Évekig jól húzza, cígöli a cementes zsákokat, hurcolja
a kanna borokat húszasával, viszi a haverokat
a Tisza-tóhoz, aztán amikor el akarod adni, a motor bemondja
az unalmast. Persze, tízezrenként kellett volna olajat cserélni, de az
elromlott kilométerszámlálóról honnan tudtad volna, mikor jön
a tízezer?
Meg nem csak akkor kellett volna utánatölteni a szintnek,
amikor kanyarban kigyullad az olajnyomás-jelző. De amióta csak fogóval
lehet húzni a nyitót, az egyetlen kombinált fogódat meg másfél éve
kölcsönvette egy hétre a Slezovics, csak a szomszédot tudod
megkérni, hogy segítsen a géptető-nyitásban.
Tény, hogy a gép beteg, az is tény, hogy a pénz
iszonyatosan kéne, de így nem lehet elsütni. A polír megvan,
a műszerfal is megkapta a szilikont, friss a Wunderbaum,
és világít mindkét kék szúrófény, azt még tegnap rendbe tetted. Vevő
tehát lenne. De ha beül, és menni akar, kifordul a gyomra, ha
meghallja a fosláda motorhangját. Mi legyen?
A füstölés a legkisebb gond, ilyenkor valamelyik régi vágású
autós boltban megveszed a Finis adalékot, beleborítod, aztán csá.
Ha még mindig gomolyog a kék füst, legfeljebb beledöntesz még
egyet. Az meg már a következő tulaj gondja lesz, hogy
generálozáskor mivel szedi ki a lerakódásokat a motorból. Ha
háborog a lelked, ne a filléres Finist, hanem a drágább
Stp-váladékot vedd, alapvetően mindegy. Mindkettő olyan a döglött
motornak, mint Algopyrinnel kezelni az agyrákos beteget.
A Finis (vagy akár az Stp) egyébként egyéb galibákra is gyógyír.
Például, ha kopog a motor, mert valamelyik csapágy kiolvadt vagy
elkopott. Egy döntés a mézből, máris aludni térnek
a harkályok. Különösen szorgalmas harkályok ellen lehet még egy
borítás – már úgyis mindegy. És ha olyan autód van, amelyiknél műszer
jelzi az olajnyomást, és alapjáraton elájul a mutató, az többnyire
a csapágyak kopottsága, vagy az elhasználódott olajszivattyú miatt
van. Mindkettőnek jó egy kis Finis-kúra.
De kopogások ellen azért több módszert is ismer
a buherátor-biblia. Ha már a Finis sem segít, megpróbálhatod
a sűrű, grafitos zsírt. Kicsit nehéz belapátolni az olajbeöntőn
át, és nehezen is oldódik, ezért érdemes előre egy kevés olajat
leereszteni a motorból, majd a zsír betömése után ráküldened
a leeresztett olajat. Viszont ami utána jön… Nyamm. Selymesen
puhán járó motor, az olajnyomás-mérő átesik egy Viagra-kúrán, füst
a múlté. De vigyázz, télen zsírral ne próbálkozz, mert úgy
megdermed tőle az olaj, hogy az önindító nem tudja átforgatni
a motort. Kizárólag nyári kendácsolóknak!
Egyébként, ha rettenetesen kerreg a hajtókar-csapágy (üresben
felpörgeted a motort, majd elveszed a gázt, és kerregő hangot
hallasz, akkor valószínűleg ez a baj), és már sem a Finis,
sem a zsír nem segít, kis szereléssel egy régi szaki talán meg
tudja oldani. Ismeri majd a módszert még a volgás időkből:
töbrét hajtogatott alufóliát, méretre vágott sörösdobozt kell
a hajtókar csapágycsészéje és a csapágybetét közé szabni. Ha
mázlid van, be tudod indítani a motort. Ha még nagyobb
a szerencséd, a főtengely még be is dolgozza magát
a vastagított csapágyba, és a kopogás tényleg megszűnik. Ha
nem, beáll a motor. Kockázat mindig van.
Zavaró az is, ha valamelyik dekni alól folyik az olaj. Ha tudod,
vedd le a csöpögésnél lévő fedelet, az illeszkedő felületeket
alaposan tisztítsd át nitrohígítós ronggyal, majd sziloplaszttal (de
tartósabb a profi tömítőpaszta) rakd össze. Ha meg a víz
folyik, használj hűtőtömítő adalékot. Amellett, hogy ez nem is túl
káros, meglepően hatásos is tud lenni. De tömítőadalék híján tej,
liszt, tojás is megteszi. Valamelyikből borítsál keveset a hűtőbe
– a meleg vízben bármelyikből rántás lesz, ami nagy
valószínűséggel eltömi a rést. Egyébként a hűtőtömítő adalék
is így működik.
Térjünk vissza még egy pillanatra a szilóhoz,
a sufniszerelő legjobb barátjához. Ha az autód karburátoros, és
ingadozik az alapjárat (vagy egyáltalán nincs neki), valószínűleg
a pillangószelep tengelye kopott el. A jó megoldás: új karbi,
teljes felújítás. Az olcsó: a tengelyt alaposan körbetömködöd
szilóval. Innentől nem szív falsot a motor, és mindjárt szebben
ketyeg. Egy ideig.
Ha szétszeded a motort, a halott vezérléssel egyenesen
csodákat művelhetsz CO-hegesztőkészülék és flex (azaz sikító)
bevetésével. Iszonyatosan kinyúlt vezérműlánc? Hegessz a feszítőre
egy méretben odaillő dugókulcsot. A vezérműtengely bütykei
kopottak? Nagyjából hegeszd fel a bütyköt elektródával, majd
köszörüld vissza méretre. Ugyanezt a lenyalt szelephimbákkal is
megteheted.
A melegen járó motort is sokféleképpen lehet javítani. Persze
óccsón, érted… A termosztátot például gondolkodás nélkül hajítsd
a kukába. Ha termokuplungos a ventilátorod, hegeszd fixre,
úgy mindig forog. Ha elektromos, kösd állandóra a ventilátor
kapcsolóját. Így mindenképpen lejjebb megy majd a hőmérséklet. Ha
túlságosan is, szedd szét a hőmérő műszert, és tedd kicsit feljebb
a mutatót. Senkinek se fog feltűnni, hogy kicsit magasról indul,
az sem lesz talán zavaró, hogy inog a mutató. És lásd be, egy
vízfelforrást egyszerűen nem kockáztathatsz meg a próbaúton.
A csapágyas, haldokló turbó is jobban teszi, ha nem szól bele
a dolgokba. Egy pötty CO a megfelelő lapátnál, egy alaposan
bevert ék – máris nem forog többé. Ott van a helyén, darabra
megvan, az meg, hogy alig vánszorog az autó, simán magyarázható. "Hát
igen, kicsit foglalkozni kéne a beállítással" – a kábítás.
Kicsit – muhaha.
Egyébként a dízelek is jó kókány-alanyok. Ha nem indul
a kopott motor, a porlasztócsúcsok nyomását kell nagyobbra
állítanod, ehhez persze nem árt egy szakember. De ha nyár van, és nem
a laza indulás, hanem a finom járás a szempont, egy
foggal odébb teheted a vezérlést. És a kipufogóból dőlő,
fekete dízelfüstön sokat javíthat, ha jócskán szegényebbre tekered az
adagolón a füstcsavart. Mindkét esetben drámaian csökken persze
a motor ereje, de tudod, ilyenkor jöhet a régi nepperduma –
"Mire számított, hiszen húsz éves az autó!"










