A "sport felszereltség" egyike az újabb autós marketing-irányzatoknak. A lényeg, hogy különösebb tartalom nélkül a külsőt sportosítják, mintegy nagyüzemi szintre emelve az optikai tuningot. Láttunk már néhány nevetségességbe hajló próbálkozást, a Civicnek azonban jól állnak az új alkatrészek.
Először talán a
Mazda6 GT-változatán
álmélkodtunk, milyen jól néz ki, és milyen érdekes, hogy az erősebb
motor nem is tartozik a GT-séghez, csak a szpoilerek. A Mazda 6-nál nem
sok értelme volt a sportosított külsőnek, mert anélkül is zsír, ahogy
kinéz - az első igazán értelmes sportosítást az Opel Vectra GTS-en
láttam. Annak már volt értelme, sőt, igazi formatervezési bravúr volt
néhány apró változtatással így feldobni egy egyébként sík unalmas
külsejű autót. Ezt az utat járja a Civic is - eddig ez volt az egyetlen
Honda, amiért nem rajongtam. Kedvenc szuperminim a Jazz, egyik kedvenc
középkategóriásom az Accord, hibátlan hobbiterepjáró a CR-V, csak a
Civic, attól viszolyogtam. Akárcsak a szerkesztőség többi tagja.
|
Évekkel ezelőtt a magyarországi bemutatókor kaptunk egyet, egy
ötajtóst -
jellegtelen, kívül belül dögunalmas, feledhető vezetési élményű
alsó-közép családi autó. Végülis belefért, hogy legyen egy rossz Honda,
Ozzy Osbourne-nak is van néhány gyenge száma, nem lehet mindig
remekművet alkotni.
Átvételkor meg is hökkentem,
mi az ördög, ez jól néz ki! Oké, persze, háromajtós, az mindig
szebb. De egy (?) frissítéssel, meg az optikai sport csomaggal addig
farigcsálták, hogy ez a Civic nem egyszerűen jól néz ki, de
kifejezetten gusztusos, sportos kis autó. Az első lámpa önmagában nem
túl impresszív, de jól áll neki, hogy egy kicsit gömbölyítettek rajta.
A hátsók viszont telitalálat. Tulajdonképpen már az előző, sötét verzió
is egész jó volt, ezzel csak annyi a bajom, hogy ez a csillogó,
alufólia lámpafészek kifelé tart a divatból, ilyet már mindenki vett a
206-osára. Mindegy, a 7. generációs Civicet ezennel rehabilitálom: ez
egy szép autó. Ráadásul nemcsak a három, de az ötajtós is.
<
>
A Sport csomag belül zseniálisan formázott bőr kormányt, fehér
számlapú műszereket és bőr váltógombot jelent. A sportos kagylóülés az
alap Civicben is széria, nagyon jól tart, még egy rázópadon se esnénk
ki belőle, ugyanakkor puha, kényelmes, és ezzel a piros fekete
szövetkárpittal elegánsan szép is - nálam egyelőre ez az év ülése. A
biztonság kedvéért belestem egy Civic Type-R-be is: abban majdnem
ugyanez az ülés, csak a racsing szellemében egyben van a hát-és
fejtámla.
Elöl-hátul kényelmes, amennyire csak egy ilyen alsó-középkategóriás
kényelmes lehet hátul. A csomagtartó 370 liter, ami az átlagnál kicsit
jobb, és a hátsó ülések támlái nagyon könnyen dönthetők.
Ami nagyobb meglepetésként ért, a beltér összeszerelési
minősége. Illetve, bocsánat, az önmagában nem volt meglepetés, mert
japán autót kívül-belül jól szerel össze. A hozzánk kerülő Civiceket
viszont Angliában, a Honda swindoni gyárában készítik, és így is
kifogástalan. Persze eddig is tudtuk, hogy angol munkás igenis képes
egyenletesen jó teljesítményre az autóiparban, feltéve, hogy a japán
tulajdonos nem engedi szakszervezetet alapítani. Minden szépen össze
van rakva, ahogy kell, még a hegesztéseknél is alig találni
csúnyaságokat.
Namármost ez az 1.4-es, ami a Honda-világörökség szintjén inkább
a gazdaságos kisautóságra, mint a sportosságra emlékeztet, össze-vissza
90 lóerős (@5800). 16 szelep, de semmi változó szelepvezérlés, úgyhogy
ezt aztán taposhatjuk, gyötörhetjük, kínozhatjuk, pörgethetjük, akkor
sem kezd rendesen húzni sehol. Egyenletes, lankás nyomaték- és
teljesítménygörbe, lelkesítő motorhangot csak akkor hallunk, ha nagyon
élénk a fantáziánk - ez még csak nem is a Jazz 1.4-es ikergyertyása, de
legalább takarékos motrocska. Városban 8!
Az előző ugyanilyenhez képest - mint a Honda állítja -
fejlesztettek rajta, a teljesítmény és a nyomték (130 Nm@4300)
ugyanannyi maradt, de mindkettő alacsonyabb fordulaton kerül elő. Hát
jó, részemről hurrá.
A váltót azóta nem értem, hogy bemutatták a Civic 7.
generációját. Rémlik, hogy beszéltek valamit az ergonómiáról,
lehetett valami maszatolás a helykihasználásról is, de hiába, engem nem
etetnek meg: személyautóban felesleges ilyen holmit a műszerfalra
rakni. Furgonban, ott egész más, oda beülnek hárman, vagy beraknak
lábhoz egy rekesz sört, tudomisén, szóval furgonban biztos van értelme.
De itt?
Ha értelme nincs is, legalább jól működik, így tulajdonképpen
azt is mondhatnánk, hogy már önmagában a technikai bravúrért megérte.
Kicsit mintha marionett-báboznánk, legalábbis ahogy én elképzelem,
hiszen a zsinórok odafent futnak össze a kezünkben, az előadás meg
srégen lent-elöl történik, de átkozottul patent a működés. Persze az
1.4-es 90 lova sem fogja szétszaggatni az istrángot egy kiforgatott
egyes utáni kettesben, de a szerkezet valószínűleg egyébként is jó. És
persze a helye se rossz, mert hosszú úton a hartámasz hiányában a
váltógombra is tehénkedhetünk - csak éppen nekem a padlón is
tökéletesen megfelel a váltó.
Hogy olyan kellemes emlékem legyenek az autóról, dacára az 1.4-es
motornak, arról a különlegesen jól sikerült futómű gondoskodik.
Kipróbálnám kisebb kerekekkel is, úgy is ilyen nagy legény-e, de
valószínűleg maga a konstrukció is nagyszerű. Annyira jól kanyarodik,
mint egy... Focus? Jó lenne egy párhuzamos teszt, mert így csak azt
mondhatom, eszelős módon igyekszik bevenni a kanyart. Még szinte az
orrmotoros-elsőkerék-hajtású alapbetegség, az alulkormányozottság sem
jellemzi, amikor hiába tekerjük a kormányt, az autó látatóan inkább
egyenesen menne tovább. Ez bezzeg irtózatosan szedi a csülköcskéit, és
mintha végső kétségbeesésében betámasztana; nem is tudom, mikor
tapasztaltam ilyen elszánt kanyarvételt elsőkerekes autótól. Mondjuk az
Alfa 147 GTA, csak hát az más ár- és futómű kategória.
Ha vásárási tanácsot kértek tőlem az alsó közép kategóriában,
eddig mindig a Focust javasoltam - csúnya, illetve idejétmúlt a
formavilága, de vezetni magasan a legjobb. És a minősége
megkérdőjelezhetetlen. Na, a Civic ugyanezt tudja, leszámítva, hogy
kívül-belül friss, szép, és még talán vezetni is jobb.
|
 |
<
>
További cikkeink
