A Zsiguli olasz eredetije, a 124-es Fiat 1967-ben lett az Év Autója. Harminckilenc éve. Tesztautónk is betöltötte már harmincadik évét. Csoda-e hát, hogy közúti közlekedésre szinte alkalmatlan? Nem. Az viszont csoda, hogy még mindig milyen páratlanul jó játék!

hirdetés

DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/zsiga/.gdata/cikk/zsiga_083.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 330px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 170px;
margin-left: 120px;
width: 365px;
}

A TC büszkesége: első vállalati autónk

Épp két autó között vagyok. Végletesen lepusztult dízel Tipómtól már
megszabadultam, álmaim olcsó, de jó 123-as Mercedesét, 524td E28-as
BMW-jét, esetleg 760-as turbódízel Volvóját pedig egyelőre hiába
keresem (ajánlatokat a
racz@mail.totalcar.hu-ra
szívesen fogadok). Így aztán gyakran ülök be a Totalcar történelmének
első
company car-jába, a sárga Zsiguliba.
Idősebb nálam pár nappal: forgalmi engedélyében első forgalomba
helyezésként '76 június 4-e szerepel (az enyémben július). Azaz a
Zsiga épp a napokban volt harminc éves: Isten éltesse!

Kis ültetés: a rugókat megvágták

Jól tartja magát. Nincs olyan fitt, mint
Medveczky Ilona , de lényegesen egészségesebb látványt nyújt, mint Zalatnay
Cini.
Itt-ott feltörő rozsdaráncait vastag festékréteggel próbálta
eltakarni, vezetőülésének felfeslett ugyan a varrása, de a műbőr
kárpit még a fenekek által leginkább masszírozott felületeken is
töretlenül sima.

Csak a varrás engedett el, különben még meg sem kopott

Elemében

Skodákban cseperedtem, Zastavában értem férfivá, Suzuki volt az első
nyugatink (végül is nyugat felé is el lehet jutni Japánba). Soha nem
volt Zsiguli a családunkban. Életemben ezidáig mindössze egyszer
vezettem Ladát: unokatestvérem 2107-esét vittem el egy télen, hogy
milyen jó lesz a hóban csapatni vele.
Az első lámpánál elkapart egy jégfolton, negyedóráig kínlódtam,
mire le tudtam róla tolni. Megfordultam, visszamentem, a kocsibehajtón
újra elakadtam, keresztanyám és keresztapám emelték vissza az útra
szemrehányó pillantások közepette, és azóta sem ültem VAZ-kormány
mögött, légyen az bár két, akár négyküllős.

Mivel semmilyen érzelmi, történelmi szál nem fűz Togliatti
büszkeségéhez, talán én tudom a szerkesztőségben a leginkább objektívan
megítélni,
mit is ér egy Zsiguli a mai világban. Hogy az irgalmatlan
racionalitás mellett a szív is megszólalhasson, megkértem Gellér Zoltán
korrektor kollégát, aki régi zsigulis: segítsen ellenpontozni az első
országúti túrán kialakult mély ellenszenvemet a 2101 iránt.

Teszt: VAZ 2101 Zsiguli

RT: Próbáljunk meg leszakítani keleti
blokkos szemünk elöl minden hályogot, amit a történelem borított rá
és nézzük meg úgy a Zsigulit, mintha most látnánk először!
Tipikus háromdobozos autó, amilyet egy gyerek rajzol.
Krómkeretes szemekkel, króm dísztárcsa, krómkilincs, krómsíp,
krómdob, króm nádihegedű, ahogy azt a kor megkívánta. Gyári
állapotában mai szemmel nézve nem annyira klasszikusan szép, mint
az ezerötös, inkább meglehetősen unalmas, bamba jószág. Azért
látszik rajta, hogy egy kis sárhányó-szélesítéssel, ültetéssel
kifejezetten stílusos suttyó vadállatot építhet belőle, akit nem
szédített meg a rendszerváltás utáni GTI-GSI-RS-áradat.

GZ: Minden szentnek maga felé hajlik a
bimetálja, így vagyok én is a Ladámmal. 1981 végén gördült le a
futószalagról, így néhány részletben eltér az RT által
említettektől, de ezekre úgy is kitérek. Fogj egy 2101-es Ladát.
Állj vele szembe, kábé méterre a lökhárítótól, és nézz a
szemébe. A két lámpa joviális és barátságos mosolya mindig
örömmel tölt el, ennyi év után is remekül beállíthatók, az
izzócsere gyakorlottabb kézzel öt perc. Régi, mégis megbízható
konstrukció, amely meghálálja a karbantartást és a
gondoskodást.

A krómkarikás kürt hangulatos dolog

RT: A belső dizájn már jóval
egyértelműbb: öreguras, kispolgári, fantáziátlan. Akadnak érdekes
részletei, mint a bordás alubetét a műszerfalon (amit épp most
fedezett fel újra az Alfa a
159-ben), a
krómcsíkok az ajtókon, a nosztalgiát keltő valódi fémből készült
kilincsek, de összességében nem tetszik. Nem szeretem a széles,
semmi tartást nem adó, hosszú távon puhaságuk ellenére
kényelmetlen, izzasztó műbőrbe csomagolt foteleket, a vékony
karimájú, kétküllős kormányt, a csúnya kárpitozást, a téglalap
alakú műszeregységet.
Autónak kényelmetlen és régi, veteránnak kommersz és
darabos.

GZ: Az ülések kényelmi szintje 40-50
kilométernyi utat tesz egy etapban elfogadhatóvá, többet én sem
szeretek egyszerre menni. Ebben persze igazából a
motorház-kialakítás a ludas, hiszen
a pőre motorháztető még fel is erősíti a motorzajt.
Üzemanyagszint-jelző, kilométer-számláló, sebességmérő, és persze a
vízhőfok mutatója, alattuk a hat kis bűnjel visszajelzője. Jól
áttekinthető, letisztult, egyszerű, ami csak a javára válik.

Felfelé nyílik, mint a repülőgép tárolórekeszei

RT: Büdös. Valami
meghatározhatatlan meleg műanyagszag terjeng benne. Ilyennek
képzelném egy plasztiktáplálékra szakosodott alternatív életforma
öblös büfögését valami jó kis olvasztott tejfölöspohárral leöntött
bakelitzúzalék-vacsora után. Tudom, mesélték, és néhány gyerekkori
taxis emlékből is dereng, hogy a Zsigulik mindig jellegzetes
szagukról voltak híresek, de hogy harminc év alatt se tudta
kipárologni, elképesztő! Tankolás után pedig, amíg az
üzemanyagszint le nem esik háromnegyed alá, minden lögybölődést
(kanyar, gázadás, fékezés) benzingőz-beáramlás követ, akár nyitva,
akár zárva tartjuk az ablakokat.

GZ: Ha kinn hagyod a napon egy-két órára,
nincs az az autóbelső, ami ne kezdene el ilyen idős korában érdekes
illatokat árasztani. A tető belső szigetelése, illetve a
műszerfalborítás egy része szivacsos anyagból készült, ami esős
időben a levegő páratartalmát előszeretettel abszorbeálja, majd
jobb időben némi infravörös sugárzás hatására emittálja. Ilyen
egyszerű.

Hogy benzingőz? Tankoláskor igen. A rendesen visszatett
tanksapka és a motortérben levő sértetlen üzemanyagcső, illetve a
jó állapotú AC-pumpa csodákra képes.

Kockaóra

RT: Múzeumba való, nem országútra. Hiába
a tökéletesen beállított, a hazánkba utolsóként importált
kockaladát (mely ráadásul jobbkormányos) birtokló indexes Vomit
kolléga által hatékonnyá vajákolt motor,
a Zsiguli botrányosan gyenge. Mivel a sebességmérő nemrég
jobblétre szenderült, pár nap traffipax-kémlelő vakrepülés után
GPS-szel felszerelkezve indultam túrázni. Meglepő dolgokat
tapasztaltam, mint kiderült, nem volt okom aggodalmaskodva lesni a
rendőrt. 40-nél már simán negyedikben van az autó.

A pirosság a Sakálcar műve

70-nél kezd olyan zajos lenni, hogy már nincs kedve tovább nyomni az
embernek. 90-nél jön a görcsös kormányszorítás (nem mintha bármi
értelme lenne a szörnyű holtjáték miatt),
100-nál a halálfélelem. Ennél a tempónál már a legkisebb fuvallat
is könnyedén áttaszajtja a Zsigát a szemközti sávba, értelmet nyer
a múlt, megnyílik a történelem: nem véletlen, hogy annak idején 80-ban
állapították meg az országúti, 100-ban az autóutas sebességhatárt.

Mit tetszenek mondani? Hogy
és az autópályás 120? Na nem, kizárt dolog. Nem tudnak annyit
fizetni, hogy én, ezekkel a gumikkal, ezzel a kormányművel, ezzel a
Zsigulival! Gyerekem van odahaza.

GZ: Egyik ismerősöm is képes 40-nél negyedikbe
tenni Suzukiját, halálhörgés, siralom. Akinek van egy csepp műszaki
érzéke (a józan paraszti ész emlegetésével senki fiát nem szeretném
verbálisan inzultálni), az kábé 40-nél teszi harmadikba, és 60 alatt
nem megy négyesben.
Ez nem szívódízel, hanem Otto-motor, amit pörgetni kell. Hála a
testes kasztninak, fuvallat legyen a talpán, amelyik áttaszajtja a
másik sávba.

8-10 éve simán ment 130-at, most már a koránál fogva nem hajszolom
100 fölött, bár az is szép teljesítmény. Ezt a típust
más jellegű élményautózásra tervezték. Olyan terepre is elvisz,
ahová a családi autóval már senki nem merészkedne el, de terepjáróra
még nincs szükség. A motor tényleg nem egy erőmű, de nem szabad
figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy 40 éves konstrukció. Még Lenin
mauzóleumán is többet fejlesztettek.

A hűtőtakarót lassan le kell venni, dugóban nagyon melegszik a víz

RT: A Zsigulival közlekedve rég
elfeledett dolgok kerülnek újra elő a szocialista típusok korában
vezetni tanult agyból. Egy mai autón már eszünkbe sem jut
ellenőrizni indulás előtt a kormány holtjátékát;
a Zsiga csigás kormányműve bizony lazul, kopik. A tíz óra
tíz perces kormányfogás sem divat már, a Zsigulit pedig csak így
fogva és feszült figyelemmel ajánlatos terelgetni, így talán
sikerül a sávban tartani.

GZ: Mint az közismert, a kopó
alkatrészeket cserélni kell. Ez a kormánymű sorsa. Két évvel
ezelőtt tettem én is így, és cseréltettem le az eredetit. Bizony
könnyek szöktek a szemembe, amikor a mester udvaráról kikanyarodva
egyenesbe akartak beállni a kerekek. Eladdig szépen az adott
állásban maradt a kormány, így akár üres kézzel is keringhettem
volna tankürültéig.
A futómű pöpec, még a szőnyegbombázásra érett Mártírok útján
is csak apróbb korrekciókat kell végrehajtani, ha éppen nem
penderül elém hipp-hopp egy kátyú, vagy egy 40-nel döngető kalapos
skodás.

A panorámatükör és a középső műszerek otromba kendácsa se tudja lerontani a muzeális hangulatot

RT: A Zsiguliban két bajuszkapcsoló van,
mint a legtöbb mai autóban. Viszont mindkettő a bal oldalon. A
hosszabb a világítás szabályozására szolgál. Ha felkattintjuk a
műszerfal bal oldalán lévő billenőkapcsolót, még csak úgy általában
kapcsoltuk be a világítást. Ha a hosszú bajuszt felfelé billentjük,
helyzetjelzőt, ha lefelé, tompítottat, ha még lejjebb, reflektort
kapcsolunk. Nem is rossz rendszer,
apró hibája, hogy a főkapcsoló nem áll összeköttetésben a
gyújtáskapcsolóval, tehát a Zsiga akkuját lemeríteni
rutinélmény feledékeny pilóták számára. Az ablaktörlő is megy
gyújtás nélkül. És az ablakmosó is, hehe, mert a folyadékot egy
gumibigyó nyomogatásával, kézi erővel spriccelhetjük az ablakra.
Egyszerű, működik, de azért mégis!

Utólag beszerzett extrák: fejtámla, kardánbox, rádió

GZ: Az én újabb Ladámban már három
bajuszkapcsoló van; a harmadik az ablaktörlő karja.
Egyszerűen magunk felé húzzuk, majd nevetünk egy jóízűt a
nyomkodva spriccelőkön. Haha. Az akku lemerítése valóban
pofonegyszerű, de inkább lefuttatok egy pár soros rutint az autóból
kiszállás előtt, így biztosan elmarad a halott akku okozta kínos
helyzet. A régi gyújtáskapcsoló is pár éve adta vissza lelkét a
teremtőnek, amit igen fájlalok, hiszen nem-kormányzár állásban is
ki lehetett húzni a kulcsot, ami egyet jelentett a teljes
áramtalanítással.

Tipikus Zsiga-csomagtér

RT:
Van azért pár dolog, amiben jobb, mint a mai tucatautók.
Például ki lehet belőle látni. Kisujjnyi vastag az A-oszlop, nem
takarja ki a gyerekeket, kutyákat, néniket, bácsikat, Smartokat.
Elefántfüllel terelhetjük arcunkba a menetszelet: kis tempónál,
városban nagyon sokat jelent a magamfajta takonykórosoknak, akik a
klíma első fuvallatára már el is kapták a kétoldali
tüdőgyulladást.

Tuning a váltókaron

A csomagtartó fedelét manapság minden valamirevaló autóban
gázteleszkóp tartja. Négy-öt-tíz év után ez elgyengül, cseréje több
tízezer forint, ilyenkor jön a méretre vágott seprűnyél. Ha ilyet lát,
a zsigulist mindig elkapja a röhögés, hiszen
a Lada csomagtérajtaját egyszerű, ám elmés torziós rugós szerkezet
segít felemelni és nyitva tartani. Hasonló a helyzet a
motorháztetőnél. Kis rugós kiakasztó van elöl: felnyitom, nyitva marad,
lecsukom, csukva marad. Hogy miért vesztek ki ezek a megoldások, fel
nem foghatom.

És a váltó. Ilyet azóta sem tudott senki gyártani. Rövid úton
mozdul, könnyen működik, egyértelműen klattyan a fokozatokba.
Elképesztő, sok mindent megbocsátok érte.

GZ: És az Úr látta, hogy ez jó.

Teszt: VAZ 2101 Zsiguli

Nehezen aludtam el, izzadva forgolódtam,
álmomban krómkeretes kerek lámpák fényénél vallatott egy szovjet
tányérsapkás tiszt: menyit fizetett neked a Suzuki, továris?
Szerencsére pont mielőtt mellemre sütötték volna a vörösen izzó
kürtkarikát, felébredtem. És elgondolkodtam, mit csinálok rosszul?

A Zsigulik között egész jó állapotúnak mondható szerkesztőségi Ladát
nyolcvanezer forintért vettük, ami egy darab 225/55R17 Pirelli P7 ára.
Önök egy

Impreza WRX-szel , vagy a Zsigával vágnának neki felszabadultabban a
sztyeppének? Na ugye.

Nyilván más érzés a kettő, persze, de a Zsiguli is nagy élményt tud
adni. Még ezzel a gyengécske, korszerűtlen kis ezerkettessel is el
lehet játszani murván-sárban-porban, becsületes hátsókerék-hajtású
lelke van az autónak. A hozzám hasonló
rutintalan kocaladás is könnyedén keresztbe rakhatja, a
kormánytekergetés az országúti rémálomból izgalmas mókává válik, a
váltó ugye tökéletes, és hiszik vagy sem, de még a motor is szebben
üvölt a határban, mint az országúton. Sztyeppére van ez teremtve,
kérem.

JF kolléga, korábban aktív zsigulis
hozzáfűzései

Teszt: VAZ 2101 Zsiguli

A belső kilincsek nem valódi fémből vannak eredetileg, ezt csak a
magyar piacgazaság eredményezte. Az eredeti műanyag karocskák
ugyanis minduntalan eltörtek, ezért élelmes maszekok gyártottak
fémből ilyet, és akinek volt esze, az ilyet vett, mert ez aztán nem
tört el soha többé.

A szag ami ebben az autóban van, nem az a szag, amit autentikus
zsiguli-szagnak hívnak. ez valami más, tényleg büdös. Az igazi
zsiga szag kellemes, élvezhető :)

A nagytudású tv-s kollégák az ültetés után elfelejtettek
futóművet állítatni a verdán, ezért (is) van a mindenfelé
kóválygás, a nehéz kormánytekerés (ez egyébként is nehéz a
globoidcsigás kormánymű miatt, de azért nem ennyire), és a
szélérzékenység. A rendesen beállított futóművű, csapágyas
segédirányítókarral szerelt Zsiga legendásan jól terelhető, jobb
mint a kocka, ahol a doblemez kiképzésének megváltoztatása miatt
jelentős orrtolási hajlam lépett fel, ami a kereklámpásnál soha nem
fordult elő.

JF 1997-ben Pipishegyen

A csak úgy általában felkapcsolt lámpát hívták régen városi
fénynek, aztán volt még a tompított és az országúti. Így azt kár a
szemére hányni, ami az akkori előírásoknak megfelelt Ja, hogy a
kolléga akkor még kerekeslepkézett... A kulcs kivétele utáni
világítva maradás ellen két megoldást szült az elmés magyar elme.
Az egyik, egyszerűbb, az volt, hogy rákötötték a gyújtáskapcsolóra
a világítást, és a levett gyújtás lekapcsolta a lámpákat is. A
másik már megint a maszek világot éltette, kicsi elektronika volt
kapható az autósboltokban (mint a Motorteszter, amit Eszter helyett
lehetett használni; asszem így szólt a szlogen: "Ne teszteld a
motort, Eszter, használj inkább motortesztert!"), amit a
világításkapcsolóra kellett kötni, és sípolt, ha a gyújtást levéve
a világítás fentmaradt volna.

Koppány, babával