A bébicápák is gyilkolnak

Hatalmas szoknyák, vad tekintet

Telhetetlenek vagyunk, ha méretről és teljesítményről van szó.
Mindenből egyre több kell.
Nagyobb, gyorsabb, jobb, nagyobb, gyorsabb, jobb, mondogatják a
fejlesztőmérnökök a maguk kötelező mantráját, az autók pedig híznak;
egyre nagyobbak, egyre biztonságosabbak, mégis egyre gyorsabbak, sőt,
nagy tömegük ellenére megállni is ügyesebben tudnak, mint elődeik.

Tíz éve a legsportosabb Corsát még nem OPC-nek, hanem
GSI-nek hívták. 960 kilót nyomott, orrában az egyhatos szívómotor
maximálisan 106 lóerőt teljesített, és 9,8 másodperc alatt ugrott
százra. És az emberek szerették, élvezték, és arról álmodoztak, hogy a
106 lóerőt felpiszkálják 125-re, és akkor talán a százas sprint is
menni fog kilenc másodpercen belül. 200 lóról szó sem volt. Ha valaki
előállna 2007-ben egy hasonló paraméterekkel rendelkező modellel, és
sportkocsinak nevezné, sírva röhögnék ki.

A Meriva OPC-vel közös szentgotthárdi turbómotor itt 192 lóerős

Az OPC
két és fél mázsával nehezebb elődjénél, viszont majdnem kétszer
olyan erős. A Szentgotthárdon készülő motor - aminek a 180 lóerős
változatához már
volt szerencsénk -
ugyan szintén egyhatos, egy turbófeltöltő segítségével azonban 192
lóerős, így az OPC-nek már csak 7,2 másodpercre van szüksége, hogy
elérje a százas tempót. Mi lesz tíz év múlva?

A háromszög alakú kipufogó jobb, mint a trapezoid. Vagy nem

Már az is abszurd, ami napjainkban zajlik. Ha van elég pénze,
akárki vehet magának mondjuk
M5-ös BMW-t 500
lóerővel a hátsó kerekeken. ÖTSZÁZ LÓERŐVEL A HÁTSÓ KEREKEKEN! Még
belegondolni is hátborzongató. Nem kell hozzá vezetéstechnikai tréning,
nem kell bebizonyítani, hogy képesek leszünk uralni a bestiát - nem
leszünk képesek -, csak kifizetjük az árát, aztán kedvünkre
gyilkolhatjuk a szembejövőket meg az útszéli növényzetet; kellő
tapasztalat híján sajnos nagy valószínűséggel ez lesz a vége.

18-as kerekek egy Corsán. Ezt is megértük

De térjünk vissza Mallorcára. Örömlányok természetesen nem voltak,
azt csak úgy írtam mókából, versenypálya és tiszteletre méltó múltú
autóversenyzők azonban igen. A minden manír nélkül, egyszerűen Mallorca
Circuit névre hallgató versenypályára vezetett első utunk, ahol
Joachim Winkelhock és
Manuel Reuter
várt minket.
Akit az autóversenyzés érdekel, pontosan tudja, mit ért el a két
pilóta, aki nem tudja, kattintson a nevükre. A lényeg, hogy
mindketten több évtizedes, megannyi győzelemmel és bajnoki címmel
tarkított versenyzői múltra tekinthetnek vissza.

A kék szín minden tuning OPC féknyereg sajátja

A profi pilóták dolga az volt, hogy egy
Vectra OPC -ben menjenek a Corsák előtt, és megmutassák nekünk a tökéletes
íveket. Mivel csak az ötödik csoportba osztottak be, volt szerencsém
beülni Joachim mellé, hogy megnézzem, hogyan megy végig a pályán egy
profi.

Winkelhock olyan nyugodt volt, mintha épp valami műhímző tanfolyamon
venne részt. A kormányt csak egy kézzel fogta, bal kezében a rádió,
melyen keresztül az újságírókat instruálta. Nem tudtam nevetés nélkül
nézni a jelenetet: egy 280 lóerős autó - mert a Vectra OPC már nem 250
lovas -
száguld versenytempóban, tökéletes íveken, tökéletes ritmusban a
pályán, a sofőr pedig beszélget, utasításokat ad, és csak úgy
mellesleg a kormányt is tekergeti fél kézzel. Elképesztő volt.
Megkérdeztem, hiányzik-e neki a versenyzés, de azt mondta, 25 év a
versenypályákon elég volt. Most élvezi, hogy nincs az a stressz, nem
akarják egyszerre hárman lelökdösni az aszfaltcsíkról. Szereti, amit
csinál, szívesen teszteli a sportos Opel modelleket, és a
vezetéstechnikai tréningek is szórakoztatják. Érthető álláspont,
elvégre Joachim már 46 éves.

Van olyan sportautó egyáltalán, amelyiknek nem krómkeretesek a műszerei?

Kicsit a 207-es Peugeot-ra emlékeztet, de sebaj. Az is szép

Miután kiszálltam a mester mellől, máris beülhettem egy Corsába.
Ezúttal Manuel Reuteren volt a sor. A két éve még a
DTM-ben
versenyző pilóta a Vectra volánjánál mutogatta az íveket, mi meg
megpróbáltuk tartani a tempót, ami
nem is volt annyira nehéz, a kis Corsa ugyanis gyorsabb volt a
kanyarokban, mint a méretes limuzin. A teszt mindössze nyolc körig
tartott, de ennyi idő is elég, hogy kiderüljön, a Corsa motorja erős és
nyomatékos, a futómű feszes és gyors, és a fékek is hatékonyak.

Az OPC Corsa, mint a rövid tengelytávú autók általában,
izgága, hirtelen, féktávon hajlamos csóválni a fenekét, és kanyarban
sem rest elfordulni a középpontja körül. A progressive-variable
steering nevű rendszer miatt szűkebb kanyarokban érzékenyebben reagál a
kormány, hogy kevesebbet kelljen vele birkózni. A progressive-variable
steeringgel nincs is semmi baj, de feedback, vagyis visszajelzés
lehetne több.

Nem ez az első Opel, amelyik nem lóg ki a mediterrán közegből

A versenypályán eltöltött nyolc rövidke kör élvezetes és tanulságos
volt. Ezután a navigáció elveszejtett minket, és olyan utakon
kóvályogtunk, ahol már nem igazán lehetett feszegetni a Corsa határait.
A hátralévő időben annyi derült ki, hogy a tesztautó élhető.
Autópályatempónál is elég csöndes, nem rángat, nem ideges, ha a sofőr
nem akarja.
Normális használat közben csak akkor mutatja meg sportos oldalát, ha
rossz az út. Ilyenkor egyértelműen érződik, hogy a sportfutómű nem
úgy csillapít, ahogy megszoktuk, de egyébként minden olyan, mint
bármelyik mezei autóban. A kuplung könnyen jár, a hatsebességes váltó a
végletekig precíz.

A visszapillantó igazi műremek

Végezetül essen még néhány szó a dizájnról: a Corsa, sőt az Opel is
megérdemli, hogy néhány sor erejéig méltassuk az érdemeit. A
sajtótájékoztatón nem győzték hangsúlyozni, hogy az OPC brand a
megújulás, a megfiatalodás jelképe, és lássuk be, a rossz PR-duma
mögött ezúttal tényleg van valami.
A kilencvenes évek legunalmasabb autógyára napjainkban tényleg
izgalmas modelleket gyárt. Az Opelek, különös tekintettel az
OPC-változatokra, manapság kifejezetten jól néznek ki.

Nagy luk, kicsi kipufogó. De a hangja szép

A Corsának a
mezei változata
is sportos, az OPC viszont egyenesen agresszív. A fekete hűtőrácson
megtalálható háromszögek a ködlámpákon és a kipufogón is
visszaköszönnek, úgy látszik, a tervezők megunták a többi OPC modellen
megtalálható trapézalakot. A Corsa OPC változatának
hatalmas szoknyái vannak, a cápakopoltyúk az első és a hátsó
lökhárítón egyaránt megtalálhatóak. A mokány kis vadállat fenekén
hatalmas hátsó szárny virít büszkén; ha esetleg valakinek kétségei
lennének az autó teljesítménye felől, ez biztosan eloszlatja.

A kék szellőzőnyílások tökéletesen illenek a fiatalos környezetbe

Az üléseket a Recaro gyártotta. Jók is. Nagyon

Az utastérben is megtalálhatjuk az összes sportos kiegészítőt.
Vaskos, csapott aljú bőr sportkormány, alupedálok, krómkeretes
műszeregység, satöbbi. A tökéletes Recaro sportülések miatt külön
piros pont jár az Opelnek, és a metálkék szellőzőnyílások is jól állnak
a bébicápának. A Corsa OPC belső kialakítása igényes és sportos.

A Corsa OPC mind külsejét, mind belvilágát tekintve telitalálat.
Biztosan vonzani fogja a sportos kisautók - vagy magyarul hot hatch-ek
- szerelmeseit. A teljesítményével, agilitásával sincs baj. Lehetne
valamivel több visszajelzés a kormányon, ez a jelenség azonban korunk
betegsége. Napjaink félig digitális autóitól nem várhatunk el olyan
közvetlen gázreakciót, mint a nyolcvanas, kilencvenes években gyártott
modellektől, ahogy azt sem várhatjuk el, hogy a kormány olyan beszédes
legyen, mint egykor.

</section>

A nagyobb piacokon már március végén megkezdődik a forgalmazás,
nálunk még várni kell júniusig. Az autó áráról egyelőre mit sem tudni,
nem hivatalos becslések szerint nagyjából öt és fél, hatmillió forintba
fog kerülni. Ahogy az értelmetlennek tűnő
Meriva OPC tesztje
után azon morfondíroztam, fogok-e valaha ilyen autót látni az utakon,
most nincs kétségem. Csak az a kérdés, mikor.