Tessék csak, tessék, világszenzáció! Itt látható a világ első sorozatban gyártott, kettős feltöltésű, közvetlen befecskendezéses benzinmotorja. Mindössze 1400 köbcentis, mégis 170 lóerős, mivel egy kompresszor és egy turbófeltöltő is segíti. Nézze meg ön is, folyvást, csak folyvást!
Az ember néha megbolondul. Néha többen bolondulnak meg egyszerre.
A Totalcar szerkesztősége például egy csapásra tüzelő szukát
gyanító, őrjöngő, vad kutyafalkává változott, amikor a szokásos
hétfői értekezleten kiderült, hogy mostanában kell elhozni a Volkswagen
Golf GT-t. Hú, turbó, meg kompresszor, meg 170 lóerő a kis
egynégyesből, azannyja. Erre mindenki kíváncsi volt, kivétel
nélkül.
Másrészt viszont nem biztos, hogy a Golf a legérdekesebb téma,
amivel autós újságíró foglalkozhat, márpedig ha egyszer elhozza valaki
a tesztautót, meg is kell írnia. Mindenki mérlegelt, és végül az enyém
lett, ők meg majd mennek vele egy kört. Oké, gondoltam, ez így fair.
Néhány klaviatúrára hullatott izzadtságcseppért cserébe kipróbálhatom
ezt a motorcsodát, az innováció kézzelfogható műremekét, a VW vadiúj
TSI motorját.
Turbó. Kompresszor. Együtt. Király lesz.
hogy ez nem holmi mezei Golf
Amikor átvettem a tesztautót, körül sem néztem benne, pedig
leszámítva azt az egy alkalmat, amikor Karotta elvitt két sarkot a
GTI-vel, még nem is
ültem az ötös Golfban. A belső dizájn iránt mutatott teljes
érdektelenségem csak kis részben tudható be annak, hogy az autó beltere
olyan, amilyen, inkább az történt, hogy tojtam mindenre,
és semmi mást nem akartam, mint érezni azt a különleges,
turbós-kompresszoros 170 lóerőt.
Nem kellett soká várnom, az Árpád híd előtt pirosat kaptam. Vár,
egyes, még mindig vár, vált a lámpa és... és elindultam a Golf GT-vel,
és tök jól ment, és a hangja is egészen kellemes volt, de nem táncoltak
tündérek a motorháztetőn, nem volt tűzijáték,
és David Bowie sem gratulált a különleges pillanathoz, ugyanis nem
volt különleges. Vagyis tulajdonképpen mégis, hiszen a TSI már a
jövő egy darabkája, de ennek csak az értelmünk örül, a pillanat, az
érzés üres.
Vagyis hát az sem üres, hiszen a GT jól megy, 7,9 alatt százon van,
alul kellemes, morgós hangja van, később a jellegzetes fütyülés is
megérkezik egy sportosabb hangszínnel egyetemben. A fene gondolná, hogy
ez az erő egy nyamvadt 1,4-es motorból jön.
Aztán elkezdek egy picit gondolkodni. A Honda még a múlt
században kitalált egy 1,8-as szívómotort, 192 lóerőt ad le - ez 106,6
lóerőt jelent literenként -, alul gazdaságos, felül meg brutális. Akkor
közel tíz évvel később nem is olyan nagy szám a literenkénti 121,4
lóerő, pláne feltöltéssel. A
MINI John Cooper Works (2004) motorjának litere 131,25, a
Mitsubishi Evo IV-é
(1996) 140 lovat rejt.
sem a kompresszor
A TSI motor konstrukciójában azonban nemcsak a lökettérfogathoz
képest nagy teljesítmény az érdekes, hanem az alacsony fordulaton is
élénk motor meg a jó fogyasztás.
Igen ám, de annyira nem fogyaszt jól - városban 11 litert evett
úgy, hogy távolról sem nyomtam ki a szemét -, és nem is igazán
fickós alul, bár nyilván ezerszer jobb, mint egy feltöltés nélküli
1,4-es, de hát ahhoz meg minek is hasonlítanám. Persze alul még a
Corvette Z06 512
lovas V8-asa sem fickós, de nem is az a dolga, hiszen akkor rángatna
ész nélkül. Ne értsenek félre, a TSI motor jó: ha tapossuk, jól húz, ha
kíméljük, jól fogyaszt, kis fordulaton érezni a kompresszor áldásos
hatását, de nem igazán látom, mitől kéne összeszarnom magam.
Nem értem, miért olyan nagy dolog a turbó meg a kompresszor együtt.
Az igaz, hogy nem szenved alul, de egy sima kompresszoros autó sem, sőt
már a turbómotorok között is több éled egészen alacsony fordulaton.
A modern kompresszoros motorok is hatékonyak már nagy fordulaton,
akkor meg miért nem volt elég egyetlen feltöltő? Mindennek tetejébe
a motor nem is reagál kifejezetten közvetlenül. Ki kell várni, amíg a
kompresszor (kis fordulaton) vagy a turbó (2400-tól) akcióba lép. Ha
nem tudnék a varázslatról, azt hinném, hogy a TSI egy nagyon kulturált,
de csak közepesen közvetlen és vezetőbarát kompresszoros motor.
Eljött az ideje, hogy elmondjam a véleményem az autóról is, eddig
ugyanis kizárólag a TSI technológiával foglalkoztam, ami egyszer talán
majd
csodálatos távlatokat nyithat, ma azonban semmi különlegessel nem
kecsegtet. Elnézést, már megint. Tehát. A Golf GT nagyon jó kis
autó, a Focus ST 170-et juttatja eszembe. Mindkettő hétköznapi, és
mégsem. Azoknak találták ki, akik nem állatok, de azért szeretik a
sebességet, nem elmebetegek, de nem tojnak be, ha néha napján
megcsikordul a gumi.
A GT nem sportautó, aki az életét akarja kockáztatni nap mint nap,
az vegyen
GTI-t, vagy még
inkább
Audi TT-t. Aki azonban
nem szeretne kényelmi kompromisszumokat kötni, viszont
egy kicsit többre vágyik sima 100-120 lóerős városi cirkálónál,
elégedett lesz a GT-vel. A futómű kifejezetten kényelmes, és a
kanyarokban is egész jó, a váltó kicsit hosszan, de könnyedén és
pontosan jár, ahogy Winkler mondaná: kellemesen roszogós. Ami nem
keverendő össze a kellemetlenül akadóssal!
A kormányzás pontos, a motor pont annyival nyújt többet egy
hétköznapi kategóriánál, amennyit még bárki befogadhat,
a futómű pont annyival feszesebb csak, hogy ne menjen a kényelem
rovására. A GT a racionális felnőtt ember sportos autója. Egyedül a
fékek teljesítménye tűnt egy kicsit halványabbnak, de ennél a modellnél
talán ez sem számít, nem arra találták ki, hogy minden féktávon izzanak
a féktárcsák és füstöljenek a gumik.
Az első három Golffal nem volt semmi baj. Aztán jött a negyedik, ami
a harmadik remake-je volt, olyan, mint amikor az amerikaiak
újraforgatnak egy jól sikerült francia komédiát, vagyis béna.
Az ötös meg kétségbeesetten próbált beilleszkedni kategóriatársai
közé, ezért izzadtságszaga lett. A szag ma, három év elteltével
felerősödött, ráadásul a GT nem is használ dezodort: annyira szolíd,
szinte meg sem lehet különböztetni a mezei modellektől.
A beltér is inkább konzervatív, vagy még inkább semmi különös, de
legalább nem lehangoló, mint mondjuk az
Accordban. A
megfelelően kiválasztott üléskárpit sokat dobna a hangulaton, én
biztosan nem ezt a piros-szürke förmedvényt választottam volna a
sajtóflottába. Pedig milyen jó elöl; kényelmes, jó oldaltartású
sportülések.
A fentiek alapján
úgy tűnhet, nem tetszett a Golf GT, pedig de. Kicsit csalódtam,
igaz, de nem az autóban, hanem a motorban. Nem mintha rossz lenne, sőt,
feleslegesnek találom viszont a turbót és a kompresszort együtt. Az
egyik elég lett volna. Valami újszerű élményre számítottam, ehelyett
egy közepesen közvetlen, érezhetően feltöltéses motort próbáltam ki.
Simán elhittem volna, hogy egyszerű kompresszoros konstrukció, de talán
azt is, hogy turbó. Nem volt rossz, de én áttörést vártam, az meg nem
volt.
Az autó a maga módján, ha nem is tökéletes, de kifejezetten jó.
Összhangban van a kicsit sportos dizájn a kicsit sportos futóművel és a
kicsit sportos motorral.
Golf GT-t a visszafogott állatoknak! Már ha léteznek ilyenek. Az
ötös Golf orr-része kifejezetten vagány, igaz, a többi tényleg nem túl
fényes, és a konzervatív, németesen visszafogott beltér sem ragadott
magával, de maga az autó kellemes társnak bizonyult. Csirkének
sportautó, sportautónak csirke, nem is tudom... 6,7 millió kicsit sok
érte.
A szerző értékelése
mégsem. Állat, de nem az. Ki vesz ilyet majd' 7 millióért? Pedig
jól rakták össze, kényelmes, csöndes, de kemény is tud lenni, ha
kell. Nem igazán kemény, inkább félkemény. A fenébe, pedig tényleg
szerettem. A GT 170 lovas TSI motorja világszenzáció, de ebből sok
örömünk nem származik. Jó erős, de nem igazán közvetlen, ehhez a
futóműhöz azonban passzol, el kell ismerni. A GT mezei Golf némi
csindraddattával és erős és erejéhez képest gazdaságos motorral.
Tök jó, de nem igazán látom a célközönségét.
További cikkeink
