Ronda, ronda, ronda, ronda, ronda. Csúnya, brrrrrrrrr, ostoba, szánalmas. Mindenki ezt szajkózta. Többen ki is nevették. Többen engem is kinevettek, hogy ilyen autóval jelentem meg. Egyedül anyámnak tetszett. Neki elég, hogy új és nagy. Meg sem fordul a fejében, hogy egy drága, csillogó, vadiúj autó csúnya is lehet, könnyes szemmel nézte a büszke koreai szörnyeteget, nem is értette, miért kérem szüntelen, mondja el, milyennek látja.
Engem egy platós nem hoz lázba. Tőlem hasonlíthat akár Gregor Bernadettre vagy Pamela Andersonra, nem számít. Persze egy Ford-F150 Lightning azért érdekelne, és bevallom, az új Mitsubishi L200 is tetszik, de csak távolról, visszafogottan.
Tökéletesen érzelemmentesen vettem át a tesztautót, nem is nézegettem, csak használtam. Érdektelenségem ezúttal kapóra jött, hiszen így sokkal objektívebben tudtam hozzáállni. A pick-upokkal kialakított távolságtartó kapcsolatom az oka annak is, hogy a következő három-öt bekezdésben már nem az Actyon Sports fizimiskájáról lesz szó.
Ha Fábry Sándor lennék, valószínűleg oldalakon keresztül morfondírozgatnék jó ízűen az autó iszonyatos nevén, de mivel én csak egy kis Gyulavitéz vagyok, annyit mondok: agyrém. Nem Action, Actyon, és nem Sport, hanem Sports. Miért? MIÉRT? Ez így vagányabb, izgalmasabb, egyedibb, érdekesebb, szebb, jobb? Önök értik? ( A cikk megjelenése után néhány órával egy olvasó beküldte a megfejtést: Action + Youth = Actyon. Nem mintha ettől javult volna a helyzet.)
Megértem, hogy Bódi Sylvi ipszilonra cserélte az egyik i-betűjét és elhagyta a zét, de: Szilvi szép, Szilvi már sztár volt, amikor váltott, és Szilvi különleges, egy a rengeteg Szilvi közül. Ő Sylvi és kész, ehhez kétség sem férhet. De az Actyon Sports mit akar? Nem is szép, nem is sztár, nincs is több hasonló nevű rivális, akkor meg minek? Ez olyan, mintha Prince anno Prynce néven vetette volna magát a zenei életbe. Tökéletesen fölösleges húzás, a tehetség éppen elég volt, hogy a világ felfigyeljen.
A belső tér kifejezetten kulturált
No mindegy, egy autó neve talán még a kinézeténél is érdektelenebb, mélyedjünk el inkább a fontosabb részletekben. A belső tér elég jól néz ki. Tényleg. Nem kirobbanó, sőt nem is igazán érdekes, és - mivel egy Ssangyong távolról sem nevezhető prémium autónak - van benne egy csomó kemény műanyag, de kellemes, kulturált, és nem csak teherautó viszonylatban. A tesztautó természetesen tele volt extrákkal, így a Rácz kolléga által a bemutatón tapasztalt ordító olcsóságérzet ebből a kocsiból kimaradt, helyette volt bőrülés, meg digitális klíma, meg kormányról vezérelhető mindenféle.
Elöl nincs gond, kényelmesen lehet terpeszkedni, hátul azonban az autó külső méreteihez képest kevés a hely. A Sportsban kábé annyi hely van a hátsó sorban, mint egy alsóközepes kocsiban. Lehet, hogy annyi se. És nem is igazán kényelmes. A tetejébe a platója is kicsi. Mielőtt még nagyon elkámpicsorodnánk, váltsunk. Az új, felemelő téma nem lesz más, mint az Actyon Sports futóműve. Ennek az autónak ez a legerősebb pontja, ez az egyetlen olyan terület, ahol riválisai fölé emelkedhet. A hajtás olyan, amilyen: kapcsolható az összkerék, van felező, de diffizár nincs. Mindegy, építkezni vagy szörfözni bőven elég ennyi, Szibériába vagy a Himalájára meg úgysem akar senki elsangjongozni. A lényeg azonban nem ez.
A Sportsban nem lap-, hanem csavarrugós hátsó felfüggesztés van, és ezért kifejezetten kényelmes a riválisokhoz képest. Ha kényelmes teherautóra vágyik, csak ezt válassza! A tesztautó elég jól tolerálta az úthibákat. Mivel billegett, imbolygott, nem állíthatnám, hogy személyautósan viselkedett, de tény, hogy rugózási komfortja megközelítette a személyautókét.
Rácz kollégának a motor is tetszett, én azonban nem ájultam el tőle. Nem gyenge, bár manapság egy kétliteres turbódízel tudhatna többet 140 lóerőnél, de itt nem ez a lényeg; teherautóba bőven elég ekkora teljesítmény. Kétezer alatt halott, kábé négyezerig húz, aztán váltani kell, nincs mese. Mivel kicsi a tartomány, ahol a motor erejét jól hasznosíthatjuk, gyakorlatilag egyfolytában váltogatni kell, de ebben nincs semmi meglepő, a hasonló méretű turbódízelek nagyjából ugyanígy viselkednek.
A motor különösebb probléma nélkül mozgatja a kasztnit, de két tonna akkor is két tonna, csodát ne várjunk: turbó ide, két liter oda, kétszer is meg kell gondolni, ha kamiont akarunk előzni egy kétsávos úton. Nekem mégsem a teljesítménnyel volt gondom, sőt a sok váltogatás sem zavart, de a dízel hangja, az valami rémes. És hangos is. Akkor járunk a legjobban, ha szolidan tötymörgünk a forgalommal. Ilyenkor váltogatni sem kell, hiszen nem akarunk hirtelen gyorsítani, és legalább csönd van. A motorhoz tartozó ötsebességes váltó hosszú utakon jár. Nem is rossz, nem is jó, vagyis egy teherautóba tökéletesen megfelel.
A Ssangyong Actyon Sportsról sok rosszat lehet mondani, de igazából kategóriájában nem számít rossz autónak. Van, amiben erős - komfort, rugózás -, és van, amiben kevésbé - dizájn, kicsi plató -, de nagyjából tudja azt, amit a riválisok. Egy óriási hibája azonban van: sokba kerül.
| Modell | Motor | Teljesítmény | Ár (Ft) |
| Ssangyong Actyon Sports Plus 4WD | 2,0 turbódízel | 141 LE | 4 940 000 + áfa |
| Mitsubishi L200 double cab invite | 2,5 turbódízel | 136 LE | 4 899 000 + áfa |
| Ford Ranger 2.5 TDCi dupla kabinos | 2,5 turbódízel | 143 LE | 4 885 000 + áfa |
| Mazda BT 50 4x4 CE dupla kabinos | 2,5 turbódízel | 143 LE | 4 708 900 + áfa |
Az Actyon Sports alapára magasabb, mint a riválisoké. Nem sokkal, ha megnézzük ezt a kis táblázatot, láthatjuk, hogy a legdrágább és a legolcsóbb modellek között sincs 6 százaléknál nagyobb difi, de miért a Ssangyong a legdrágább? Miért nem olcsóbb 15 százalékkal a többinél? Nem evidens, hogy ha új vagyok a piacon, és/vagy nem tudom ugyanazt a minőséget produkálni, mint a többiek, olcsóbban kínálom a portékámat, aztán majd ha kialakítottam a vevőköröm, és stabilan állok a lábamon, szép lassan felviszem az áraimat?
Ha megvizsgáljuk az autók szériafelszereltségét, valamelyest finomodik a helyzet. A légkondi például a Ssangyongban, a Mitsubishiben és a Fordban alapáras, a Mazdába viszont plusz 200 000-ért kapjuk csak meg. Ha tovább osztunk-szorzunk, kiderül, hogy a Ssangyong annyira nem is drága, sőt 6-7 százalékkal még olcsóbb is lehet, ha a riválisokat is hasonlóan fel akarjuk szerelni extrákkal. Olyanokkal, mint például elektromosan állítható, fűthető külső tükör, vagy ködlámpa, vagy kormányról vezérelhető hifi. Én mégis úgy érzem, egyszerűbb lett volna előállni egy lekopaszított, szemre is olcsóbb modellel. Egyrészt jobban néz ki, mindenki számára azonnal átlátható, másrészt mégiscsak teherautóról beszélünk, ebben a szegmensben egy-kétszázezer forint spórolás bizony sokkal többet jelenthet két csilli-villi ködlámpánál meg kormányról vezérelhető hifinél.
Furcsa elképzelés a magyarországi forgalmazótól, hogy megpróbálja a zöldfülű koreai autógyár termékét nagyjából ugyanazon az áron értékesíteni, amennyiért patinás autógyárak kínálják saját jól bevált modelljeiket. Persze én nem értek ehhez, nem vagyok kompetens az értékesítési metódusokban, csak felhasználói szemszögből vizsgálom a tényeket, és mint vásárló azt gondolom, ha valaki pont Actyon Sportsot akar venni, szemérmetlenül alkudja le az árát!
