hirdetés

Ki ne látott volna már
új Fiestát? A
2002-es bemutatása óta a Ford legkisebb autója ismét szárnyakat kapott.
A korábbi, Mazda 121-essel közös sivárság a múlté. Ugyanolyan
jól meggondoltan, mint ahogy a japánok a Mazda2-t, a Ford is a
márkaarculathoz igazította új sereghajtóját. A formák típusonkénti
eltávolodása jót tett mindkét modellnek, így újra az egekbe szökhetett
a korábban oly kedvelt Fiesta eladási grafikonja. Majd két évvel a
személyszállító bemutatása után - a kategóriában megszokott módon -, a
hátsó oldalüveg helyét belemezelték, hogy ezzel létrehozzák a Ford
legkisebb tehergépkocsiját, amivel a kombi Focusok után a kisebb Fiesta
is a területi értékesítők álmává válhatott.

A személyszállító változathoz kapható négyféle motorból kettő - közel
azonos teljesítménnyel - mozgathatja a kétülésest.
Az 1,3-as, 8 szelepes, 70 lóerős Duratec mellett egy 1,4-es, 68
lóerős Duratorq TDCi juttathatja minél nagyobb haszonhoz gazdáját
azáltal, hogy 4,4 literes átlagfogyasztás produkálására is képes,
ráadásul mindezt gázolajból. A
Peugeot 206-ból és
Mazda 2-ből is ismert,
Ford-PSA fejlesztésű motor viszonylag kis teljesítménye mellett
jelentős, maximálisan 160 Nm forgatónyomatékkal bír, ami nem a
hangzatos dura-izé elnevezéseknek, hanem a kiforrott közösnyomócsöves
technikának köszönhető. Hangja hidegen is benzineseket megszégyenítően
csendes. Olyannyira, hogy első találkozásunk alkalmával majd húsz
percig azt hittem, a benzines változatban ülök.

A dízelekhez képest pörgős kis motor 2000-es percenkénti fordulattól
úgy megindul, mint akit fenékbe rúgtak. A gyári gyorsulási adat kézi
váltóval 15 másodperc, ami az 1,3-as 18,9 másodperces értékéhez képest
már szinte ülésbe préselő száguldásnak hat. Ha pedig egyik pillanatról
a másikra 50-ről 100 km/h-ra szeretnénk gyorsítani, a gázolajos
haszon-Fiesta több mint 8 másodperccel veri benzines kihívóját. Üresen.
Terhelten a másfélszeres nyomatéknak köszönhetően ennél is nagyobb
különbség tapasztalható. Persze senki ne gondoljon hihetetlen súlyokra,
amikkel Fekete László módjára küzd a Ford kis lemezese.
Inkább csak cipőboltok árubeszerzésére és marketingtevékenység
folytatásához szükséges kartoncsodák szállítására alkalmas az 1013
literes, azaz több, mint 1 m
³-es raktér.

Hasznos teherbírás: 286 kg, ami úgy jön ki, hogy a 422 kg-os
terhelhetőségből levonjuk a vezető és utasának súlyát, fejenként 68
kg-mal számolva. A Fiesta jó magasan hordja hátsó lámpáit. Így azok nem
tudták megzavarni a csomagtérajtó-tervező mérnököket abban, hogy
széles, törésektől mentes trapéz alakú lyukat vágjanak a csöppség
szögletesen formás hátuljára. Ezen a nyíláson aztán 80x80 cm-nél kisebb
keresztmetszetű tárgyak igazán kényelmesen behelyezhetők, de egy-egy
túlméretes objektum bejátszása sem lehet akadály.

Az elválasztó rács ugyanis csavarkötéssel van rögzítve az első ülések
mögött. Azon kívül, hogy a csavarok rendszeres utánhúzása erősen
javallt a zörgés megszüntetése végett, más panasz nem lehet a
dobozhangra. Ez ugyanis olyan elenyésző, hogy a kis áruszállítót
vezetve csak a belső visszapillantótükörben látható rácsmintázat utal a
haszon-jellegre. A kiváló zajkomfort elérésében nagyban közrejátszik az
is, hogy
a Ford nem spórolt a raktér burkolatán és nem egy csupa lemez
puttonnyal kínálja a Fiestát. A pótkerék fölé rögzített Ford
feliratú rétegelt lemez burkolatra jön a csúszásgátló gumi, ami szépen
és pontosan illeszkedik az oldalfal szövetborításához. Egyedül az
övvonalban végigfutó, a karosszéria merevségét szolgáló és
eltávolíthatatlan műanyag perem zavaró kissé, mivel így minden
próbálkozásunk hiábavalónak bizonyul, amit a viszonylag sík oldalfal
elérése érdekében teszünk.

Ennek ellenére biztos, hogy egy sikeres pakolás megnyugtató tudatában
csaphatjuk le a raktér ajtaját, örömmel konstatálva, hogy
az elválasztó fal elé hamisítatlan személyautót szereltek. A
komfort és belső tér hangulata a már jól megszokott sötét tónussal és
vonalzó-körző dizájnnal nem okozhat csalódást. Persze a személyszállító
változatban tapasztalt apró kellemetlenségek itt is megtalálhatók, de
egy haszonjárműben ezeket valahogy jobban elnézi az ember, mivel
legtöbb idejét itt nem a családdal, hanem egyedül, esetleg egy-egy
alkalmi utassal tölti.

Az egyetlen igazán zavaró hiba, hogy
a bal oldali külső tükör burkolatának a karosszériával bezárt szöge
pontosan megegyezik a jobb oldaliéval. De míg jobb oldalon ez
pontosan a megfelelő mértékű, addig a vezetőhöz közelebb eső tükörlapot
minduntalan szerettem volna még egy kicsit kijjebb fordítani, hogy a
számomra megfelelő szögben álljon. Nem elég, hogy ilyenkor szegény lap
olyan szerencsétlenül nézett ki, ahogy teljesen kifordult az őt takaró
műanyagból, de valójában még a megfelelő pozíció felvételére sem volt
képes, amit az együtt töltött idő alatt nem igazán tudtam elhinni és
mindenféle eszközzel folyamatosan próbáltam jobb belátásra bírni.
Sikertelenül.

Az ülések maradéktalan elismerést keltettek, mivel 180 cm-es
magasság fölött is kényelmesen beállíthatók. Oldaltartásuk pedig -
ebben a kategóriában nem megszokott módon - olyan kiváló volt, hogy még
a futómű által támogatott lendületesebb kanyarokban sem kellett
megtámaszkodnom. A Fiesta fotelek iránti lelkesedésemet csak Winkler
lombozta le kissé, amikor kifejezetten rövidnek titulálta az
ülőlapokat, mint mondta, a Fiestáktól megszokott módon. Én ezek után -
folyamatosan próbálgatva a különböző üléspozíciókat - sem tapasztaltam
ilyesfajta hiányosságot, úgyhogy azt mondhatom, az ülések igazán
jók.

Nem sok érdekesség található a viszonylag puritánul berendezett
vezetőtérben. Van ugye négy csőbe zárt halálcsillag-légbefúvó, egy
miniatürizált digitális vízhőmérséklet és üzemanyagszint mérővel
ellátott igazán egyszerű műszerfal és némi kezelőszerv a középkonzolon,
mindez egyöntetű fekete műanyaggal körülvéve.
Az összhatás nem rossz, nem elkeserítő, de kicsit sivár.
Valahogy hiányzik belőle az élet, a kis autóknál megszokott játékosság.
Csupán három ezüst csík töri meg az éjszaka nyugalmát. Ez a három
teljesen szabályos mértani jelenség a feláras gyári cd-s rádió
kezelőfelülete.

Van benne ötlet és igen jó kezelhetőséget biztosít az audiofil
beállítottságú szállítóknak. De
sajnos jár hozzá egy kormány mögé dugott elérhetetlen és nehézkesen
használható távvezérlő is, ami nem igazán látja el feladatát,
miszerint a kormány elengedése nélkül szabályozhatnánk az audiorendszer
funkcióit. Javaslom, maradjunk inkább a műszerfalnál, ahol mindent egy
helyen megtalálhatunk. Nem kell keresgélni. Visszaválthatunk,
beállíthatjuk a hőmérsékletet, hangosíthatunk a rádión, bekapcsolhatjuk
a hátsóablak fűtést, a klímát vagy a vészvillogót. Mindezt egy
mozdulattal, egy helyen. Más funkció alapból nem is igen jár a Fiesta
Vanhez.

Azaz mégis. A legfontosabb. Miután az igen hatásos fékek
használatával megálltunk, lehajtottuk a vezetőoldali napellenzőt és az
ide beépített piperetükörben megigazítottuk frizuránkat, örömmel
konstatálhatjuk, hogy ezt minden gond nélkül megtehettük.
Haszonjárműveknél ez nem olyan hétköznapi szolgáltatás, mint
gondolnánk. Pedig olcsó és hasznos, ahogy a Fiesta egésze is. Csak ne
várjunk túl sokat a látványtól.

Értékelés: 4 - Egy-két ergonómiai bakit leszámítva ideális kishaszonjármű személyautós vezetési élménnyel.