Ugye a kisebb tesó, az
S-Max lett idén az
év autója. Szerettük, élvezettel használtuk, tetszett. Ez meg
ugyanolyan, csak kicsit nagyobb, tágasabb, kényelmesebb.
Talán még szebb is. Az S-Max egyszerre akar sportos és nagy
lenni, ez viszont egyszerűen csak nagy, a vizuális élményt nem töri meg
az a fura érzés, hogy 4:3 képarányú autót nézünk 16:9-es tévén. Az is
javára válik, hogy egyterű létére egész autóforma autó.
Ettől persze még lehetne átlagos is, lehetne akármi, gyárthatná
akárki, de a Ford a dizányolás folyamatában jó érzékkel tartotta szem
előtt az ezeréves közhelyet, miszerint az ördög a részletekben lakozik.
Ilyen
finoman, tudatosan kidolgozott, mégis alapvetően egyszerű,
lendületes formatervvel rég nem találkoztam. A Galaxy hasonlít az
aktuális Focusra, de jóval szerencsésebbre sikeredett.
A trapéz forma fényszórók, alattuk a helyzetjelzőt és ködlámpát
magukba foglaló kiegészítő lámpák, a különleges formájú, latinosan
összehúzott hátsó világítótestek, a ravaszul hajtogatott, négyszer
megtört motorháztető, és persze a szép krómkeretes hűtőmaszk adja meg
az alaphangulatot. A nagy, egybefüggő hátsó és oldalsó síkot hangsúlyos
fény-árnyék vonalakkal tördelték emészthető darabkákra, a
kerékjáratokat sportosan kiszélesítették, így az előd
tojásdad barátságossága eltűnt, helyét izmoktól duzzadó fenyegetés
vette át. És még kentek ide egy kis szögletes, két lámpatesttel is
megbolondított visszapillantót, oda némi krómmal kihúzott kilincset,
amoda picike króm díszlécet, kiradírozták a tetőkorlátot, viszont
pöttyintettek a helyére egy cápauszonyt, és kész is.
Odabent elegáns és kellemes, valamint nem kevésbé attraktív az autó.
Két igazán különleges elemet fedeztem fel: a függőlegesen
kihúzandó repülőgázkart a kézifék helyén (nem valami praktikus,
kificamítja a könyököt), és a két - feláras - hosszanti üvegtetőt,
keresztirányban kihúzható kis árnyékolórolókkal, köztük az egész tető
alatt végighúzódó tárolódobozsorral.
Hatalmas a tér és minden a helyén van. Semmit sem kellett keresnem,
a legnagyobb természetességgel siklottak kezem alá a
klímavezérlés, a hifi, a tempomat, a számítógép gombjai. Nagyon
tetszett a kesztyűtartó kialakítása: az utas térdétől nem vesz el
helyet a betolakodó műszerfal, mégis temérdek hely van a kis ajtó
mögött. (Az igaz, hogy a tűzfal mögött elterülő hatalmas kihasználatlan
térből könnyű volt kigazdálkodni.)
Kényelmesek, jól tartanak az ülések, a hátsó traktus átvariálásához
sem kellett elővenni a kézikönyvet.
Itt megnyomom, ott elhúzom, és máris hétszemélyes az autó,
308-435 literes csomagtérrel. Itt felrántom, ott bekattintom, és már
csak ötszemélyes, 1130-1260 literrel. Vagy itt lebillentem, ott
rásimítom, és máris kétszemélyes furgonom van, 2,325 köbméternyi
raktérrel.
A hátsó ajtók nem tolóajtók, és az ötödik ajtó nem oldalra, hanem
felfelé nyílik.
Hogy ez jó-e, már ízlés kérdése. A tolóajtó praktikusabb egy
szűk parkolóban, viszont belsejét általában nem lehet olyan igényesen
kialakítani, mint amilyen szép és jó a Galaxy könyöklős,mély zsebes,
nagy hangszórós ajtóborítása. Az oldalt nyíló ötödik ajtót könnyebb
kezelni, lehet bele zsebet, hálót rakni, viszont esőben kellemetlen
ilyennel felszerelt kocsiban pakolgatni.
Tetszett a Galaxy
odaadó, mindenre ügyelő, de nem idegesítő gondoskodása. A nyitva
felejtett ajtókat már sok kocsiban jelzi bimbamm és kis üzenet, az öv
bekötésére is csaknem mindenkit figyelmeztet. Régi Ford-különlegesség
ellenben a fűthető szélvédő. A jeges út veszélyére is számos autó hívja
fel a figyelmet kis stilizált hópehellyel. De hogy egy autó
narancssárga jégkristállyal jelezze a
kevésbé, pirossal az
inkább veszélyes külső hőmérsékletet; komolyan mondom, könny
szökött a szemembe.
Voice Command
Nagyon jól elszórakoztam a Galaxy hangvezérlő rendszerével.
Ez a szolgáltatás még annyira kezdeti stádiumban van, a
számítógépek oly nehezen éreznek rá, mit is mond az ember,
ráadásul annyira ostobán bonyolult a menürendszer, hogy egy-két
konkrét parancstól eltekintve márkától, gyártótól függetlenül
tök felesleges lenne ezen erőlködni.
Rádiócsatorna-váltásnál, telefonos gyorshívásnál egy-két
gomb megnyomásával minden modern autóban megtörténik, amit
szeretnék. Hangvezérléshez is kell egyszer gombot nyomni (a
Galaxyn bal bajusz vége), aztán jöhet a párbeszéd, aminek a
végén mondjuk 50% eséllyel az lesz amit akarok, 50% eséllyel
más. Na jó, némi idő után javul az arány, mire az ember rájön,
hogy a t-ket köpni kell, és akkor a számítógép nem hallgat
makacsul a TWO vezényszóra, vagy kérdez vissza minden
alkalommal a TEMPERATURE-re.
Nézzünk egy konkrét esetet: rá akarom venni a klímát, hogy
álljon át AUTO módra. Középkonzolról ez egy gombnyomás.
Hangvezérléssel ez így néz ki (optimális esetben):
Én: (megnyomom a VOICE gombot a bal bajszon)
Galaxy: Bíp
Én: (a magam szörnyű angolságával): Klájmit!
Galaxy (kedves női hang, BBC-angolsággal): CLIMATE
Én: Autó mód!
Galaxy: AUTO MODE
Ha pedig neadjisten a hőfokon akarok állítani, akkor egy
tekerés helyett:
Én: (megnyomom a VOICE gombot a bal bajszon)
Galaxy: Bíp
Én: KLÁJMIT!
Galaxy (kedves női hang, BBC-angolsággal): CLIMATE
Én: Tempricsör!
Galaxy hallgat
Én: TCHÖempricsör
Galaxy: TEMPERATURE, PLEASE!
Én: Tventitú point fájv
Galaxy: FOURTY.FOUR.POINT-FIVE
A kijelzőn megjelenik a HIGH felirat, teljes erőből kezd
bedübörögni a meleg. Újra, immár verejtékezve gombot nyomok,
klájmit, tempricsör.
Galaxy: TEMPERATURE, PLEASE!
Én: TCHÖvenTCHÖiTCHÖú point fájv
Galaxy: FOURTEEN POINT NINE
Kijelzőn megjelenik a LOW felirat, dől be a sarki szél. Én
meg GOTO 10. Jó játék, de egy idő után az ember elunja, és a
továbbiakban legfeljebb csak az utasok szórakoztatására
használja a rendszert. Még maximum telefonos hanghívásra, ha a
számnemértősdit képes eljátszani annyiszor tizenegyszer
(06-xx-xxx-xxxx), ahány ismerősét be akarja programozni.
Az egész autónak
összevissza egy hibája van: a motor alapjárat közelében talán
még az átlagos közös nyomócsöves mezőnynél is gyengébb, egyesben, de
főleg rükvercben számtalanszor sikerült lefullasztanom a motort.
Máskülönben jó ez a kétliteres, 150 lóerős dízel, különösen a hozzá
kapcsolt precíz, mindig pontosan kattanó hatsebességes váltóval.
Álló helyzetből megindul, mint a veszedelem (0-100 10,5 másodperc
alatt), és sztrádán is sokáig kitart az erő, katalógus szerint 172
km/h-ig. Óra szerint nem tudom, meddig, de 160-ig biztos. Automata
váltóval egyelőre nem rendelhető a Galaxy, pedig - minden ellenérzésem
ellenére - le kell szögeznem, hogy ez a nagy, kényelmes, nyomatékos dög
azzal lenne az igazi.
Így legalább
keveset eszik. Nem is gondoltam volna, hogy menyire: tempós
közlekedéssel, 2/3 országúttal, 1/3 várossal, picike autópályával a
számítógép szerint 6,6 liter lett a gázolajfogyasztás száz kilométerre.
Egy ekkora kocsinál. Nofene.
7,3 milliótól indul, de persze nem a legerősebb dízellel, főleg
nem GHIA felszereltséggel. A mi autónk ára 10,8 millió forint. Néhány
nagyobb extra: kétszázezer az üvegtető, szintén két kiló a
fűtött-hűtött első ülések, negyvenezer a hátsó napfényroló-garnitúra,
140 a bluetoothos rádió.
Egy bő tíz és fél milliós autó, amiben
nincs xenon, nincs kulcsnélküli nyitás-indítás, nincs
menetstabilizáló. Nem is hiányzott. A xenon azért, mert volt
helyette remek halogénrendszer, meg kormánytekerésre jobbra-balra
kivilágító segédfényszórók. A kulcsnélküliség azért nem, mert én
idegenkedem attól, hogy elektronika döntsön arról, bemehetek-e a
kocsimba, vagy hogy elinduljon-e a motor. (Jó, persze, a mai
immobilizeres kulcsok is adnak elektronikus jelet az autónak, de akkor
is: szeretem a rendes, tollas kulcsot és kész.) Az ESP meg nem azért
nem hiányzott, mert a Galaxy
ötcsillagos lett az NCAP-nél, hanem mert nagyon jó a futómű.
Erről eleinte alig mertem megbizonyosodni; mégiscsak egy drága, 1,8
tonnás, 4,8 méter hosszú, 1,8 méter magas autó, egyben vissza is kéne
vinni a vezérképvisletnek, nehezen szánja rá magát az ember, hogy
kicsit megrángassa a kormányt. Pedig megéri, Galaxyval
méreteihez képest nagy élmény sodrósan autózni. El is várható
egy olyan autótól, amelynek futóművét a gyártó még a táblázatos
szerkezetű katalógusban is vagy 300 karakterben definiálja.
"Elöl független felfüggesztés MacPherson-rugóstagokkal, alsó
háromszöglengőkarokkal, eltolt tekercsrugókkal, kanyarstabilizátorral
és gáztöltésű lengéscsillapítókkal, hátul független,
ferdetengely-vonalú lengőkarok segédalvázon, tekercsrugók,
kanyarstablizátor és gáztöltésű lengéscsillapítók"
Mindez a 16 hüvelykes téli GoodYear Ultra Gripekkel iszonyatos
stabil, nagyon jóindulatú, bármiféle kitörési hajlamtól mentes
viselkedést produkál, amivel bizony megesik, hogy csapunk egy extra
fordulót a körforgalomban. Elég zavaros ez a hétüléses piaci szegmens,
de
méretre, érzésre talán a legközelebbi versenytárs a Renault Espace
és a C8-807-Ulysse-Phedra négyes lehet. Nézzük, a Renault, a PSA, a
Fiat mennyiért kínál hasonló teljesítményű, felszereltségű kocsit!
A 136 lovas
Peugeot 807
9,78 milliónál indul, hasonló felszereltséggel, hét üléssel, ESP-vel -
nagyon kedvelem, kényelmes, kellemes, de a Fordot jobb vezetni,
technikája megbízhatóbbnak tűnik. A
C8 akciós áron 8,6
milliótól indul ugyanezzel a HDI-vel, hat sebességfokozattal - hm,
érdekes, bár műszakilag lásd Peugeot. A Fiat immár nem forgalmazza
nálunk az Ulysse-t, se a
Lancia Phedrát,
egy, vagyis két gonddal kevesebb. A
Renault Espace 130
lovas dízellel 8,42, 150 lovassal 9,31 millió forinttal indul;
extravagáns, izgalmas nagy egyterű űrhajó, de a középső üléssorban
kényelmetlenül felhúzott lábakkal kell ülni.
Van tehát választék. Mindazonáltal nekem egyértelműen a Ford kéne.
Robusztus, tartósnak ígérkező autó, minden trükktől mentes, de
kifinomult műszaki főegységekkel, sok hellyel, kényelemmel, szívvel,
lélekkel.
Minden porcikáját szeretem, ha lesz a zsebemben tízmillió új
családi autóra, tudni fogom, hova induljak vele.







