Sokat költött a Ford a variációs lehetőségeiről elhíresült Transit-hajtáslánc fejlesztésére. A szokásos időtartam letelte után, nem a fuvarozók számára kevésbé érdekes és elsőre is kétségtelenül jól sikerült külsőn változtattak, hanem felnyitották a motorháztetőt és átformálták a csihogó, pörgő, kerregő alkatrészek zömét.

hirdetés

Egy Transit megpillantásának hatására ma már senki sem kerül sokkos
állapotba. Szögletes formáival a mai napig az egyik leginkább
dobozra hasonlító kisáruszállítót tisztelhetjük benne, a 2001-es Van of
the Year díj zsűrijének döntését mégsem vonhatja kétségbe senki. A majd
három éve
megismert Transitra
visszagondolva kívül mindent a megszokott helyen találtam. A
hűtőmaszkban kezdődő, a fényszórókon 90 fokos kanyart vevő, majd az
autó teljes hosszán végigfutó törésvonal még állja az idő próbáját. A
jellegzetes, alul ívelt külső tükrök, a kidudorodó oldalsó irányjelzők
és az egyenesek által határolt üvegek mind-mind a Transit lét eleven
megtestesítői.

Hosszas keresgélés után egyetlen külső változás fedezhető csak fel: az
ajtókra helyezett kis fekete táblácskákon az ezüstcsíkok rajzolatainak
átformálódása.
Különösen a jelzések első felét érinti a Ford modernizációs
törekvéseinek hatása. Az eddigi 125 helyett ezentúl 135-ös és
115-ös - a lóerőt szimbolizáló - számokkal lesznek kaphatók a
hátsókerék-hajtású dízel Transitok. Mind a régi, mind az új változatok
2,4 literes blokkal és turbódizel rendszerrel működnek, így
elgondolkoztató, miért is volt szükség a középútról a végletek felé
mozduló fejlesztésre, miért nem inkább új motorral egészítették ki a
kínálat eddigi tagjait. Alaposan körülnézve rá kell jönnünk, valójában
ez történt.

A Fordnál rájöttek, hogy
maximális erőt és optimális takarékosságot ugyanabban a motorban
egyesíteni kilátástalan. Ehelyett a már ismert 125 lóerős
változaton az elektronika segítségével gyengítettek egy keveset, -
pontosan tíz lóerőt - aminek hatására a nyomaték változatlanul tartása
mellett (285 Nm) fogyasztáscsökkenést lehetett elérni. Ehhez már csak a
megfelelő dinamikájú elindulást nagyban segítő ötsebességes váltó első
két fokozatának átformálása kellett, amivel aztán valószínűleg egy
takarékos, mégis a hátköznapokban jól használható teherautóhoz
juthatunk.

A feltételes mód oka, hogy a Ford által rendezett bemutató inkább a
nagyobb érdeklődésre számot tartó, az eddigiektől jelentősebben eltérő
135-ös jelzésű, valójában 137 lóerős TDCi motorra koncentrált. A
kétliteres változaton alapuló, második generációs közös nyomócsöves
befecskendezési rendszerrel szerelt 2,4-es csúcsmodell 2000-es
főtengelyfordulatnál 375 Nm nyomatékkal bír. Ez több, mint ami ilyen
méretű áruszállítótól elvárható.
De hogy megtudjuk, az elkápráztató értékek valóban olyan
jelentőséggel bírnak-e, mint ahogy azt remélni szeretném, be kell
ülni és kipróbálni egy 135 T350-est, amire szerencsére lehetőségünk is
volt.

A vérnyomásmérő pumpával felszerelt vezetőülésben helyet
foglalva először megpróbáltam kényelmes pozíciót találni. Miután ez a
mindenféle döntögetők és tekerők segítségével sikerült és a
deréktámaszt is megfelelő állapotba fújtam, a kormány mozgatása
következett volna. De e funkció megvalósításáról valószínűleg technikai
okokból letettek a tervezők, ami annál szomorúbb, mivel az irányító
szerkezet az én ízlésemnek kissé messze és alacsonyra került. A vezetőt
ért kényelmetlenségért cserébe az egyszemélyes kialakítású utasüléseken
is megtalálható a vezetőülésen megismert összes állítási lehetőség, így
az új Ford Transittal utazni utasként élvezetes csak igazán.

És ami még élvezetesebbé teszi: az az új motor valódi, minden
porcikánkkal érezhető menetdinamikája. Üresen és 70 %-os, azaz 800
kg-os terhelés mellett is alkalmunk volt hosszan próbálgatni a
legnagyobb TDCi motor képességeit. Azt tapasztalhattuk, hogy még
terhelten is vidáman repül a német doboz, a futóműre és a hátsó
kerekekre adott erőre nem lehet panasz. Annál is inkább mivel a motor
és a kardántengely között egy új, direkt a 135-öshöz kifejlesztett hat
sebességes váltó bújik meg.

A fokozatok ilyen mértékű bővítését a megfelelő takarékosság elérése
és - nagy terhelés mellett - a dinamika megőrzése is indokolta.
A már jól ismert, és a haszongépjármű-iparból lassan kiöregedő
hosszú bottal viszonylag rövid utakon és könnyen kapcsolható a
szerkezet, csupán a hátramenet helyének megtalálása igényel némi
megszokást. Kezdőknek sikeres kapcsolása esetén a vezérlő számítógép
sípszóval nyugtázza a műveletet és figyelmeztet a fokozott
óvatosságra.

A motor-váltó-hátsókerékhajtás hármas, - a fuvarozó igényei szerint
két variációs lehetőség közül választható végáttétellel - megfontolt
fejlesztőmunka eredménye. A 135-ösnél a hajtáslánc minden elemét
újratervezték, átdolgozták.
A tervezők szeme - azaz füle - csak egyetlen tényező fölött siklott
át, ez pedig az új motor hangja és az ehhez kapcsolódó
hangszigetelés továbbfejlesztése. Mára ismét kialakult egy a volt KGST
autóiparára jellemző jelenség, amikor már messziről megismertük egy-egy
közeledő autó hangját. Ma a dízelmotoroknál figyelhető meg hasonló.
Szinte minden gyártó arra törekszik, hogy csendesebb, - vagy ha az már
semmiképp sem megy - elfogadhatóbb hangú dízelmotorokat gyártson. Így a
haszonjármű-iparban ismét kialakultak a gyártóspecifikus
hangtónusok.

Ennek fényében érthető, hogy a Ford a jövőre 40. születésnapját
ünneplő Transit modellben is tovább viszi a hagyományokat, és az
évtizedekkel ezelőtt megismert iszonyú Transit kelepeléséről, - amit az
akkoriban még igen kevés helyen használt dízel befecskendező
rendszerhez igazított speciális égéstér okozott - nem szívesen mondanak
le.
De a zaj nem baj, ha nem zörög, jól megy és ha kell könnyedén meg is
áll az autó. Márpedig a 135-ös a gyári adatként megadott 157 km/h-s
végsebességet terhelten is viszonylag könnyen elérte, miközben
fogyasztása sem ment a "negyed tank/hosszú tesztút" érték fölé. Az
ilyenkor gyakran szükséges vehemens lassításokhoz is megfelelő
szerkezet állt rendelkezésünkre egy hosszú úton, de jól adagolható
fékpedál képében. Aki pedig nem a lassítások híve ASR-t is vásárolhat
Transitja hátsó kerekeinek megzabolázására.

Nincs könnyű dolgom, mikor egy új motorral szerelt, de változatlan
autóról kell véleményt mondanom, mivel a mostani fejlesztés
valójában csupán egy jól eltalált autó óvatos csiszolgatása. A
cél az lehetett, hogy a vevők igényeit, valamint a környezetvédelmi
normákat minél jobban kielégíthessék és a jelenlegi modellel minél jobb
eredményekkel húzzák ki azt a pár évet, ami még hátra van a következő,
valóban megújult Ford Transit megjelenéséig. Azt hiszem a Ford eléri
célját.