar,
keréknyomás-ellenőrző, alupedál, valódi fém váltógömb, mp3-as rádió, az
üvegtetőt és a félbőr sportülést már mondtam, a kipörgésgátlót meg majd
szidom lejjebb.

Harsány motívum, szörnyű drága lehet pótolni

Ólomkerekekkel és ólomversenyzővel is a hátsó a könnyebb

Az első néhány elindulásom keserves volt.
Gázt adtam, kicsit soknak tűnt, visszavettem, erre alapjáratig
ejtette a fordulatot, ekkor megint gáz, megint sok, és a
legrosszabb esetben harmadszorra is. Hangutánzó műszavakkal: vrömm ...
ööö ...wrömm ... öö ... wrömmmmm. Megszokható az elektromos gázpedál,
de azért azt hozzáteszem, általában nem lehet észrevenni, itt pedig
odafigyelni és tanulni kell.

Tudna ez többet is, lásd Mini Cooper S

Aztán belejöttem, és
élveztem a döbbenetesen alacsonyan érkező nagy nyomatékot
(240 Nm - 1400-tól!), a pörgéskészségét, és hogy alapjárattól
leszabályozásig (kb. 6500) mindenhol él. A prospektus szerint 8,1
másodperc alatt eléri a százat, és 210 km/h a maximális sebessége.
Utóbbit elhiszem, 200-ig volt szívem pörgetni, akkor úgy éreztem,
nagyon konyult már a nyomatékgörbe. A gyorsulása viszont szerényebb,
saját kilométerórája szerinti százhoz 8,7 kellett. A különbséget meg
tudom magyarázni: a kis és közepes fordulaton készséges váltó 5-6000
körül bármire hajlandó lenne, csak ne kelljen a következő fokozatot
vennie. Fogcsikorgatás, vad erő, és csak bemegy, de élvezhetetlen lesz
tőle a sportolás. Talán a 12 ezer megelőző kilométer sofőrjei az oka,
és az is elképzelhető, gyárilag így sikerült.

Szép tömör fém váltógomb.
Télen ráfagy a kéz, nyáron megperzselődik

Más oka is lenne, amiért a váltócserét forszíroznám. Nyomatékos
turbómotor, de jó, hogy nincs fölösleges hat fokozat, gondoltam, ahogy
megláttam. Igen ám, csak
olyan rövid az ötödik, hogy a 150-es autópályás tempó már soknak
tűnik a 4200-4300-as fordulat mellett. Megy persze gyorsabban is,
de elkezd bőgni, és kínosan sokat mutat a pillanatnyi
fogyasztás-indikátor. Kár, hogy nem kímélőbb a legfelső fokozat, akkor
biztosan szívesebben ajánlanám ingázásra, vidéken maradt szülők
rendszeres látogatására. Így viszont túlkíméltem, ötvennél ötödikben
csorogtam, és leadtam 8,6 literes átlagfogyasztással.

Takarékoskodtam

Mértem még nyomaték-rugalmasságot, 80-120 között negyedikben
6,9, 100-140 között ötödikben 9,2 másodperc kell. Ezek jó adatok,
mondhatom, imponálók, ha pl. a 220 lóerős Volvo C70-eshez hasonlítom,
azt mindkétszer másfél másodperccel veri. Mégsem voltam teljesen
elégedett. Miért? Nehéz, 12,5 mázsás a 207-es, és kikapcsolt
kipörgésgátlóval is csak egyesben nyikkantja meg jobban a kereket.
70-nél magától aktiválódik az ESP, és hiába lassulunk vissza, úgy
marad. Emiatt kelletlennek mutatja magát, nincs benne az a mámoros erő,
mint az előtte próbált
Corsa OPC-ben,
amelyik hármasban is boldogan füstölte le a futófelületet az
abroncsról. Persze az Opel 192 lóerős, és az ESP sem szórakozik velünk,
ha az offra pöccintettünk, azt parancsnak veszi, nem megfontolandó
tanácsnak.

Amikor még máshogy gondoltak a sportosságot

Itt az ideje a konkurenciához hasonlítani a 207 Féline-t.
Készítettünk egy táblázatot, amiben a kategóriatársak legerősebb
változatait soroljuk fel.

Kiderül, hogy
150 lóerővel, 210-es végsebességgel ebben a mezőnyben legfeljebb a
feltöltés nélkülieket lehet megverni. Az viszont megint ténykérdés,
hogy a vadabb adatokat 1-2 millióval drágábban mérik, tehát van
keresnivalója a Peugeot-nak is, csak nem valamelyik ringen vagy a
gyorsulási versenyen, hanem a sietős mindennapokon.

Jópofa, divatos, múlékony élmény

További tényező, hogy
a leírás szerint speciális futómű nem jár a csúcsmodellel, tehát
esetünkben a jó tapadást és a rossz utakon a brutális rázkódást a 17-es
felni és a peres gumi (205/45) okozta. Azért kételkedem kicsit, tényleg
jól lehetett vele kanyarodni, és valóban hatvannal pattogtam a
hepehupás másod-harmadrendű utakon. A fékkel sem volt gondom, igaz, fel
sem merült bennem, hogy versenypályán gyötörjem. A kormánymű sem
akadálya az ügyes vezetésnek, kivéve a furán nagy kormányt a
kezemben.

Nincs szerencséje velem a 207-esnek. Pedig tulajdonképpen szerettem,
végig jó érzéssel szálltam be és vezettem. De nem fájt, amikor ott
kellett hagyni.
Talán ha nem a Corsa OPC után tesztelem. Vagy nem emlékszem még
ilyen élénken az
Octavia RS-re, a nagy
dögre, ami mindig rohanni akart. Netán nem egy turbós Volvo következik
utána. Túl sok a ha, és túl jó a versenytársak kínálata. Kicsit
határozottabban kell leülni a tárgyalóasztalhoz a BMW illetékeseivel,
kinek milyen változatban szabad kihozni a közös motort.

267 liter, ami helyet elloptak a hátsó utastól, itt kárpótolnak érte