A Ka mérföldkövecske a gyár életében. Élekkel hímezett tojássága a végre merészebben dizájnolt Fordok első képviselőjévé tette, és ugyanettől lett menthetetlenül lányka-autó belőle. Ámde most itt a Streetka és a Sportka, és ezzel jól a fejünkre borult az egész fészekalja.

hirdetés

Amikor 1996-ban megjelent a Ka, annyira idegenül festett, hogy még a
tulajdonosok is hónapokig meglepődtek rajta.
Mostanra több mint egymillió fogyott belőle, és annyira
megszoktuk, hogy lassan fel sem tűnik, milyen szép. A New Edge egyetlen
Fordnál sem jött be annyira, mint a Kánál, ahol az élek nem kényszerből
vannak, hanem mert pont oda kellenek.

A külső - és a boldogan idétlen belső - mellett
szinte elfelejtődött, hogy a Ka egy jó autó, vezetni például a
legtöbb minitársánál jobb, eltekintve a vén 1,3-as motortól. Hét év
viszont a divatcikk kisautóknál egy kisebb jurakor, már tényleg muszáj
volt csinálni vele valamit. Az alapmodellhez hozzányúlni aligha van
miért, nagyjából csak rontani lehetne rajta. Ezért inkább két új
egzotikum érkezett, hogy visszacsavarja a Mango szatyros lányok fejét a
Ka felé, sőt, a Kát eddig lefitymáló fiúkét is.

A Sportka és a Streetka motorházába a hagyománytisztelet
jegyében megint nem az űrkorszak került, a felfrissített, nyolcszelepes
1,6-os terveihez feltehetően nem kellett ipari kémkedni. Manapság 95
lóerő ezerhatszáz köbcentiből nem túl izgató, különösen ha az autó
nevében a
sport szócska is szerepel. A motor nem is érdekes, megbízható,
akár cégünk középkorú kontrollere, kevés kalandvággyal.

Született brit karakter, alacsony fordulaton is van nyomatéka,
középen majdnem erős, az utolsó ezer fordulatot pedig zavart mosollyal
szabotálja el, hadd maradjon valami a Hondáknak is. De egy rendes lányt
az ilyesmi nem érdekel, egy autóilag kifinomult ízlésű sofőrnek pedig
rengeteg más szeretnivalója van.

Itt van mindjárt a váltó.
A váltóért önmagában megérte az új Kákat megcsinálni, és
szerintem az erős motor is ezért maradt ki, hogy legyen okunk
használni. A minivilág legjobb ötsebességese, határozott, feszes, rövid
úton jár, állandóan játszani kell vele, ahogy az egész Sportkával.

A Sportka a hivatalos fiú Ka. Elöl duzzadóbb
sárhányó-idomokat kapott, melyeknek éle rátakar az alattuk lévő
eredetei Ka lámpákra, így négyszögletessé alakítva őket, és
háromszögű ködlámpákat a sportos alsó köténybe. Gonoszabb tekintet
az eredmény, de egy éjjel az ágyból kitúrt plüssmackó
megátalkodottságánál több agresszivitást azért ne várjunk tőle.

Hátul a mókás krómkeretes középső tolatólámpa a főattrakció,
ami olyan, mint egy vaskos kipufogócső, amíg tolatni nem kezdünk.
Az igazi kipufogó titokban a lökhárító mögött kuksol. Akárhogy is,
szebb nem lett a Ka, de az önironikus idétlenség sem áll neki
rosszul.

Belül fekete-kék bőrkárpit került a tisztes sportülésekre,
és a folyva mászó, amőbaszerű, dimbes-dombos műszerfal még mindig
csodálatos. De nem ezektől lesz fiús a Sportka, és nem is a riasztó
195/45 R16-os kerekektől, bár azoktól már majdnem.

A lényeg a futómű, a váltó, a fékek és a hihetetlenül vidám,
tökéletes összhang a vezetésben résztvevő vasdarabok és a sofőr
között. A Sportka minden számadatot meghazudtolóan büszkén
viselheti nevét, nem csak lehet vele vadul, játékosan menni, hanem
akar is az ember.

A húsos kormány mozdulataira szépen és gyorsan fordul,
gusztusosan feszes és nagyon tapad. A méltatlanul lecicázott Puma
tovább él, a hátsó futómű és a váltó is onnan jön, és milyen nagyon
jól teszi! Városban és szerpentinen, ahol nincs hosszú, széles,
unalmas egyenes, a legjobb törpe élményautó. A Sportka gokartos,
játszható, és vészhelyzetben négyszemélyes is, ezért praktikus.
Igaz, hogy hátra rendes felnőttet ültetni gonoszság, de nem olyan
rettenetes, és nem csak a húszéveseké a világ.

<

>

A Streetka viszont csak kétszemélyes. És míg a Sportkát
aligha fogják napszúrásos buszravárók megbámulni a Körúton, a
Streetkába még a sokat látott isztriai lányok is hosszan
bemosolyogtak a tengerparti sétányról. A Streetka ugyanis szép,
ahogy az a Ghia stúdió és a Pininfarina hosszas közös tanakodása
után elvárható. Az orr közös a Sportkával, de onnan minden más. A
fenék szépen kerek és meglepően szélesnek hat, az új hátsó lámpák
és a lemezbe préselt spoilerke tökéletesen passzolnak. A Streetka
határozottan csinos, kicsi és trendi, akár Kylie Minogue, aki
fenekét és arcát adja a kampányához.

Belül a Sportkához képest semmi lényeges különbség nincs, (más a
kormány, az üléspozíció és szűkebb a pedáltér) csak
a hátsó ülések helyére a tető odva került. A tetőt magát
lecsukott állapotában lemez takarja, így nyitva is nettek a
vonalak. Nyitni-csukni kézzel kell, méghozzá kívülről,
Fiat Barchetta
stílusban, nem megy az
MX-5-féle egy
mozdulatos ki-be takarózás.

A motor, a váltó és a futómű azonos a Sportkával, de
a Streetka más karakter. Bár ennek kívülről nem sok nyoma
látszik, a kasztnit annyira megerősítették, hogy az önsúlyt
sikerült a mágikus 1 tonna fölé vinni. A merevsége így sem
lenyűgöző, rossz úton a kátyúk csapásai ugyanúgy végigfutnak rajta,
mint pocsolyán a belecsöppenő eső keltette hullámok. Azért inkább
jó mint rossz, a
206 CC (nyitva)
ijesztőbbnek rémlik, az
Audi TT sokkal
jobbnak.

Mivel a kasztni a tojásformával együtt a merevségéből is vesztett,
így nem ad olyan biztos alapot a futóműnek a szörnyű ádáz
csapatáshoz. A Sportka nagyságát jelzi, hogy még a nála kicsit
rosszabb Streetka is átkozottul jó.
Szintén eleven és remekül tapad, csak egy picit
bizonytalanabb a legkeményebb pillanatokban. És nagyon gyors kanyar
elején durván megfékezve vagy hirtelen gázelvételre megindul a
feneke keresztbe, ami lehet jó vagy rossz hír, ízlés kérdése.

Ugyanaz igaz rá, ami a Sportkára,
kanyargós úton remek játékszer. De jobb, ha rövidebb
egyenesek vannak a kanyarok közt; míg a Sportka 9,7 alatt van
százon, a Streetka 12,1 másodpercig küzd a padló alatti erődítések
felgyorsításával. Tempósan váltogatva viszont még így is lelkesen
rohan, lélekben rendes sportautó.

A Streetka meglepően ügyes kis kabrió, de hogy mennyire kisszériás
divatcikk, azt az ára jelzi egyértelműen. A Pininfarinánál kézzel
összerakott autók
darabja 5,2 millió forint, ezzel drágább a
206 CC kétliteres
verziójánál, a hátsókerekes
1,6-os MX-5-nél és a
hamarosan érkező négyüléses C3 Plurielnél is. De Kylie-t sem
okvetlenül az ár/érték arányért szeretjük, és vonzereje a
Streetkának is van dögivel.

A Sportka ellenben csak 2,99 millió, azaz lélektanilag is
remekül pozícionált az ára, városi ámokfutóautónak pedig úgy
tökéletes, ahogy van. Két embernek tágas, négynek elmegy, kicsi,
helyes, közlekedni és játszani egyaránt pompás. És a tojás volt
előbb.

<

>