DIV.kepre1
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/haszon/mixto/.gdata/cikk/mixto_005.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 340px;
}
DIV.kepre1 P
{
margin-top: 10px;
}
Tetszik a vezetőülés komfortja, a kezelőszervek ergonómiája, sőt
még a gyengébb változat menetdinamikájával sincs komolyabb bajom.
Ezt azért
közlöm jó előre, hogy félre ne értsenek.
Az új Mixtóban még a műanyagok folszvágenessége sem zavar;
ami egy családi autóban kellemetlen, egy kisáruszállítóban
tökéletesen megfelel. A probléma az első üléssor mögött
kezdődik.
A hasonló motorral szerelt T5-ös
korábbi próbájánál csupán két apró, de el nem hanyagolható probléma
akadályozott, hogy tökéletesnek érezzem. Az egyik a motor nem nagyon
létező ereje, a másik az ülés mögötti tér hiánya volt.
Ha erős és tágas lett volna az első T5, amit a kezeim közé
kaparinthattam, valószínűleg már akkor eredményt hirdetek a saját magam
alapította Van of Gracza virtuális versenyen.
Vártam, vártam, nem is hiába. Nem sokkal később egy kék T5-ben
legalább az egyik hiányosság kijavult.
Megérkezett az erő. 130 ló, hat sebesség és 168 km/h igyekezett kiengesztelni a
korábbi lefulladásokért és lassú hegymenetekért.
De a tér nem tágult. Szűk maradt, bár még mindig kívánatos.
Azóta is vágyom egy erős és tágas T5-re. Várom, hogy egyszer csak
szembejöjjön az utcán, és rögtön egymásra ismerjünk. De belül tudtam,
hiába várok, mivel egy 2002-ben keltezett
APEH-iránymutatás szerint egy dobozos kisáruszállító két sor üléssel
2003. január 1-től áfaköteles, amiből az következik, hogy
Magyarországon nincs ember, aki ilyet venne. Nekem viszont mindenképpen
kellett volna a második sor ülés, hogy az ülésem ne ütközzön
minduntalan az elválasztó vaslemeznek.
1992. évi LXXIV. Törvény
az általános forgalmi adóról
33. § (1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha
az adóalany a terméket és a szolgáltatást
a) egészben vagy részben nem az adóalanyiságot
eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel,
hasznosítja.
2002/11. APEH iránymutatás
tárgyi eszköz beszerzést terhelő áfa levonása egyéni
vállalkozók esetében
Előfordulhat, hogy egy vállalkozó egy adott eszközt
vállalkozási és magáncélra egyidejűleg használ. Az Áfatörvény
33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem vonható le azon
beszerzés áfája, ami akár csak részben is nem az adóalanyiságot
eredményező gazdasági tevékenységet szolgálja, és a törvény az
adóalanyiságon kívüli használat, hasznosítás esetében az
arányos áfalevonást sem teszi lehetővé [33. § (3) bekezdése].
Ilyen "vegyes használatú" tárgyi eszközök esetében a
beszerzést terhelő áfa nem vonható le, annak az Áfatörvény
36. § (4) bekezdés b) pontja szerinti utólagos levonására sincs
mód.
És egyszer csak csöngött a telefon: itt az új Mixto. Hát ez hogy
lehet? Ha az áfatörvény nem változott, és a németek sem gyártanak csak
a mi kedvünkért egy külön típust,
mi lehet a magyarázata, hogy a Volkswagen újra vegyes használatú
tehergépkocsit forgalmaz? Gondoltam, ezt jól megnézem magamnak. Így
aztán első találkozásunkkor még nem gyanakodtam semmire.
Néztem innen, néztem onnan, és az alaposabb nézelődés közben egy-két
apróság adott csak okot aggodalomra:
a fehér
gumiámpaszta
a fülke és a doboz között, valamint egy furcsa mélyedés a hátsó
ajtó közepén. Félelmem egyre nőtt, itt valami turpisság lesz a
dologban.
Mert ez itt hátul, ez
a furcsa, fehér doboz bizony nem fémből és nem is Németországban
készült. Itt gyártották nálunk, Magyarországon, egészen pontosan
Tatabányán, a
Vértes Klíma Kft.-nél, teljes
egészében műanyagból. Le a kalappal előttük. A Porsche Hungáriával
együttműködve mindent megtettek, hogy ne legyen feltűnő az igazság.
A mintát egy eredeti Transporter hátuljáról vették, és ennek
alapján készítik, majd szerelik a Németországból egyszerű alvázasként
érkező duplakabinos T5-ösök hátuljára az utánzatokat. És a lényeg, hogy
a nagy varázslat végén: volt áfa, nincs áfa. De ezért az áfáért kell
némi áldozatot hozni.
Az áldozatok közt a nagyobbról szegény magyar gyártó nem igazán
tehet. Mivel az eredeti kivitel önhordó karosszériás, a műanyag
felépítmény pedig alvázasra kerül,
rögtön elvesztünk bő 14 cm-t a a raktér belső magasságából, és
ennyivel kerül feljebb a raktér padlója is, ami alatt az alváz bújik a
földtől közel 70 cm magasságban.
A további kisebb, mégis bosszantóbb problémákért sajnos már a hazai
gyártás színvonala okolható. A külső és belső gumiámpasztás tömítések
megszürkülése és az ajtón lévő bosszantó mélyedés mellett
az ajtót tartó zsanérok sincsenek a helyzet magaslatán.
Pontosabban fogalmazva, túlontúl is magaslaton vannak.
A hátsó ajtót ugyanis
majd' egy centivel tartják magasabban, mint kellene, ettől a
felül keletkező perem, az eredeti lámpák és a lökhárító fölötti hézag
jelentősen megnövekedett. Ezenkívül az ajtó alatt lévő résen az alsó
gumitömítés is kicsúszik a helyéről, bizonyítva a hátfal illesztésének
enyhe pontatlanságát.
Visszatérve a kis mélyedésre ott középen, felmérést készítettem,
vajon mitől keletkezhetett az öntőformán a dudor, ami ezt okozza. Sok
variáció közül a legjobb és legvalószínűbb, hogy
üveges hátsó ajtóról vették a mintát, amin rajta volt a hátsó
ablaktörlő helye. Kissé benyomódott a műgyanta, és később hiába
próbálták szorgos magyar kezek síkba reszelni az apró hibát, már nem
tudtak tökéleteset alkotni.
De ennél több rossz nem igazán mondható el az új Mixtó hátuljáról.
Akinek épp ilyen kell, ekkora méretben, meg lesz vele elégedve.
Néha visszatömködi a magyar gumit, lecsapja az eredeti
Volkswagen-alkatrészekkel felszerelt hátsó ajtót, és előre kocog
beengedni a munkásait a hátsó oldalajtón a hátsó üléssorba. Avatott
szem előtt ezen a ponton bukik le már messziről a Mixto.
Dobozos Transportert ugyanis már Németorszégban sem gyártanak
oldalajtós második üléssorral, ez a kivitel csak az alvázashoz kapható.
Ami nem lehet véletlen,
a háromfős padnak ugyanis van némi vezeklés jellege. Ezt abból
is gondolom, hogy mikor a kollégák itt kényszerültek utazni,
folyamatosan panaszkodtak.
Meredek az ülés, nem lehet lehúzni az ablakot, fáj a háta, meleg
van. Remélem, egy kőművesbrigád nem ilyen érzékeny. Ők örülnek, ha
nem egy
Lublinnal
viszik őket, és értékelik az ülés alatti doboz által nyújtott, kíváncsi
szemek elől rejtett rakodóhelyet. Szerencsére a művezető a
vezetőülésben, a brigádvezető a jobb szélén és a kedvenc kőműves elöl,
középen sokkal kényelmesebben utazhat.
A középen ülő térdének a váltó van kissé útban, a vészvillogó
kapcsolójának és a hamutartónak meg a térde. Az áfatörvény magyarázata
azonban egyértelműen kimondja, hogy
ez munkaeszköz, aki ide kényszerül, ne panaszkodjon. A legjobb
hely a sofőrnek jutott. Ő uralja mind a 85 lóerőt, amivel
még mindig le lehet fulladni, akár kettes alapjáraton is.
Ő pedig igyekszik 2000 és 3000-es fordulat közt tartani a motort,
hogy a 200 Nm nyomaték is meglegyen, de a rengeteg ló se veszítse még
erejét, ő az aki nyugodt szívvel biztathatja mind az öt utasát a
hárompontos biztonsági öv bekötésére, és az ő lelke lehet nyugodt,
mikor a belső visszapillantóba néz: baj esetén hátul is három
fejtámla gondoskodik a nyakak védelméről.
A belső tükör tehát a doboz miatt felesleges, bár még mindig több
értelme van, mint a hátsóablak fűtésnek.
Ha véletlenül nem látná tisztán a felépítmény fehér műanyagát,
csak egy gombnyomás, és tisztul is a kép. Mégis hiába a széria
blokkolás- és kipörgésgátló, a Mixtó és jobban felszerelt társa, a
TransVan is ízig-vérig haszonjármű. Én mégis úgy és annak szeretem,
aminek kényszer szülte. Aki ilyet vásárol, és megszegve ezzel az
áfatörvényt, mégis a családját szállítja vele, szerintem kapja is
vissza az áfát. Megérdemli.
További cikkeink
