A nyugat-lengyelországi, közel 600 000 lakosú Poznanban rengeteg a látványosság. Több mint húsz múzeum mellett akad egy 220 000 m²-es gyár, ahol a nagysikerû ezerötös Polszkikat és Tarpan teherautókat gyártották. A gyönyörû Tarpan ma már a múlté, a futószalagokról a jól ismert Transporterek indulnak a nagyvilágba. Nem is akármilyen Transporterek, ugyanis megkezdõdött az ötödik generáció sorozatgyártása.

hirdetés

Az utóbbi 53 évben mindenki megismerte a Transporter nevet.
Akár szélsõséges hippi vagy szorgos kõmûves, a tulajdonosnak
kellemes és kínkeserves emlékek fûzõdnek a Volkswagen
áruszállítójához. Bájait a harmadik generáció után elvesztve inkább
az ipari vonalon erõsített, majd a negyedik generáció napjaink
részévé vált. Nem különösen szép, de megbízható igásló.

	A gyönyörû Tarpan

Ma már közhelyként hangzik, de
a sofõr kényelme is elõtérbe került. Nem legyinthetünk, hogy
ugyan, ez csak egy teherautó. A piac komoly feltételeket diktál.
Egy haszongépjármûnek ugyanolyan biztonsági és kényelmi normákat
kell teljesítenie, mint egy személyautónak. Légzsák, ABS, ASR és
még vagy húsz hárombetûs szó.

Szép, színes, többféle felépítményû, különbözõ motorokkal
szerelt autók vártak ránk a Poznanhoz közeli szerény hajlékunk
parkjában. Negyven kilométeres tesztköröket javasoltak az egyes
modellek megismeréséhez. A Transporterek királyával, a MultiVan-nel
indultam az elsõ körre. Mivel az egyik legfelszereltebb, legerõsebb
modellt választottam, a kényelem és a dinamika kifogástalan volt. A
mûszerfal finom puha gumi, kellemes kárpit, állítható a kormány (le
és fel), állítható az ülés, villanyablak stb. A motor a legnagyobb
dízel: 2,5 literes 175 lóerõs.

Hátul egy tökéletes tárgyaló. Légkondicionáló rendszer,
kisasztal, forgatható székek, könnyen hozzáférhetõ elektromos
csatlakozók a hordozható számítógépek, telefonok részére. Az ülések
alól elõre és hátulra is öles dobozokat lehet elõhúzni. A megfáradt
brókerek néhány mozdulattal ággyá alakíthatják irodájukat. A
MultiVan fedi a valóságot, nem csupán fellengzõs elnevezés.

A T4-es gyûlöletes, padlóból meredezõ váltója eltûnt,
helyette a kormány mellett, a rendkívül ötletesen dzsojsztik
váltónak nevezett megoldást alkalmazták. A könnyen kapcsolható,
most már jól elérhetõ váltókartól két bowden közvetíti a
parancsokat. A váltó hat sebességes, ez minden öthengeres motorhoz
széria.

Természetesen
választható a hatsebességes Tiptronic váltó, aminek
elõfeltétele, hogy öt vagy hat hengerrel legyen egy fedél alatt.
Tulajdonképpen nem is egy fedél alatt, hanem kettõ alatt. Ugyanis
az új T5 motorháztetejét kinyitva még egy borítás állja utunk.
Olaj, víz, ablakmosó - ennyi a dolgunk, további piszkálgatás tilos.
Van egy ablakocska, ami alá betekinthetünk, de a sofõri kényelem a
szerszámosládát is kiszorította a Transporterbõl.

2003 végétõl négykerék-hajtású, Haldex viszkokuplungos
T5-öst is lehet rendelni. Ezeket a modelleket -a hagyományoktól
eltérõen - már nem Syncro-nak, hanem 4MOTION-nak fogják hívni. A
MultiVan kényelméért természetesen nagyobb árat kell fizetnünk,
ráadásul a magasabb felszereltség miatt nem is Poznanban gyártják.
Aktuális bemutatónk tárgya a T5, mint haszongépjármû volt, ezért
következõnek egy dobozos változatot választottam, 86 lóval.

Átlagos felszereltség, a villanyablak a parkolóban maradt, a
váltón is csak ötig láttam az osztást. Halált megvetõ bátorsággal
a Wasowo falu környéki lehetetlenül keskeny utakon 140-es
tempót értem el. Ez a teljesítmény inkább csak elégséges. Ha
van még a bukszában egy kis pénz, szerintem nem szabad megspórolni
azt az ötödik dugattyút. Akkor 130 vagy 174 lóerõt állíthatunk
munkába.

A beltér valamivel puritánabb, de határozottan jól néz ki.
Itt már kopognak a mûanyagok, a tükröt is kézzel kell mozgatni.
Középre nagy kijelzõs CD-s VW rádió került. A lehajtható, állítható
karfát viszont szeretettel üdvözlöm. Nem újdonság ez a
Transporteréknél, de a mostani állítólag ergonómikusabb lett.
Szerintem inkább spórolásból alakítottak a formán.

Kívülrõl tagadhatatlan a rokonság az elõzõ verzióval.
Maradt a dobozszerû forma, ami valószínûleg ismét idõtálló
lesz. Nagyon finom lekerekítések az orron, nagyobb lámpatestek,
nagyobb lökhárító. A csekélyke merészség az embléma megnövelésében
merült ki.

Nekem leginkább a kiskabinos platós változat tetszik. Szépen
befejezték a fülkét, látszik, hogy dolgoztak rajta a dizájnerek,
nem csak egy dobozost fûrészeltek ketté. Hátul alumínium oldalfalú
plató rögzítõfülekkel. Ha könnyûfém-felnivel vásároljuk, szerintem
az egyik legpofásabb platós autó birtokosai lehetünk.

A motorpaletta rendkívül széles, - felépítménytõl függõen -
a 86 lóerõs, 1,9 literes, négyhengeres dízeltõl a Phaethonba is
szerelt 3.2 literes 235 lóerõs benzinesig terjed. Ezen kívül
kétezres benzinest (115 LE) és kétfajta öthengeres dízelt (130 LE,
174LE) is választhatunk.

A dízel Transporterek hátulján a TDI króm felirat színezése
elárulja, mivel van dolgunk. Ha minden betû piros, a legerõsebb
dízel T5 halad elõttünk, és vigyázzunk a gavallérstarttal. Ha pedig
minden betû króm színû, tudjuk, hogy nem várhatunk csodát. Ez a
jelölésrendszer megkönnyíti az optikai tuningolók dolgát, ugyanis
egy kis piros körömlakkal azonnal plusz 88 lóerõt hazudhatunk.

A Wasowo Kastély Hotel és a Poznani VW gyár közötti ötven
kilométer körüli utat egy T5-os kisbusszal tettük meg. Kiváló
lengyel sofõrünk volt, így utasként élvezhettük a T5 kényelmét.

Sok konkurens jármûben utaztam a hátsó sorokban, de azonos
módon gyûlöltem mindannyit. A T5-tel sincs ez másként.
Legkritikusabb pont a szellõzés, ezért a nem nyitható
ablakok miatt nagyon nagy hangsúlyt fektettek a légmozgásra. A
B-oszlopon állítható szellõzõrostélyt alakítottak ki, és a hátsó
üléssor alól is érkezik levegõ. A mûszerfalon külön kapcsolóval
vezérelhetjük a fûtést és kínozhatjuk az utasokat. Sajnos a mi
autónkban nem volt klíma, így örömmel lemondtunk a további langyos
levegõ befúvásáról. Minden bizonnyal a fûtés tökéletesebb, de
melegben klíma nélkül hiába a levegõbefúvás.

A gyárban kávé-süti, rövid prezentáció. Többek között
megtudtuk, hogy a városban további három VW üzem kapcsolódik a
központhoz. Egy különlegesjármû üzem, egy óriási öntöde, ahol a
Transporter motoralkatrészei is készülnek, valamint a raktár és
logisztikai központ a városon kívül.

A gyárlátogatás alakalmával végre betekinthettem a színfalak mögé,
ahol a szép ezüst domborított lemezekbõl autó lesz. Valahogy úgy,
ahogy kollégánk a cseh sorozatokból jól ismert Kis Vakond is
csodálta autója újjászületését. A Suzuki gyárhoz hasonló
jelmondatoknak nyom a sincs. Mindenhol fegyelem és tisztaság.
Egy sárga dobozka a karosszériaépítés kulcsa. A doboz
tartalmazza a készülõ autó gyártásához szükséges minden paramétert.
Egy fõdarabra szerelve a gyártósoron halad, a dobozkát figyelik a
szenzorok, és ennek függvényében mûködnek a robotok. Elég sok a
kézzel végzett munkafolyamat, de a kritikus, nagy pontosságú
mûveleteket bonyolult robotgépek végzik.

A kész, fényezett autók összeszerelése
külön üzemben történik steril körülmények között. A
munkafolyamatok nem túl izgalmasak, de mint megtudtuk, nem nagyon
cserélõdnek a dolgozók. Van, aki éveken keresztül csak ablakot
ragaszt.

A reptérre menet még egy kicsit
Transportereztünk, agyunkba vésve az új T5 minden részletét. A
rövid teszt alatt nagy szerelembe nem estünk, de elsõre igen
ígéretesnek tartom az új T5-öt és júliusban kíváncsian várom a
hazai bemutatót.

168 fotó

Sajtófotók