Rég vártunk már valami újat, valami áttörőt a kategóriában, a Volkswagen csoport bármely tagjától. Bíztunk benne, hogy a Golf-osztály névadója méltó marad kategóriájának képviseletére, és nem suhannak el mellette szemtelenül a francia és japán riválisok. Most végre megismerhettük. Kívülről, belülről, sőt — ha a német autóknál beszélhetünk ilyesmiről — még a lelkéből is mutatott valamit.

hirdetés

Az előző, eddig talán a legsikeresebb Golf-sorozat első tagjai GN,
GO kezdetű rendszámokkal kerültek forgalomba 1998-ban. Most, hogy már
az I betű korszaka is lezárult, és ezáltal több mint másfél millió
kiadott hatósági jelzést tudhatunk magunk mögött, felvetődik a kérdés,
hogyan lehetett hat éven át szinte változatlan formában árusítani a
négyest,
miközben kisöccse, az Ibiza kétszer is megújult. Mert a számok
szerint lehetett. Csak az elmúlt négy év folyamán közel 15 000
Golfot értékesítettek hazánkban, ami a körülményeket figyelembe véve —
ár, temperamentum, lopásbiztonság — igen szép eredménynek mondható.

Az ötödik megjelenése aztán sok kérdésre megadta a választ. Szemmel
láthatóan
a Volkswagen mérnökeinek nem jutott semmi új az eszükbe, a
négyesnél még nem alkalmazott fogás, amivel szebbé, esetleg jobbá
tehették volna a céget képviselő alsó-középkategóriás autót.
Kísérleteztek ugyan a testvérmárkákon, de valahogy nem jött a várva
várt áttörés. A kényszer mégis nagy úrnak bizonyult, így hát a bűvös
hatos jegyében nehéz szívvel, de lecseréltek egy pár elemet,
átrajzoltak néhány vonalat, golfosítottak néhány konszernalkatrészt, és
reménykedtek, hogy nem ártanak a mítosznak.

A felületes szemlélőnek, aki nem ötös Golfot keres, kívülről fel sem
tűnik az új autó.
Tudatalattija jelzi, „itt egy Golf”, és már fordul is tovább,
anélkül hogy megrémülne a változásoktól. Eszerint a Golf-érzést a gyár
sikeresen örökíti modellről modellre. De akkor mi változott? Az
oldalvonalak a régiek, megvadítva a hátsó ajtón induló és a kilincs
fölött elfutó egyre határozottabb törésvonallal, amely aztán az autó
hátulján némi fényvisszaverőn kívül semmiben sem folytatódik. Igaz, ez
nem nagyon tűnik fel, a hátsó lámpák Golfokon eddig nem tapasztalt
merészsége rögtön elvonja a gyanútlan szemlélődő figyelmét. Láttam én
ezt már valahol?

Az ötödik Golf ötödik (máshol harmadik) ajtaja
hordoz több, az Ibizán sikeresen bevezetett vonást. Egy
asszociációs játékkal felfedezhetjük a lámpatesteket, igaz a spanyol
rokonénál letisztultabb, de szépnek még mindig nem nevezhető formában,
valamint a VW jel ajtónyitóvá avanzsáló műanyaglapját. Utóbbival én nem
voltam annyira megelégedve, mint tanult kollégám, mivel a kezem minden
nyitáskor óhatatlanul piszkos lett, viszont gyakran csak másodikra
sikerült az ajtót a magasba emelnem. Bár a furcsa kettős működés
hasznos biztonsági funkció is lehetne, ilyenkor természetesen nem
bánom, ha az illetéktelen behatoló keze piszkos lesz, engem mégis
kifejezetten zavart, hogy elsőre gyakran nem engedelmeskedett a
szerkezet.

A Golf oldalának fényét a friss vágáson kívül — már megint — az
Ibizáról ismert visszapillantó tükrök próbálják emelni. Az egyetlen
sikeresen transzba esett, anyai ágon talján ősökkel rendelkező mérnök
alkotta fülek igazán szép és a funkciójukat jól ellátó daraboknak
bizonyultak mindaddig,
míg meg nem láttam működés közben a trendi, integrált
irányjelzőt. Az egyetlen előre, valamint a két oldalra néző sárga
LED fényét hiába próbálja meg szétszórni a rovátkált műanyagbúra,
nappal szinte láthatatlanul, oldalanként három pontban villog a külön
elektronika által vezérelt egység. Ezért a hiányosságért kárpótol az
éjszakai működés élménye, amikor az utastérből figyelhetjük
visszapillantóink alsó sarkának sárga villódzását. Belülről
gyönyörű!

A Golf elején található a legtöbb újdonság. Tetszenek a figyelmet a
motorháztetőről a fényszórókra irányító törésvonalak, amelyek a
hűtőmaszkban találnak egymásra.
Az új formájú lámpák tervezői ismét a hagyományos utat járják,
így az irányjelző a fényszórók alá, míg a ködlámpa Golfoknál rég nem
látott helyre, a lökhárító alsó felére került. Ez a változás azonban
nem arat osztatlan sikert, mivel ezzel az egyetlen merész, mégis sokak
által kedvelt ismertetőjegyétől is megszabadult az autó. Cserébe indián
harcos módjára csíkokat húztak a szemei alá, melyek az autó oldalán is
folytatódnak. Szóval előről szép lett, ha egyedi nem is.

Ez a szépség rejtette
a kipróbálásra kapott Golf leggyengébb pontját, a motorját. Egy
1200 kg önsúlyú autó mozgatását 75 lóerőre bízni a mai világban több
mint merészség. A mindehhez társuló 126 Nm nyomatékkal éppen
elegendőnek bizonyul az új karosszéria mozgatására az 1,4-es, 16
szelepes motor. Mivel reményeim szerint kevesen fogják ezzel vásárolni
a Golfot, nem is mélyülnék a lelki életébe, ugyanez a blokk FSI
rendszerrel és plusz 15 lóerővel 167 ezer forinttal kerül többe. Aki
mégsem áldoz a teljesítmény oltárán, azt az vigasztalhatja, hogy a
legkisebb motorral hihetetlenül sportos és erőt sugárzó hang
kíséretében fog autózni — igen visszafogottan.

Az utastérben az újdonságok sora nem ér véget a motorhanggal. Az
üléseket végigpróbálva fedeztem fel, hogy
tavaly óta mégis nőtt valamicskét a Golf. A hátul ülők
lábterének több mint ötcentis növekedése jótékonyan hat az utazási
komfortra. Most már egy 185 centis embernek is vannak esélyei, hogy
szükség esetén viszonylagos kényelemben utazhasson saját maga mögött.
Ebben a kategóriában szép eredmény. Mindez szerencsére nem ment a
csomagtér méretének rovására. Sőt, húsziteres tágulást jelenthetek,
amivel a 350 literes űr kategóriájának átlagát képviseli. A kalaptartó
aljára helyezett tárolóhálóval ráadásul olyan tereket tölthetünk ki,
amelyek az esetek nagy részében kihasználatlanul maradnak.

Miután lecsuktuk a csomagtér belülről is nyitható ajtaját, foglaljunk
helyet a vezetőülésben, amely nem meglepő módon volkswagenesen kemény.
Az alapfelszerelés részét képező magasságállítás hihetetlenül tág
határok között engedi mozgatni a széket. Alsó állásban a 180 cm
feletti magasságom ellenére szinte ki se láttam a kormány fölött, fölül
pedig szinte csak a plafon szabott határt. A mindenfelé állítható
kormánnyal együtt mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő helyet.
Azonban ha kényelmeset is akar, már nehezebb dolga lesz.
Szerkesztőségünk több különböző, ám páronként egyező lábhosszal
rendelkező tagja szerint is meglepően távolra került a tengelykapcsoló
pedálja. Ehhez igazítva az ülést a jobb láb túlzott hajlásba
kényszerül.

A belteret a fekete és a műanyag uralja. Sajnos ez az a pont,
ahol nem sikerült túlszárnyalni, de még szinten tartani sem a négyesben
megszokott minőséget. A tervezők próbálták ugyan feldobni a hangulatot
a különböző mintázatok váltakozásával, valamint az övvonal fölötti
részek fehér burkolatával, de gyenge próbálkozásaikat nem koronázta
hiánytalan siker.

Ami miatt mégsem ítélhetem el teljesen a németek ízlését, az a
műszerfal, az alap cd-s rádió, valamint a feláras, de kizárólag
kétzónás változatban kapható digitális klímaberendezés
vezérlőegységének kivitelezése. Mindhárom egységen szívesen pihen meg
az ember szeme, ráadásul kis gyakorlás után könnyen és gyorsan
használhatók, akár menet közben is.
A német technika az német technika. Csak egy valamit nem értek.
Ha a légkondicionáló úgyis méri a külső hőmérsékletet a pontos és
kellemes szellőztetés érdekében, nem lehetne, hogy ezt ki is írja
számunkra, így figyelmeztetve az esetleges fagyveszélyre? Szomorú és
értelmetlen takarékoskodás az aktív biztonság terén.

Ezzel szemben
nem spóroltak a fejtámlákkal és a biztonsági övekkel. Most már
mind az öt helyre teljes értékben jár mindenből. Alapáras a két első
elektromos ablak és a fűthető, elektromos állítású külső tükrök is. A
hihetetlen menetdinamika miatt a tesztautónkhoz volt feláras
kipörgésgátló, amely jó szolgálatot tett a havas emelkedőkön, ahol
végre ezzel a motorral is kipörögtek volna a kerekek.

A menetstabilizáló programra a futómű kiváló stabilitása miatt is
ritkán van szükség.
A kormányzás tökéletes, az autó egyenesfutása és úttartása
példátlanul jó. Még nagyobb sebességnél sincs szükség gyakori
korrigációra. A Golf V szinte tudja, merre visz az út. Ebben nagy
szerepet játszik a karosszéria megnövelt szilárdsága, valamint az
átdolgozott futó- és az intelligens kormánymű. A vezetési élmény sok
mindenért kárpótol. Talán még az autó magas vételárát is feledteti.
Azért a sok pénzért, amit a márkakereskedésben hagyunk, egy elég szép,
jó minőségű, tartós, megbízható társat kaphatunk. Akár az új 2 literes,
140 lóerős PD TDI motorral is. Azt talán már szeretni is lehet.

Értékelés: 4 - Ez az ötös csak négyes! A tökéletes autó: egy ötös Golf erősebb motorral, kevesebb műanyaggal, olcsóbban!