A Senator óta nem volt olyan Opel, amelyről méltán állíthatta a gyár, hogy igazi arisztokrata az autók között. Bár voltaképp a Signum nem több egy ferdehátú Vectránál, V6-os motorral szerelt tesztpéldányunknak azért sikerült visszalépni a presztízsautók közé. Látszik még rajta, hogy az Opel Astrán szerzett pénzen vette neki a nemesi címet, de már nem enné le magát zavarában kaviárral mondjuk egy Lexus IS kombi és egy 75-ös Rover között.

hirdetés

Aki Signum-kategóriájú autó vásárlásán töri a fejét, az
egyre vigyázzon: NE nappal próbálja ki az autót. Nincs az a
megrögzött Opel-hívő, akit a már-már parodisztikus mű-műfabetét, a
szürkén unalmas, vagy ha tetszik unalmasan szürke műanyagtenger, az
Astránál szemernyit sem elegánsabb műszeregyüttes és a négyzetrácsos
Vectra-műszerfal képes elvarázsolni. (Van barna belterű változat is, na
az már inkább, mi sajnos nem ilyet kaptunk.)

De ha leszáll az éj - a Signum kivirul. Kellemes narancsszín
derengés, béke, nyugalom. Nekem még abban a szerencsében is részem
volt, hogy az első kilométeren hóviharba kerültem az autóval.
Félelmetes, hogy a Signum még vérfagyasztó krízishelyzetben is milyen
higgadtságot képes árasztani: az 1,6 tonnás kasztnival a körforgalom
széle felé csúszva is tudjuk, érezzük, valahogy majd minden megoldódik,
minden rendben lesz.

Megszokást igényel, de könnyen kitapasztalható a két bajuszkapcsoló
kezelése. Az indexkart épp csak megbökve a Signum hármat villant,
nagyon megbökve bekapcsolva marad, de a kar mindig visszatér
középállásba - a reflektor aktiválása után is. Kikapcsolni újra
megbökéssel tudjuk. A másik kar le-fel bökdösve a szélvédő
törlőlapátjait, befelé bökdösve a hátsó ablaktörlőt, kifelé rángatva a
szélvédőmosót működteti, de ez is elektronikusan operál, tehát mindig
középen néz ki a kormány mögül. A fűtés-szellőzés-rádió-fedélzeti
számítógép kezelése is hasonló viszontagságokat tartogat, de némi
gyakorlás után úgy játszhatunk a Signum rettenetesen bonyolult
elektronikáján, mint egy hangszeren.

Nappal kívülről sem mutat sokat az autó: a 4,636 méter hosszú,
1798 mm széles, 1466 mm magas Opel jóindulatúan, kissé bambán
mosolyogva terpeszkedik az úton. Hosszasan szemlélve felfedezhetjük a
sportosság szándékát a designer munkáján, de mindig csak egy-egy
pillanatra. Aztán azon kezdünk tűnődni, hogy a hátsó lámpák az Audi
A4-re, vagy a Golfra hajaznak jobban, hogy az alufelnik miért olyan
böszmék szegények, meg hogy elöl a ködlámpa a kis krómcsík közepén
elegáns-e, vagy mókás inkább. Az összhatás azért egy percig sem
taszító, pusztán semleges. Ebben nagy szerepe van a kasztni alatt
körbefutó gyászkeretnek is, azaz a küszöböknek és az első-hátsó,
járdaszegélytől vissza nem riadó matt fekete védőelemeknek. A legtöbb
általam kipróbált új nagy autóval megszokottakkal ellentétben a
Signumot senki nem bámulta meg az úton.

3175 köbcenti, 24 szelep, 211 lóerő 6200-as, 300 Nm négyezres
percenkénti fordulaton - igazi erőmű. Nem is árt egy olyan autóba, ami
önmagában is 1610 kilogramm, de 2125 kilóig terhelhető és további 1,7
tonnát vontathat. Csak az összkerékhajtás hiányzik belőle ahhoz, hogy
igazi vaddisznó legyen belőle: havon, síkos úton a nagy tömeg
gyorsítása nem egyszerű feladat még a 215-ös első kerekeknek sem.

Hóban nemegyszer jelzett 39,8 literes fogyasztást a számítógép,
miközben a kilométeróra mutatója igen komótosan ballagott a bűvös 10-es
szám felé. Krízishelyzetben tényleg jó dolog a kerekeket egyenként
fékező, kikapcsolhatatlan menetstabilizáló elektronika, de indulásnál
semmi jó nem sül ki abból, ha a 300 Newtonméter forgásra, a jókora
hűtött féktárcsák nyugalomra biztatják az első kerekeket.

De ha nincs hó,
a V6-os Signum úgy viselkedik, ahogy egy nehéz, kvázi-luxusautónak
kell. Húz, mint egy bivaly, de közben mindig érezzük a nagy tömeget
is. A váltó kifogástalan; tudja a lökdösős fél-manuális kapcsolást, de
ennél az autónál ennek a funkciónak a világon semmi értelme. Tessék
szépen hátradőlni az évszaktól függően épp fűtött vagy szellőztetett,
motoros gerinctámasszal komfortosított, elektromosan állítható,
memóriás vezetői fotelben és tessék élvezni, ahogy a Signum finoman
kapcsolgat helyettünk - amikor kell. Ért hozzá, higgyék el.
Tesztautónkban a nagy motorhoz illő, sportosra hangolt futóművet
pászítottak, ami kissé ambivalens érzéseket keltett kiccsaládom
részére. Én élveztem a feszes csillapítást a luxusautósan széles
kilengéseket engedő hosszú rugóutakkal, kedvesem viszont pocakjában
lapuló majdani gyermekünkkel igencsak rosszallotta a két nagy hintázás
között tapasztalható sok kis rázkódást.

A katalógus 10,1 literes fogyasztásról mesél száz
kilométerenként. Mosolyogjunk együtt a bajszunk alatt: akinek egy
hipotermiás zöld gyíkénál (Lacerta viridis) kicsit is forróbb a vére,
az úgysem képes leláncolva hagyni a 211 lovat a csodás hangú V6 mélyén.
És ha normálisan közlekedve a mindennapi autózás során kijön 14 liter
alatt, az csal. Mint én: sokáig sikerült 11 literes átlagot produkálnom
a számítógép szerint, de hóban 70-nel vánszorogva a konvojban az
országúton ez nem valami nagy szám. A 237 km/h-t és a 7,9 másodperc
alatti gyorsulást nulláról százra már inkább elhiszem.

A forgalmi engedélyben az szerepel: öt fő a szállítható személyek
száma. Az Opel weboldala már árnyaltabban fogalmaz, aszongya: ülések
száma: 2-5.
Egyezzünk ki 2-4,5-ben - a tesztautónk hátsó traktusában középen
terpeszkedő irdatlan plasztikszekretert nagy-nehezen kiműtve, egy másik
műanyagtömböt ravaszul megfordítva egy igen-igen szűk, de annál
keményebb szükségsámli nehezen nevezhető a többi luxusfotellel
egyenrangú ülőhelynek. De mit is mond erről az Opel?

"Multifunkcionális "Tároló Mester"

Ez a hátsó utasok kényelmét tökéletesen kiszolgáló eszköz
a ma kapható legpraktikusabb kiegészítő felszerelés. Ez a
tartozék tartalmaz két kihajtható repülőgép stílusú asztalkát, hat
dobozos üdítő tárolására alkalmas rekeszt, pohártartókat, szemetes
tartót, az iker audiorendszer kezelőpultját, illetve DVD beszerelésére
is lehetőség van. A "Tároló Mestert" könnyedén a két hátsó szélső ülés
közé illeszthetjük."

Így is van, bár a "könnyedén"-ről szegény megkínzott ujjaim más
véleményen vannak, de hagyjuk. Hagyhatjuk a Tároló Mesternél angolul
kissé szerencsésebb Travel Assistant-et is, teljes egészében: ez a
rémséges doboz szerencsére feláras tétel a Signum egyébként elegáns és
kellemes enteriőrjében.
Kár volt ennyit kínlódni Rüsselsheimben, egy első ülés
támlájáról nyíló asztalka és a Signumban amúgy is meglévő nyitható
hátsó könyöktámasz bőségesen elegendő lett volna mindarra, amit a
Tároló Mester (brrr) nyújtani képes. Aminek már lenne értelme, az
tesztautónkból hiányzott: a doboz közepén elhelyezhető az Opel "Twin
Audio
^Ž" névre hallgató blokkja, ami lehetővé teszi, hogy az elöl
és hátul utazók egyszerre hallgathassank Mozartot és Motörhead-et
akár.

És a többi Opel-fejlesztés: Adaptive Forward Lighting, vagyis
kanyarba bevilágító fényszórók, amit a
Tucker , a
Citroen DS és számos újabb luxusmárka gyártója is eladott már
újdonságként. Igaz, az ötletet még nem láttam más autón így
megvalósítva: nagyobb sebességnél a Xenonlámpák fordulnak +/- 15 fokot
együtt az autóval, de ha 40 km/h alatt ballagunk és alászedjük a
kormányt, vagy csupán indexelünk, akkor a nagy lámpák mellé rejtett két
kis kiegészítő fényszóró egyike kapcsol be és világít jobbra, vagy
balra. Ügyes.

Az ülések sem egyszerű ülések ám: a vezető a már tárgyalt
villamosszékben, a hátul kétoldalt ülők pedig egy-egy Flex Space névre
hallgató fotelben tespedhetnek, aminek a háttámlája dönthető, valamint
ha meguntuk a tespedést és inkább szörfdeszkát szállítanánk, egyetlen
karral belesimíthatjuk őket a padlóba. Ez is ügyes. Akárcsak a tetőn
lévő kis felhajtható fülek, melyek alatt búvik a csomagtartó
rögzítésére szolgáló aljzat. A csomagtér is érdekesen nyílik, kitárt
ötödik ajtóval a Signum mókás bálnaként várja a bőröndöket, de a jó
megfigyelő kiszúrja, hogy az előrekanyarodó hátsó ablak felnyílása a
kombiknál megszokottól jóval nagyobb, fejbeverődésmentes hozzáférést
biztosít a puttonyhoz.

Láthattuk, van újdonság - vagy legalábbis többlet az előző
csúcs-Opelekhez képest - a Signumban bőven, s mindezt egy kiválóan
vezethető, jókora belterű, csendes autó öleli körül.
A legnemesebb Opel hat és félmillió forinttól indul, 1,8, 2,
2,2, 3,2 literes benzinmotorok, 2, 2,2 és 3 literes dízelmotorok várják
leendő gazdáikat. Egy biztos: ezt az autót ajánlani fogom megfontolásra
közepes Volvo, BMW, vagy Merci után ácsingózó ismerőseimnek.

Értékelés: felső középkategóriában nekem négyet megér.