A Brava és a Marea a B-oszlopig azonos, ha a lökhárító eltérő gumicsíkjait nem számítjuk. A B-oszlopot elhagyva viszont a Marea klasszikus négyajtós szedán formáját rajzolja ki, ami kb 20 centivel hosszabb a Bravánál. Létezik kombi változat is, Weekend néven, tekintélyes méretű raktérrel.
A nagy Fiat tervezésekor hatalmas fehér zászlók lobogtak a Fiat-központ ablakaiban. Ennek jele, hogy az eredményt elnézve a mérnökök sem küzdöttek elég eltökélten, nehogy má' kompaktautó alapjaira kelljen középkategóriásat álmodniuk, de legkevésbé a marketingesek hittek a projectben: nem verték Agnelli úr asztalát, hogy a designerek legalább egy kicsit tervezhessék át az autó orrát, ahogyan az például a Golf-Vento testvérpár esetében történt.
Ráadásul a hivatalos prospektusban olyan alapkövetelményeket emeltek ki az autó "legkorszerűbb konstrukciós megoldásai" között, mint "a független felfüggesztés" és "az átlós osztású, kétkörös, rásegítős fékrendszer." Szép, szép, de ezek a megoldások már a Boney'M csúcskorszakában sem számítottak műszaki kuriózumnak.
A bravás örökség, valamint a reklám- és a marketing finoman fogalmazva is visszafogott volta együtt eredményezhették, hogy a Marea-cikket hajszál híján az Autós bukták rovatba kellett helyeznünk. Mivel világszerte keveset adtak el belőle, a használtpiacon sem dominál. Felderítőcsapatunk mindazonáltal megállapította, hogy állandó a felhozatal, csak keresni kell.
A Marea kivitele fokozza a bizonytalanságot: alsó-e a közép vagy felső? Pozitív, hogy a Brava-család, így a Marea kidolgozása és anyagai igényesek, jó minőségűek. Egy példa: a levegőbeömlők tekerentyűi már az első generációban is gumírozottak és rugós csillapításúak, pedig a modell megjelenésekor, 95 végén ez még nem volt divat. Ugyanakkor hiányoznak a felső-középre jellemző valódi, nemes anyagok, a Mareában mindenfelé csak műanyag és műanyag kerül a kezünk ügyébe. Ha egynémely versenytárs ordítóan plasztik fabetétei nem is hiányoznak, egy kis alu díszítés, króm, valódi bőr feldobná a belsőt.
A kárpitozás szintén nem veheti fel a versenyt a kategória éllovasaival, nem teljesen pontosak a varrások, a végek nincsenek jól eldolgozva, de ez csak azokat izgassa, akiknek nőrokonai hajdanán kacérkodtak a ruhaipari szakközép gondolatával. Az én figyelmemet is az az unokahúgom hívta fel rá, aki a nadrágjaimat szokta rám igazítani. Mindenesetre érdekes a dolog, hiszen az autó végső soron Versace, Gucci és a többi szabómester hazájából származik.
Az összeszerelés minőségét jelzi, hogy az általam használt autó beltere még három év budapesti nyomulás után is teljesen zajtalan: nincs zörgés, nyikorgás, recsegés; a Braváénál igényesebb zajcsillapítás pedig a motor- és futóműzajokat szűri ki.
A komfortérzetet finom, a póriasabb Baravákban nem létező apróságok garantálják, a felhajtható könyöktámaszok (elöl-hátul), a hátsó ülések előtti komplett szellőzés-szabályozó konzol, az utastér ravasz, többpontos belső világítása (ELX-felszereltségtől), az állítható gerinctámasz. Éjszaka a műszerfal fényrajza is gyönyörű. Olasz design über alles.
Marea-tulajdonosok gyakran lógatják az orrukat mindenféle apró hiányosság miatt. Ajtókapcsolók haláloznak el idő előtt, a gerinctámasz is hamar feladja a harcot, a hátsó üléssor rögzítése időnként szólókoncertet rendez. A műszerfal hibajelző lámpái is képesek rémisztő dolgokat mutatni, de ezek a gondok szerencsére leggyakrabban sima kontakthibára vezethetőek vissza.
A fő szerkezeti elemek ellenben megbízhatóan működnek, bár az elterjedt 1.6-os benzinmotor képes a tulajok idegét őrölni (és pénztárcáját fosztogatni) megrepedő kipufogóöntvényeivel és a vezérlő számítógép esetenkénti makrancoskodásával.
Ami a vezetési élményt illeti, a Marea határozottan dögösebb számos konkurensénél. A kezelőszervek kifejezetten finoman működnek, a szervo remek (kormány: 2.9 fordulat ütközéstől ütközésig), a fékek zseniálisak, a kuplung mint a vaj. A sebváltóra rá kell érezni, de utána teljesen felhasználóbarát. A futómű ésszerű kompromisszum: alapvetően komfortos, de az élményautózást is bírja, különösen a magasabb felszereltségi szintek 195/55R15 gumijával.
Motorokból sokféle került be a Mareába: az 1.4-es 12 szelepes benzinest és a 75 lovas turbódízelt rögtön ikszeljük is ki - ezek egyszerűen gyengék az autóhoz. Az 1.6 16V (103 LE) és az 1.8 16V (113 LE) már megmoccantják a gépet; közülük az 1.8-as lényegesen kifinomultabb, elsősorban a Hitachi gyártmányú vezérlőrendszer és a precíz légmennyiségmérő jelentik az előrelépést. Gázadásra mindkét motor visszamorog, teljesítményük alacsony fordulaton egy kicsit ványadt, ellenben háromezer felett bekapcsol a nemlétező turbó - innentől egészen a leszabályozásig robbanékonyan mozgatják az autót.
Az 1.6-os motor a menetteljesítményeihez képest kicsit tán mohón fogyaszt, de lehet, hogy csak mert karakterisztikája kikényszeríti az állandó nyomulást. Dinamikus autózáshoz városban ritkán kapcsolunk harmadiknál feljebb, bár ha lemondunk a gyorsítás lehetőségéről, ötösben is rángatás nélkül tartja az ötvenet. Na jó, a hatvanat.
Az 1.8-as nyugisabban vezethető, fogyasztása a gyakorlatban még talán kevesebb is. Ezek után lép életbe Murphy törvénye, amennyiben a kevésbé tökös 1.6-os Mareából rengeteg szaladgál, az 1.8-as meg fehér holló.
Meg kell említeni a kétliteres, öthengerest (!), ami ugyan derekasan nyakalja a benzint (lásd 14.2 literes gyári városi fogyasztási adat), ellenben 154 lóereje és 186 Nm-es nyomatéka szép dolgokra képes. Hogy mást ne mondjunk, 8.6 alatt viszi százra a gépet.
A használtpiacon sok dízel is feltűnik. A két JTD motor '99 második felétől elérhető, mindkettő imádnivaló: a kisebbik 1.9-es (105 LE) is 10.8 alatt van százon, átlagfogyasztása pedig 5.6 liter. A nagytesó 2.4-es (130 LE) majdnem megfogja a kétszázat, gyorsulása 10 másodperc. A régebbi dízelek (TD 100 és TD 125 - a szám a teljesítményre utal) lényegesen kevésbé kulturáltak, többet is fogyasztanak, de dízelhívőknek simán vállalhatók.
| |
|
| |
![]() |
| A gyári magnó szokatlan formájával garantáltan nem vonzza a tolvajokat. A kormánytávirányító már az ELX szereltségtől jár. | |
A felszereltség az alap SX változatban elégséges. Jár az ABS és a vezetőoldali légzsák, meg adnak egy alaprádiót. Az ELX szint (Exclusive Luxury, bizony) már szinte minden fontosat hoz, bár az utasoldali légzsák és a klíma még mindig csak opció. A csúcs HLX-ben már oldallégzsákok is vannak, de a klíma még mindig feláras extra - a gyakorlatban azért egyik felszereltségi szinten sem szokott hiányozni a használt autókból.
A Marea alsó-közép autó, annak ellenére is, hogy külső méretei felső-közép közeliek. Apró, bosszantó hibáktól nem mentes, de alsó-közép szinten igényes kidolgozása, és még felső-közép szinten is kellemes autózhatósága miatt eleve érdekes alternatíva. Ehhez jön a dömpingár: a használtautó piac (elő)ítélete szerint az autó értékvesztése magas, ami az eladóknak ugyan rossz hír, de a vevőjelölteknek meg jó. Az 1.8-as benzines és a két JTD motor különösen okos választás, pláne ha a felszereltség is legalább ELX szintű.
|
|||||||||
|
|


















