S40, V50
Képzeljék, idehaza vidéken főleg szedánt, Budapesten inkább kombit
vesznek az emberek, ha közepes Volvóra vágynak. Ez volt a
legforradalmibb információ a hármas bemutatón. Egyébként az történt,
hogy elöl nagyobb lett a Marsot és a férfi ivart ábrázoló
Volvo-embléma.
És 3 centit feljebb kúszott a hátsó lámpa, LED-ek világítanak
benne fékezéskor, sőt villognak, ha nagy a baj. És ez még nem minden!
Rendelhető lett a kanyarkövetős xenonlámpa. És már lehet venni
kéziváltós D5 dízelt, 180 lóerővel és 400 Nm nyomatékkal. És erősebb
lett a T5 csúcsmodell, már 230 ló.
A beltérben tovább javult az eddig is klassz anyagminőség. Minden
nagyon szép, igen ergonomikus, kiváló. Immár minden Volvóhoz lehet
iPodot csatlakoztatni. És rendelhető lett fából is a lebegő, hajlított
középkonzol, amit csak fotón láttam, de azon gyönyörű. Minden faberakás
természetes, nyers hatású, a legszebbek közé tartozik, amit autóban
valaha láttunk. Nos, nagyjából ennyi. Vezettük is a D5-öt, automata
váltóval. Szépen húz, kicsit mélyebben morog, mint a négyhengeres
dízelek,
végtelen nyugalmat és biztonságot sugároz. Mást nem sugároz.
V70
Három centivel több hely a vállaknak, néggyel a lábaknak hátul. Ez
az új V70. Továbbá villogó, LED-es féklámpák.
A V70 teljesen új autó, nem facelift. A technológiája az új
S80-ból érkezett, ahogy a belseje is, ez lényegében egy S80 kombi. 163
és 185 lóerős dízel, 200 lóerős öthengeres turbó, 285 lóerős
hathengeres turbó és 238 lóerős turbótlan hathengeres benzinmotorokkal
érkezik. Ez a lényeg, hogy már hathengeres presztízskombiként
megvehető. A sorhatos motor a V70-ben is keresztben van, hogy nagyobb
legyen a biztonsági gyűrődőzóna előtte, és még kevésbé nyomulhasson az
utastérbe balesetkor.
Az S80-ból leszivárgott a BLIS holttérfigyelő kamera, ami
az oldalsó tükrök mellett kis lámpával jelzi, ha valaki jön
hátulról. Időnként az esővíz és egyes baljós árnyékok becsapják, de
nem rossz. Szintén az S80 öröksége a nekimenésjelző lámpa a
műszerfalon, ami villog és csipog, ha épp nekicsapódni készülünk az
előttünk haladónak. Ha ekkor fékezünk, kisebb lesz a baj.
Biztonsági fronton fejlődött még a gyerekszállítás ügye hátul. A
hátsó ülésekben most kétféle magasságra állítható a beépített
gyerekülés, hozzájuk állított biztonsági övvel. És a kölkök kedvéért
mélyebbre nyúlik az oldallégzsák, hogy jobban védje őket. V70-ből is a
D5-öt próbáltuk, ami ugyanolyan, mint a V50-ben, csak a nagyobb testben
kevésbé vehemens. Kellemesen erős, de
míg a BMW például tud izgalmasan erős dízeleket csinálni, a Volvónál
ez láthatóan nem szerepelt a célok közt. Egyszerűen be kell rajta
nyomni a radaros távolságtartó tempomatot, ami követi az előttünk
haladót, és orrot piszkálni tűnődőn. A komputer 11,6 literes
átlagfogyasztást írt.
Az S80 után már a V70-hez is van állítható futómű, komfort, sport és
advanced állással. Comfortban tökéletes lebegős városi autó, Sportban
már országúton is keletkezik valami kis kapcsolat az úttal, az Advanced
pedig decensen sportos, nem durva, nem inspiráló, épp csak jobban esik
vele gyorsabban menni. A V70 beltere tökéletes, a motor-váltó-futómű
mind jó. Kétszer másfél órát vezettük, a második kör végére megőrültem
a nyugalomtól. Nem viccelek,
a komplett tesztút alatt hármat vert a szívem, abból is kettőt
akkor, amikor végre ki lehetett szállni. Ilyennek képzelem egy
jóléti szociális állam gumiszobáját.
Az XC70
A legizgalmasabb új Volvo az XC70.
Az izgalom forrása az épített utak elhagyásának lehetősége.
Egyébként mindenben megegyezik a V70-nel, csak 8 centivel magasabb és
összkerekes. Van rajta némi műanyag optikai terepjárósítás, és
vaskosabbak a kerekei. Igazából az XC se terepjáró, de a terepszögei
kicsit javultak az előzőhöz képest, azaz meredekebb emelkedőnek tud
nekivágni anélkül, hogy odaverné az orrát, vagy fennakasztaná a fenekét
a túloldalon. Belekerült a Land Roverekből ismert HDC nevű automatika,
ami szép lassan lehozza a csúszós meredélyeken, anélkül, hogy bármelyik
pedált meg kéne nyomni.
Országúton a D5
pont olyan, mint a V70-ben, csak kicsit még kevésbé vehemens.
Próbáltuk a 3,2 literes, 238 lóerős benzinmotorral is, ami a dízelnél
határozottan fürgébb, de valójában ezzel se hat gyorsnak. Forog-forog,
de meglódulás, nagy megindulás sehol sincs. 100-ra 8,1 másodperc alatt
gyorsul, hogy ezt mennyire nem érezni, arra nincsenek is szavak.
Ugyanúgy állítható a futóműve, mint a V70-nek, de mivel eleve
magasabb és ettől billenősebb, bólogatósabb, így ebben kanyargós
autóútra az Advanced beállítás esett a legjobban. Még ilyenkor se ráz
durván, de sokkal magabiztosabban fordul.
Sportolásra mind teljesen alkalmatlan, nem technikai, hanem
hangulati értelemben.
Voltunk vele terepezni egy ázott kertben, amit direkt erre a
célra alakítottak ki a sajtóbemutatóra. Itt annyi derült ki, hogy
nagyobbacska gödrökön simán átmegy, és ha valami szörnyű véletlen
folytán az egyik kereke a levegőbe emelkedne, nem akad el, hanem szépen
kihúzza magát a maradék hárommal. Télire, rózsadombi emelkedőre, etyeki
szőlőskertünk megközelítésére, istenverte fekvőrendőrös utcákra
tökéletes választás.
Mindhárom új Volvo jó autó. Mind elsősorban általános kiforrottság-
és minőségérzetben fejlődött, mostanra képtelenség azt mondani, hogy a
nagy németek bármivel elegánsabbak volnának, a Volvo egyszerűen más. Én
pont úgy voltam velük, mint a tejbegrízzel, amit imádok, de egy egész
tányért nem tudok megenni, mert a homogén kiválósága elveszi az
lelkesedésem. Operatőrünkkel, Csabival összesen 7 órát töltöttünk
bennük. Az utolsó hat és félben már
beszélgetni se volt kedvünk, csak bámultunk kifelé a szürke Köln
környéki tájakra. Biztonságban voltunk.
További cikkeink
